Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

A ki, így végezte a szónok, korunknak új kátét akar adni, annak a rövid westminsteri és a heidelbergi káté legjobb sajátságait egyesítenie kell, s azáltal a mai nemnek talán nagyobb szolgálatot tesz, mint azt bármely más becses theologiai munkával tehetné. Salmond dr. e fejtegetései a gyűlésben természetesen igen élénk vitát keltettek és nevezetesen a nemrég Budapesten járt Good James J. dr. (Readnig, Penssylvania) lépett sorompóba a Heidelbergi Kátéért s annak előnyeit igyekezett megvilágítani. Good dr. jelenleg épen a Heidelbergiről szóló nagyobb tanulmánynyal van elfoglalva és nyíltan kijelentette, hogy mint oktatási könyvet a Heidelbergit előbbrevalónak tartja a Westminsterinéi. Azután utalt arra is, okiratokra hivatkozván, hogy mielőtt a westminsteri gyűlés új kátét állapított volna meg, Anglia és Skócia presbyterianusainál szintén a Heidelbergi volt használatban : a Heidelbergi Skócia egyházának is régi kátéja, s azért nagyfontosságú a skót népre. Miután a Heidelbergi káténak mint iskoláskönyvnek jelenkori elterjedéséről Németországban a szónokok egyike sem látszott jobban értesülve, azért e cikk szerzője, mint a német ref. szövetség képviselője adott erre vonatkozólag bővebb felvilágosítást. Elmondta, hogy a Heidelbergi Káté, miután 1563-ban nyilvánosságra jutott, mint hódította el Németországnak majdnem összes református egyházait, úgy, hogy azt lehet mondani, hogy az a XVII. és XVIII. században Németország református egyházainak közös hitvallási és oktatási könyve volt. Azonban részint a rationalismus befolyása által, melynek akkor az egyház vezetősége is hódolt, részint a reformátusok és lutheránusok közt 1817-ben létrejött unió által a Heidelbergi Kátét a mult század vége és a jelen század eleje óta más tankönyvek »káték« vagy »vezérfonalak«, nevezetesen »uniókáték* kiszorították. E század közepe óta s részben már előbb Németország több részében ezen eljárás ellen és a régi hitvalláskönyv javára reakció támadt, mely a kátét tankönyvnek ismét be akarta hozni s igyekezete — bár sok küzdelem után — itt-ott sikert is aratott. Végül szónok azt is közölte, hogy császári parancs következtében a berlini dómban is, mely a református Hohenzollern-ház temploma, a Heidelbergi Káté ismét használatba vétetett., a mi a gyűlésen élénk örömet keltett. Wheldon F. J. lelkész Bangorból, Észak-Walesban, arra figyelmeztetett, hogy a walesi presbyterianus egyháznak saját, a westminsteritől különböző kátéja van, a mely ugyan kevésbbé ismeretes, de megérdemli, hogy megismertessék, miután a többi kátéval szemben több előnye van. Azután említette, hogy ott a vasárnapi iskolák rendszerét hétköznapi iskolákkal törekedtek egybekapcsolni, s ez jó eredményt szült. Sokáig a körül forgott a vita, hogy a katekizmus miképen taníttassék és itt azután kitűnt, hogy az eljárás módozataira nézve két különböző vélemény van. Az egyik arra törekedik, hogy a régies szólásmódokat megtartsa, a másik szerint ezek most érthetetlenek és a jelenkor emberét a jelenkor nyelvében kell a keresztyénség örök igazságaira oktatni. Ismételten hangsúlyoztatott, hogy a westminsteri káté, a rövidebb is a gyermekek értelmének nehéz, és különösen Grant principális (theol. igazgató) Ganadából sürgetett új kátét: »A gyermekeknek nem szabad könyv nélkül megtanulniok azt, mit meg nem értenek!