Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-20 / 38. szám
ISKOLAÜGY. A budapesti theologia megalapítása. Részlet szerzőnek »A budapesti theologia múltja és jelene* című sajtó alatt levő munkájából. (Folytatás.) Az erőteljes »Szózat* azonban hivatalosan egyelőre nem juthatott el a gyülekezetekhez s ezzel a pesti theol. kollégium ügye is egvidőre megakadt. Az Iskolai Bizottmány javaslatát ugyanis Polgár Mihály püspök csak részben fogadta el, a mennyiben a javaslatnak csak a praeparandia szervezésére vonatkozó részét foganatosította, kiküldvén e célból N.-Kőrösre Török Pál pesti esperest és Karika János kecskeméti theol. tanárt. De a javaslat ama részét, mely a theologiai kollégium Pestre való áthelyezését indítványozza, határozottan ellenezte, a Szózat hivatalos körözését egyenesen megtagadta, ellenző indokait egy 1852. július 21-én kelt s az esperesekhez intézett hivatalos levélben kifejtette, legfőbb okul azt adván, hogy ily nagyon fontos tárgyban közgyűlési intézkedést óhajtana másfelől; meg a Szózatot közölte a kecskeméti egyházzal, mely aztán a maga részéről "Védelmi szózat*-ot szerkesztett s terjesztett fel a püspökhöz, azzal a kéréssel, hogy ha az Iskolai Bizottmány Szózata elküldetnék, vele együtt az is küldessék meg a gyülekezeteknek; A püspöknek e határozott Pest-ellenes magatartása, mely főként az ő »kecskemétiségé*-ből származott, nemcsak a pesti kollégium létrejövetelét akasztotta meg egy pár évre, hanem a kedélyek nyugtalanítása mellett még inkább növelte a dunamelléki felső oktatás bábeli zavarát. Az Iskolai Bizottmány s vele a gondnoki és esperesi kar mélyen fájlalta, hogy az »üdvös terv a püspök kecskemétisége kőszikláján megtört«. De azért törvényellenes magatartásra, a gyülekezeteknek a püspök mellőzésével való megszavaztatására távolról sem gondolt egyikök sem. Tűrtek, vártak, hallgattak, míg jobbra fordulnak az idők. A kecskeméti egyház pedig vérszemet kapva a püspök magatartásából, tovább packázott az Iskolai Bizottmánynyal, csúfosan huzalkodott a cs. tanügyi kormányzattal, a miért ennek 1854. március 24-én (5980. sz.) kelt rendeletével »rendetlenkedése és féktelensége miatt* keményen megrovatott, s a püspök utasítást nyert, hogy megfékezésére szükség esetén a polgári hatalom közbelépését is igénybe vegye. Másfelől meg a theologiai intézetével mind mostohábban és mostohábban bánt, fentartására egy krajcárt sem áldozott, a theologus ifjakat a rozoga ó-épületbe zsúfolta, a hol ők >télben fáztak, nyáron áztak*, sőt még tantermet is csak kettőt bocsátott a négy osztályból álló theol. intézet használatára.* A gimnázium szervezésére sem tett egy érdemleges lépést sem. A jóindulatű Polgár püspököt is a legnagyobb zavarba hozta a kecskemétiek nembánomsága, eszmétlenül kapkodott fühöz-fához. Elő* Lásd Karika János levelét Török Pálhoz, Török P.: Korrajzok 40. 1. ször egyházkerületi »kormányzati bizottmány«-t szervezett gróf Teleki Sámuel elnöklete alatt s ennek hozzájárulást kisértette megnyerni ahhoz, hogy az iskolaügy rendezése végett egyházkerületi tanácskozmányt tartsanak. De a bizottság 1852. dec. 18-án egyértelműleg kimondotta, hogy > miután törvényes autonomiánk megsértése nélkül jelenleg szabályszerű gyűlést nem tarthatnánk s annak tartását most semmi halaszthatatlan ok nem sürgeti, a kerületi gyűlés tartásának sem helyét, sem szükségét a mostani körülmények között nem látjuk*. Ebbe először maga a püspök is bele nyugodott és 1853. január 16-án kelt s mindegyik espereshez megküldött hivatalos levelében a korm. bizottmány javaslataihoz ezt a megjegyzést teszi: >Ezekhez én is hozzájárulásomat nyilvánítom.* De azért a püspök, ügy látszik a kecskemétiek unszolására, 1853. jűnius 13—17. napjaira mégis gyűlést hívott össze, azt az esperesek privát ellenzése mellett a világiak részvétele nélkül (Sárközy Kázmér, Magyari Kossá S., Szilassy György csak azért jelentek meg, hogy az 1851. május 5-iki super-tanácskozmány példája szerint ismét feliratot indítványozzanak őfelségéhez a Haynau-féle rendelet ellen) csakugyan megtartotta. A gyűlésen sok tárgyat intéztek el, közben a püspök egyik esperes keményebb felszólalására hivataláról le is mondott s a gyűléstermet odahagyta, de az esperesi kar kértére másnap ismét elfoglalta elnöki s püspöki székét. Ülés végén, miután vagy 106 tárgyról határoztak, sort kerítettek a felségfolyamodványra is, melyben a normális gyüléstartás visszaállítását kérelmezik, mert a Haynau-féle gyűlésekben »beschrankt, gehemmt* van az egyházkerület s »rechtkraftig* határozatokat nem hozhat. A gyűlésen az esperesi kar s így Török is, némán, szótlanúl vesztegelt. A pesti kollégium ügye szóba se hozatott. Ellenben Kecskemét a gyű lés 54. sz. határozatával, a »közmívelődés szent ügyében* kifejtett »tettleges buzgóság*-aért »teljes elismeréssel* méltányoltatik, sőt »nyilván kimondja a közgyűlés, hogy a Kecskeméten levő minden iskolai intézeteket, mint eddig, úgy ezután is, magáénak tekinti, s minden iskolai célra bejövendő anyagi erőket a fentebb kitűzött sorozatban a theologiai, praeparandiai s jogtudományi osztályok felvirágoztatására s időnként felebb emelésre fordítand« ... Miután Kecskeméten ekkép már véglegesen megállapított theologico-paedagogiai intézetben — pénztárnoki jelentés szerint is — egy 4-ik tanszék felállítása lehetővé lett; ennek már a jövő iskolai időre felállítása elhatároztatik* stb. Ámde e nyilván törvényellenes, mert az egyházalkotmányt sértő űton létrejött határozatokból nem lett semmi. Az egyházkerületbeli esperesek, gondnokok, noha Polgár minden erejét megfeszítette, teljességgel nem engedték a határozatokat foganatosítani. A kecskeméti theol. kollégiumra nézve pedig épen káros volt, mert az egyháztanács most már még kevésbbé volt hajlandó a theologiára igért ajánlatát beváltani s gimnáziuma érdekében űjabb áldozatokat hozni, mi a jó öreg Polgár püspököt végleg elkeserítette.