Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

KÖNYVISMERTETÉS. »Élő reménység«. Imádságos könyvecske. írta II. Kiss Kálmán. Budapest, Franklin-Társulat. 398 lap. Ára a kötés szerint 50, 30 és 20 krajcár. »A reménység pedig meg nem szégyenít; mert az Istennek szerelme kiontatott a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki nekünk adatott*. A szenlírás ez örökké szép és igaz jeligéje alatt jelent meg II. Kiss Kálmán »Élő reménység* című imádságos könyvecskéje. Templomi imakönyvirodalmunk elég termékeny és változatos, de nagy közönség számára írt imakönyvekben épen nem mondható gazdagnak egyházi irodalmunk. Elismerem, hogy közkézen forgó imádságos könyveink minden tekintetben kiállják a kritikát, s nagy elterjedtségük igazolják tartalmuk jóravalóságát, de mindannyi — talán Csiky Lajos műve kivételével — inkább a művelt közönséget tartja szem előtt s figyelmen kívül hagyja a nagy közönséget, épen azon elemet, mely prot. egyházunk zömét alkotja. Pedig most, mikor minden egyház oly kiváló figyelmet kezd fordítani a vallásos élet ápolására, s szóban és írásban oly intenzív tevékenységet fejt ki a vallásos öntudat fejlesztésében, nekünk legkevésbbé szabad tétlenségben vesztegelnünk, mert a mi egyházunk ereje nem külső gazdagságban, nem a liturgiális formulák szemkápráztató változatosságában, hanem a Krisztus által újjászült lélek hitében áll, mely amaz apostoli öntudatban nyer kifejezést: »élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus*. E magasztos célt tartja szem előtt H. Kiss Kálmán imádságos könyvecskéje, s ezen szempontból tekintve, figyelemreméltó terméke vallásos irodalmunknak. Szerző neve nem ismeretlen egyházi irodalmunkban, vallástani kézikönyvei a nép- és középiskolákban közkézen forognak, egyháztörténelmi dolgozatai pedig a tudományos körök figyelmét is felköltötték. Ez újabb müvében új oldalról mutatja be sokoldalú tehetségét, s egyéniségének puritán egyszerűsége, prot. érzülettől mélyen áthatott vallásos irányzata a legelőnyösebben domborodik ki művében. A ki szerzőt ismeri, minden sorában ráismer egyéniségére, s ez művének egyik kiváló érdeme, mert hiszen a szív teljességéből kell szólani a szájnak, Az >ÉIŐ reménység«ben versenyre kel a hitbuzgóság mélysége a kegyesség építő erejével, a bibliai zamat a lélek mélységeiből fakadt őszinte érzések bensőségével, a bűnbánat töredelmessége az isteni gondviselés iránt hálával eltelt lélek örvendezésével. A gyermek, itjú és hajadon, vőlegény és menyaszszonv, férj és feleség, a szülők, a szántóvető és iparos, kereskedő és katona szájába adott, s az idő soha meg nem szűnő változásaira, a vallásos és polgári élet nevezetesebb mozzanataira alkalmazott imák természetes egyszerű szavakban emelik a lelket az ég felé, hogy ott, a Mindenható zsámolya előtt megtisztuljon, s erőt és vigasztalást nyerjen. Nem hangzatos frázisok, nehézkes körmondatok, hanem a bizalomteljes gyermeki hang, a keresetlen bensőség és közvetlenség jellemzik minden mondatát. Az imákat bensőségök és a bennök nyilatkozó mély vallásos hit mellett előnyösen jellemzik a rövidség és a bibliai zamat is. Szerző szem előtt tartotta Idvezítőnk figyelmeztetését: mikor pedig imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek ! Imái rövidek és egyszerűek. A figyelmet nem fárasztja terjengős elmélkedésekkel, erőszakolt hasonlatokkal, hanem mindig csak a legszükségesebbre szorítkozik, s klasszikus tömörséggel, mindazonáltal világosan ad kifejezést a vallásos áhítatnak. Akár a tavasz pompája vagy a nyár arany kalászszal ékeskedő napjai, akár az ősz áldásai vagy a tél fagyasztó fuvalma indítják szivét az imára, mindannyiszor egyszerű rövid fohászokban fordul a menynyei atyához, kinek gondviselő szeretete és atyai jósága örömben és bánatban, jólétben és megpróbáltatásban lelkét megnyugtatják. Előnyös tulajdonsága továbbá szerző művének, hogy vallásos gondolatait igen találóan tudja a biblia erőteljes szólamaival kifejezni. A hol csak lehet, mindenütt a biblia kifejezéseit használja, a nélkül, hogy nyelvezete nehézkessé válnék. Igen szerencsésen választotta meg ily módon az ima formáját, mert így nemcsak a vallásos bensőséget ápolja és fejleszti, hanem a biblia ismeretét is elősegíti. Erre pedig nekünk protestánsoknak igen nagy súlyt kell fektetnünk, mert a lábrakapott szektárius mozgalmakkal szemben népünket csak úgy leszünk képesek prot. egyházunk számára megtartani, ha minél inkább bevezetjük a biblia ismeretébe, hogy azzal legyenek vértezve az ötletszerű támadások ellenében. Az imák mellett énekes könyvünk kedveltebb és gyakrabban használt énekeit is közli. Igen szerencsés gondolat volt ez szerző részéről, mert így azokra nézve is lehetővé tette az éneklést, kik énekes könyvet nem szoktak magukkal vinni a templomba a mi különben elég sajnálatra méltó szokás. Az »Élo reménység* külső alakja is igen előnyös és tetszetős: kis 16-od rész, úgy, hogy mindenki mellényzsebében elhordhatja, ára pedig oly csekély, hogy a legszegényebb ember is megszerezheti akár maga, akár gyermekei számára ajándékul. A Franklin-Társulat, melynek tulajdonában megjelent, 50, 30 és 20 kros kiadást rendezett igen csinos bőrkötésben Nyomása tiszta és csaknem hibátlan. Egy-két sajtóhibára azonban mégis figyelmeztetnem kell szerzőt, hogy azokat remélhetőleg minél előbb eszközlendő 2-ik kiadásnál kiigazítsa. Ilyen pl. a 12. lap 10. sorában, a 29. 1. 5. sorában, a 42. 1. 9. sorában található érthetetlen zavaró hiba. Melegen ajánlom e kis imádságos könyvecskét, mely a felvett egyházi énekekkel együtt csak 198 lapra terjed, a prot. közönség s különösen lelkésztársaim becses figyelmébe, mert ennek terjesztésével hitem szerint hathatósan előmozdíthatják gyülekezeteik körében a vallásos hit fokozását, s ez által Isten országának terjedését. Petri Elek.