Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

nélkül nem válhatik kellőleg képzett lelkész. Ezen osztályhoz foglalandó a falusi tanítókat képző intézet, legalább két oktatóval. A szükséges költségek előállítására a kerületi pénztár fölöslege, az egyházmegyék pénztára, egyesek s gyülekezetek s végre a lelkészek adományai szolgáljanak. Ezen a bizottsági munkálaton alapult Polgár M. püspöknek 1851. június 30-áról keltezett s az iskolák segélyezése végett az összes gyülekezetekhez küldött »főpásztori körievei«-e, mely nem is maradt siker nélkül. A jó példával Nagy-Kőrös egyháza ment elől, midőn a teljes nyilvános gimnázium összes fentartási költségeit magára vállalta. Még tovább halad a szervezésben az »Iskolai bizottmány« az 1851. augusztus 21-iki ülésben, melyen a bizottság tagjain kívül a közép- és főiskolát fentartó egyházak küldöttei és Tatai András s Karika János főiskolai tanárok is részt vettek. Itt egyértelműleg elhatározták, hogy az egyházkerület főiskolájának »felső tudományos osztálya, melyet ezúttal a theologiai és paedagogiai egyesített intézet képezend, legyen Kecskeméten ... az egyházkerületi főiskolának második osztálya pedig t. i. a teljes főgimnázium legyen N.-Kőrösön, miután azt Nagy-Kőrös saját erejével is ajánlkozott felállítani s a méltányosság is azt követelvén, hogy Nagy-Kőrös nagyszerű áldozata figyelembe vétessék*, (Polgár M. Superintendensi Napló 31. sz.). Ehhez képest a rendelkezésre álló 6000 írtból Kecskemétnek hat tanár fizetésére 750 frtjával, 4500 frt, Nagy-Kőrösnek pedig 1200 frt egyházkerületi segély szavaztatott meg. Polgár M. püspök a tett intézkedéseket a maga részéről is elfogadta; Kecskemét elöljárósága pedig az egyházkerülettel közösen újjászervezett theologiai és és paedagogiai intézet reá eső két tanárának évenkénti fizetését 1400 forintban augusztus 24-én tartott ülésében szintén elvállalta. A felsőbb iskolák újjászervezése tehát jól indult. Polgár püspök ezeket az intézkedéseket a cs. kormánynak augusztus 29-én hivatalosan bejelentette és az ekként újjászervezett kecskeméti theologiai-praeparandiai tanintézetbe Tatay András és Karika János tanárokat beállította, Ballagi Mór szarvasi tanárt pedig negyedik rendes tanárul Kecskemétre meghívta* Ekkor azonban a kecskeméti egyháztanács csudálatos rövidlátásából oly végzetes ballépésre ragadtatta magát, mely végkövetkezményében Kecskemétet előbb az egyházkerület jóindulatától, azután a theologiai intézettől megfosztotta s a theologia felállítását és megszilárdulását Pestnek véglegesen biztosította. Ugyanis Kecskemét két héttel az előbb felsorolt hivatalos intézkedések után, 1851. szeptember 7-én tartott egyháztanácsi üléséből egyszerre csak azzal lepi meg Polgár M. püspököt, saját első papját, valamint az egyházkerület intéző köreit, hogy az általa augusztus 24-én megajánlott két tanári tanszéket a theol. praeparandiai intézetben nem fogja fizetni, mert neki első sorban olyan teljes nyilvános főgimnázium kell, a minő N.-Kőrösön van; a felajánlott 1400 frtot a saját iskolájának teljes nyilvános gimnáziummá átalakítására fordítja. * Lásd Török Pál: Korrajzok, 13, 14. lapon. Ez a ballépés még végzetesebbé lőn az által, hogy az elsietett tervváltoztatásnak csakhamar megnyerték a szelíd lelkű, de erélytelen s kormányzásra épen nem termett Polgár püspököt is, »kinek drága élete, mint Török Pál jelletnzé, a superintendentia és a kecskeméti egyház között szakadt meg s oszlott el«. Polgár M., hogy a kecskemétiek hirtelen megmásított szándékát a kerülettel is jóváhagyassa, a kerületi vezérférfiak nagy bosszúságára, Kecskemétre szeptember 26-ikára nagy hirtelen Haynau-féle egyházkerületi tanácskozmányt hívott össze, melyen azonban a világi urak közül senki sem jelent meg, a megjelent esperesek pedig Török Pál indítványára a cs. kormánybiztos jelenlétében ünnepélyesen kijelentették, hogy ez nem törvényes gyűlés, ők se ülést nem tartanak, se jegyzőkönyvet nem engednek felvétetni, mert a világiak nélkül nincs gyűlés, nincs végzés, nincs jegyzőkönyv. Ezzel szétoszlottak, pedig a kecskemétiek itt akarták megnyerni a csatát. De az ellenkezőt érték el. Az egyházkerület vezéremberei, a gondnokok és esperesek, sajnálattal szemlélték azt a nagy kapkodást és fejetlenséget, melv Kecskeméten elharapódzott. A megajánlott 1400 frt megtagadását a superintendentiával való iskolai szövetség és közösség megszüntetésének, az egyházkerülettel való szakításnak tartották. Az esperesi karban újból föltámadt az eszme, hogy üdvös volna elvalahára kiragadni a superintendentia főiskoláját Kecskemét egyháza és egyháztanácsa káros befolyása alól, abból a babyloni fogságból, amaz áldástalan viszonyok közül, melyek miatt az egyházkerület folytonos háborgások s villongások küzdhelyévé vált. * Ám azért Kecskemét nem engedett. A theologiai tanárokat nem fizette, képzelt jussát pedig minden fórumon kereste, védte. Az egyháztanács az egyházkerületi »Iskolai bizottmány* 1852. május 3-iki üléséhez kérelmet nyújtott be, hogy Kecskemét teljes gimnáziumot, jogi fakultást, theologiai és praeparandiai tanintézetet állíthasson, mire azt a választ nyerte, hogy csináljon maga a kérelmező egyháztervet a nagy alkotásokhoz és mindenekfelett mutassa ki hozzávaló anyagi erejét. A cs. kormányhoz meg a végett folyamodott, hogy gimnáziumát újjá szervezhesse, mely folyamodványára válaszul 1852. jún. 22-iki kelettel azt a felszólítást kapta, hogy miután a kecskeméti egyháznak részint kapkodása, részint zsibbadt tespedése miatt sem a gimnázium, sem a theologiai intézet meg nem alakulhat, minden »eddig gyakorlott mellékes okoskodásoktól tiszta* végnyilatkozatot adjon: kész-e a két tanszéket a theologián fizetni vagy pedig nyilvánossá szervezendő gimnáziumát akarja vele gyarapítani, mert különben eddigi dicsősége, a kollégium más helyre tétetik át. Erre az egyház* L. Török P.: Korrajzok 21. 1. — Ezt a függetlenítést különösen Török P. óhajtotta, ki a Korrajzokban (192. 1.) erre vonatkozólag azt mondja: »Nekem részemről mostan, bár nem hihetem, hogy valaha a pesti e. tanács kecskemétivé váljék, okulva a kecskeméti egyháztanács hatalmaskodásából, okom van oly önálló főiskolát óhajtani, mely valamint Kecskemét és Kőröstől, úgy Pesttől se függj ön.«