Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

A bírósági gyűlésben Császy Bálint mikolai főgondnok és 20 éven keresztüli egyházmegyei tanácsbiró fegyelmi ügye tárgyaltatott. Nevezett főgondnok a tavaszi egyházmegyei és egyházkerületi törvényszéken azt követelte, hogy a hét évvel ezelőtt választott mikolai lelkész választása semmisíttessék meg, mivel lelkész neki úgy engedte át fele fizetését tevő 75 hold papi birtokát, melynek évi jövedelme 300 frt volt, hogy annak fele az egyházé, fele pedig az övé legyen. Miután kimutatta, hogy ő három éven át bírta a földet, de érte lelkésznek egy krajcárt sem adott, mindkét fórum a családos lelkészt állásától elmozdította. A vesztegetés bebizonyultnak vétetett annyival inkább, mivel Császy Bálint egyházmegyénk éveken keresztüli elnöke azt állította, hogy a lelkészválasztáskori presbyterek azért szavaztak, mert az egyház meg lett vesztegetve. A főgondnok nyilatkozata alapján fegyelmi eljárás alá vont presbyterium tagjai közül nyolcan arra esküdtek meg, hogy ők azért szavaztak, mivel a szomszéd községben született lelkészszel és annak apjával ismeretségben voltak. Bár Császy Bálint megesküdött, hogy ő vesztegetést elfogadta, a bíróság még most sem ítélte el, hanem elrendelte a még ki nem hallgatott négy presbyter kihallgatását. Az egész községben egyetlen ember nem akadt, ki azt mondta volna, hogy ő anyagi érdekből szavazott. Császy Bálint kért lelkész atyjától ezer forintot, de mivel az egy krajcárt sem adott, az élet gonoszságaival ismeretlen, tapasztalatlan ifjú lelkésztől kivette földjét haszonbérbe, de mivel nem akart fizetni, a szatmári járásbíróság által tiltatta el földjének használatától az 1893-dik év tavaszán. Nagy érdeklődéssel várja az egész egyházmegye, hogy lelkész és egyház fegyelmi eljárás alá vont tagjainak ártatlansága kiderülvén, a konventi bíróság szintén meg fogja-e semmisíteni az 1889. nov. 10-én történt választást. Az egész dologban legérdekesebb, hogy Császy nem szavazott a megválasztott lelkészre, sőt jelölése ellen is mindent elkövetett. A közgyűlés után tartott értekezleten elhatároztatott, hogy egyházmegyénk gyülekezetei a megüresedett egyházkerületi főgondnoki állásra szavazataikkal gr. Dégenfeld József megválasztatásához járulnak. X. Y. Levél Török-Szentmiklósról. Nagytiszteletű szerkesztő úr! Legyen szabad nyilvánosan is, és pedig sok százak nevében köszönetet mondanom szeretett tanártársa dr. Szabó Aladár úr, nagvrabecsült barátom iránt, ki mult hó 29—30-án igen épülétes alkalmakat szolgáltatott sokunknak. Első napon este az I-ső földmívelői körben, melynek 370 tagja közt 352 református s melyben az istenkáromlás tiltva van, vallásos estélyen este 7-kor tartott szabad előadást a nagy teremben, hol a közönség megelőző, fisharmonium melletti ének után olykor könyekig meghatva avagy jóleső mosolyra derülten hallgatva épületes történetekkel is fűszerezett, lebilincselő előadásán, melynek eredménye az evangelium iránti meleg szeretet, hihetőleg hathatós fokozásán kívül azon örvendetes tény is volt, hogy a teremben két ponton előkészített adakozási helyen a most őszszel szervezendő »Ifjúsági egylet* javára jelentékeny összeg folyt be. Ha ehhez számítom azon 60 darab új-testamentomot s mintegy 20 forint ára vallásos könyvet, miket ugyanazon célra ugyanő küldetett a Hajnal-alapból, úgy köszönetnyilvánítással lehet őt ama nemes célunk jelentékeny előmozdítójául tüntetnem fel. Másnap délelőtt nagy gyülekezet előtt, szívből szívhez hirdette prédikációban az élő Krisztust. Megrázkódtató, megindító, tettre keltő szeretetmunkákra indító volt ez evangeliumhirdetés, midőn látnom lehetett, hogy nem kevesen férfiak is könyeztek, pedig nem árvák s özvegyekről szóló volt a megindító elem beszédében. Nem kétlem, hogy ez igehirdetés erőteljes hatása tanúbizonyságának tekinthettem egyelőre azon poenitentialis, köznapi nagy gyülekezetet is, mit egyik-másik reggelen az Úr elé járulás szent óhaja egybegyűjtött. Még délelőtt 11-kor az evangelium buzgó hirdetése iránti szerelmétől indítva, gyermekprédikációt is tartott a templomba felgyűlt néhány száz iskolás és iskolahagyott növendék előtt imázva velők szívből, kérve — figyelmüket lebilincselő kérdezgetések s beszőtt történetek után — a szüleik iránti engedelmességre, a Jézus iránti szeretetre s a bibliaolvasás mielőbbi gyakorlására. Aznap délben jó alkalma nyilt vidékünk evang. ref. intelligentiájával, köztük a mi méltó dicsekedésünk tárgyával, Horthy István úrral, megismerkednie közebéden, hova megyénk egyetlen kormánypárti képviselője melletti tüntetésre bevonult nagyszámú közönség gyűlt össze a beszámoló beszéd után. Délután 4 órakor a szeretet-egyesület közgyűlésén segített megértetni s szívleltetni az ifjúsági egylet áldásos voltát és ezen alkalommal bemutatott szabályzatát, mely ott az egyesület részéről megszavazott segély mellett a végből lett tárgyalva, hogy az egyesületi tagok ez iránybani szeretetmunkára, az ifjak buzdítására s az egyletnek megnyerésére serkentessenek s így indított mozgalom után legyen az egylet az egyháztanács védszárnyai alá, illetve támogatására beajánlva. Előbb is, de itt különösen igen szeretetteljes ovációknak volt tárgya; itt is és másnap az egyesületi szeretetház meglátogatása alkalmából egyes megteljesedett szivek imája is hangzott el érte hallatára s kísérve az igaz megindultság könyeitől. Ezeken kívül ki élő-szóval, ki írásban fejezték ki sokan biblikus stylusban áldáskivánataikat. Hallgassa meg a kegyelem Istene a hivő szivek szeretetből fakadó fohászait. Az élő és ható ige különböző hirdetése által felkeltett hála sugallta azokat, teljesítse be a jó Isten bő áldásival és segélje felekezetünk fényes jövőjeért égő szeretetének munkáiban előbb s előbb kitartással, kivánt sikerrel! Nt. úrnak tisztelő híve s szerető testvére Török-Szentmiklós, 1896. szeptember 5. Kutas Bálint.