Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

NEKROLOG. Kiss György. 1858—1896. Ne legyen elhallgatva e b. Lap igen tisztelt olvasói előtt se a gyászeset, mely a jóravaló emberekben szegény embervilágot egy jóravaló emberrel ismét szegényebbé tette. F. év augusztus hó 3-án egy velőkig ható jajszó hangzott fel a nagyszalontai reform, egyházmegye szakáli kisded egyházának ároni házában, egy jajszó, mely e ház gyászba öltözött jó anyának szivéből származva ezt fejezte ki: »Jaj most nekem, bizonyára özvegyasszony vagyok, az én férjem meghalt* (II. Sám. XIV: 5.). Mellette levő három kiskorú árváinak sírása mintha ezt mondta volna: »Árvák vagyunk atya nélkül, a mi anyánk özvegy« (Sir. v: 3.). A közeli rokonságnak, a helybeli magyar és román ajkúaknak, a vidéki sok jó ismerősöknek, s az egész egyházmegyének szivén átnyilalott e jajszóra a valótlannak hitt. de szomorú valónak bizonyult nagy és mély részvétre indító gyászhír: »Meghalt Kiss György* a szakáli jó tiszteletes úr, »az a jó fiatal ember nincs többé!* Bizonyára vannak ezen Lapunk olvasói közt is, a kik a váratlanul elhunyt jó emberről, jó barátról részvéttel emlékeznek meg velünk a következőkben : Boldogult lelkész -társunk származását vette Komádiban 1858-ban. Kiss György idős tanító, és néhai Pálfi Ilona kedves szüleitől. A kornádi elemi iskolából kikerülvén, Debrecenben . végezte gimnáziumi és theologiai tanulmányait, s a lelkészképességi vizsgák után 1885-ben nyolc hónapig szülőföldjén segédlelkész, ezután helyetteslelkész lett Szakálban, hol 1887-ben egyhangúlag rendes lelkészszé választatott, mely állását a tanítósággal együtt közelismerést érdemlő fáradhatatlan szorgalommal, buzgósággal töltötte be kilehc éven át, haláláig. Lelkészi és tanítói munkásságának legszebb, legmaradandóbb emlékei az 1890-ik évben épült szakáli csinos kis templom, és a kedves kis lelkészi lakás, az iskolával, mely 1894-ben már szintén felépíttetett. Az elhunytnak, az ő rövid, de áldásos munkájának legszebb emlékkövei az új épületek, mert ezeket egy 45 családból álló szakáli kisded egyházban csakis az ő : nélkülözések közt is lankadatlan lelkészi buzgósága, sok utánjárása létesíthette, így növelhetvén nagyon kevés magyar, több román lakostársainak, jó ismerőseinek adományaiból a megvolt 2500 frt építkezési alapot az építkezés költségeit fedező nyolcezer forintnyi összegre. Munkásságának sikerét elősegítette jó szive, melylyel mint mindenkivel úgy görög-katholikus lelkésztársával oly áldott viszonyban élt, a mi két egvhelyen szolgáló ref, lelkész békés viszonyának is dicseretére válnék. Jó lelkével, megnyerő szives modorával a román szülék gyermekeit is megnyerte többször kitüntetett, megjutalmazott nemzeti missziót is szolgáló iskolájának . , . Szerető szivének engedett utoljára is, mert négy fitestvérének látogatására tett útjában kapta az agybajt, melynek egy hétig tartó néma kínos fájdalmaitól csak a halál váltotta meg aug. 3-án délben, élete 38-ik, lelkészkedése 10-ik, boldog házassága kilencedik évében. Házasságra lépett volt ezen korán elhunyt kartársunk 1887-ben, debreceni törvényszéki biró Konrád Sámuel úr és Illésy Emilia kedves leányával, Konrád Ilonával. Rövid kilenc évi békés házaséletöket megáldotta az Ür három gyermekkel, kik a még most általok alig érzett, de nevekedésökkel általok mindég jobban érzendő pótolhatatlan veszteség fájdalmának enyhítését a jó apa sírja felett bús özvegységre jutott jó anyjukkal együtt, attól várandják, a ki az árvák és özvegyek jó Atyja, hűséges gyámola. Kedves halottunk temetése a helybeliek s vidékiek nagy és igaz részvéte mellett aug. 5-én volt. Megindítóan prédikált felette életében ker. komája Márk F. okányi lelkész Jel. XIV: 13. alapján a hű szolga jutalmáról. A sírnál a lelkészi és tanítói kar gyászéneke után Kozma Zsigmond m.-sasi ref. lelkész mondott rövid, hitben megnyugtató beszédet és fohászt, mely elhangozván, mikor az egyházközség, a rokonság, a barátság koszorúival rakott koporsóra sírhant domborult, akkor az ég elborult, síró szél támadt, s vitte szárnyain a hazafelé menő gyászolók ajkáról e kérdést: »Te pásztor nélküli nyáj, te kis szakáli egyház, ki tölti be eltemetett jó lelkészed helyét ma, mikor nagyobb lelkészségért is oly kevesen lelkesülnek igazán?* A derengő égből az idegenek közé ékelt elhagyatott nyájnak mintha e válasz hangzott volna alá: »Ne félj te kicsiny sereg, nem hagylak el tégedet, én vagyok ama jó pásztor ... A te jó Istened « A gyászoló rokonsággal nyugtasson meg mindnyájunkat a minden vigasztalás Istene azon hitben, hogy ez a szolga, a ki minden feltűnési vágy viszketege nélkül dolgozott szerény, de fontos munkakörében, s így volt hű a kevesen, az örvend halála után az ő Urának örömében, Hosszabb élet szolgálatával felérően áldásos rövid földi életét felváltotta az örök boldog, a lelki élet. Nem, nem válunk el egészen és végképen a sírnál. Lélekben gyakran találkozunk mi, a kik itt egyek voltunk, a koporsónál erősebb az önzetlen, az igazi szeretetben, A viszontlátásig, a boldog feltámadás hajnaláig virraszszon te hü szolga és barát csendesen nyugvó porhüvelyed síri éjje felett a le jó, hü és áldott emlékezeted! D. Gy. IRODALOM. ** A Szalay-Baróti-féle Magyar Nemzet Történetéből a negyvenötödik füzet fekszik előttünk, mely Miksa király uralkodásának utolsó idejét és utóda Rudolf királynak első éveit beszéli el. E füzet is gazdag képdísz tekintetében. Műmelléklefe Bethlen Gábor tudósai körében című, Madarász Viktor festette szép és hatásos kép, továbbá a következő illusztrációk vannak benne: Báthory István vértje es sisakja. — Rudolf király arcképe és aláírása. — Csata Sziszek mellett 1593-ban, Szinán basa. —- Fülek