* De mások ismét az ódon kifejezések megtartása mellett nyilatkoztak, így Hall John dr. New-Yorkból is. Szerinte ha nem is lehetséges a rögtöni megértés, majd megjön, az később, annál inkább, mert az illető szavak az emlékezetbe vésődnek. Itt saját gyermekkori tapasztalataiból indult ki. Határozatot e tárgyban nem hoztak: szembeötlő volt. hogy a vélemények nagyon is szétágaznak, s a kérdés nem eléggé érett. Maga a vita minden gyűlölség nélkül folyt, s világosan kitűnt, hogy a fődologban, az írás egyedüli tekintélyében, az üdvigazságok és üdvtények örök érvényességében mindenki egyetért. Nem abban az értelemben beszéltek a régi káték nehézségeiről, mintha ezek a tanítók lelkében volnának, kik tán már nem állnának a hit régi alapján; csak a kifejezések alakja, így gondolták, idéz elő nehézséget, nem pedig a régi tanok. Este ismét felette nagy közönség gyűlt egybe St. Andrews-Hallba, hogy a népszerű előadásokat hallgassa, melyeket ez alkalommal tartottak. Mac Ewcn dr. Glasgowból arról a nevelő befolyásról beszélt, melyet az egyháznak egyes tagjaira gyakorolnia kell, Robertson T. M. lelkész Skóciából (St. Ninias) e befolyásról a családi életre, Stalker drtól (Glasgow) ugyanerről társadalmi életünkre, és Hoge Mózes dr. Richmondból (Virginia. Egyesült-Államok) az egyház ezen befolyásáról a népek és nemzetekre. Mind a négy előadás kiválóan érdekes volt, »de tartalmukat néhány rövid mondatba összefoglalni nem lehet, hosszan pedig helyszűke miatt nem tárgyalhatom. De azt a megjegyzést el nem hallgathatom, hogy a szónokok hallgatóiktól a vallásos életben sokkal nagyobb jártasságot tételeznek fel, mint azt, nálunk »vegyes publikumnál* tehetnők. Különös élénken beszélt az agg Hoge dr. Június 20-án, szombaton, nem volt ülés, hanem Glasgow városa kirándulásra hívta meg a kongresszust. Először a város által fogadott különvonaton Dunbartonba utaztunk, egy várba a Glyde partján, a melyben Stuart Mária királyné volt egy ideig fogva, s azután szintén a város által kibérelt nagy hajón a környék tavait látogattuk meg, s este jöttünk vissza különvonaton Glasgowba. A hajón a lyncheon (reggeli) és diner (ebéd) szintén a város költségén tálaltatott, mely nem is lesz majd oly csekély. De Glasgow a világ leggazdagabb városaihoz tartozik, s nem csekély ott az érdeklődés is a keresztyénség és a református egyház ügyei iránt. Ez vasárnap június 21-én lett ismét nyilvánvalóvá. Kora reggeltől az üzletek zárva, a »korcsmák« is. de a templomok nyitva, s a mi fődolog, jól látogatva: itt, ha hívnak a harangok, senki sem szeret, hacsak betegség nem gátolja, távol maradni az istentisztelettől, hol nincsenek üres ceremóniák, hanem az Isten szava, értelmesen magyarázva és a lelkekre kötve. Én reggel abban az istentiszteletben vettem részt, melyet az egyetem közelében fekvő egyik templomban Hall John dr. tartott, egy valóban nagy prédikátor, nem virágos beszéd s dagályos szavak, hanem azon szerény mód által, melylyel az írást magyarázza, s a mi az emberi szív ismeretére vall, Isten szavait értelmesen alkalmazza a bűnös s megváltás meg béke után sóvárgó emberiség szivére, életére és szükségleteire. Este meg azt az istentiszteletet látogattam meg, melyet Mac Ewen dr. templomában Dykes Oswald principális, (a londoni presbyterianus theol. tanintézet igazgatója) tartott, s ez a férfiú is megérti, mint kell Isten igéjében kutatni, annak gazdagságát feltárni, s azzal a szívbe hatni. Délután azonban magam prédikáltam Dunáid Mac Leód dr. Parich Church Parkjában és pedig a Glasgowban nagy számban élő evangelikus németek számára, kikhez részben a német amerikaiak is csatlakoztak; valóban különös érzés a Nagy-Oceánon innen és túlról magas északon lakó honfitársaknak a kegyelemről prédikálhatni, a mely a Jézus Krisztusban, és pedig benne egyedül, minden fáradt és megterhelt emberszív számára található. Dr. Br. után.

Fleischer Gyula, (Folyt, köv.) joghallgató.