Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

1883-ban 149 millió költetett szeszes italokra; holott az összes búzatermés ára 240 millió írtra tehető, van 20,000 korcsma, mely 46,000 egyént foglalkoztat. Az se érdektelen, ha az alkoholizmusból eredő bajok átöröklését nézzük. James Edmund szerint alkoholista anyák vagy dajkák csecsemői, görcsök, vagy az agyvelő izgatottságára valló tünetek között vesznek el. Erasmus, Darwin szerint a szeszes italokkal való visszaélés 3—4 ízben átöröklődik. Roesch 97 iszákos szülőtől származott gyermek között csak 14 egészségest talált. Lunier szerint a hülyék 50%-a részeges szülőktől származik. A faj megsatnyulása iszákos lakta vidéken, leginkább a katona sorozásoknál tapasztalható. Péter Mihály. ISKOLAÜGY. A budapesti theologia megalapítása. Részlet szerzőnek »A budapesti theologia mullja és jelene« című sajtó alatt levő munkájából. A szabadságharc leveretése után az egyházi közélet is szünetelt az erőszakos elnyomás miatt. B. Havnau, mint a császári hadsereg magyarországi főparancsnoka, 1850. február 10-én kelt parancsával eltiltotta a törvényes egyházkerületi gyűléseket s helyettök császári kormánybiztos jelenlétében tartandó kormányzati tanácskozmányokat rendelt, melyekben a püspök elnöklete alatt a főgondnok és segédgondnokok kizárásával csak az esperesek és a felkért világi bizalmi férfiak vehettek részt. A dunamelléki egyházkerület vezérférfiai azonban ilyen törvénytelen gyűléseket teljességgel nem kívánván tartani, mind az »ostromállapot* idejében (1850. feb. 10-től 1854. július 10-ig), mind az ezt követő ideiglenes »egyházi rendezett tartama alatt egész 1857. agusztus 3Likéig törvényes egyházkerületi gyűlés nélkül voltak, a püspököt pedig felkérték, hogy az 1849. évi közgyűléstől nyert felhatalmazása értelmében akként intézze az egyházkerület ügyeit, hogy elnökileg kinevezett »kormányzati« és »iskolai bizottmányok* tanácsával és segélyével éljen, mit Polgár M. püspök az 1851. szeptemberi s az 1853. júniusi törvénytelen gyűlések kivételével minden többi esetben meg is tartott. A püspök az »iskolai« és ^kormányzati bizottmány* javaslatairól, valamint a püspöki joghatóságából folyt intézkedéséről »Superintendensi Napló«-t vezetett, melyet esetről-esetre közölt az egyházmegyék espereseivel.* Ezekben a nehéz időkben az egyházkerületével egyetemben természetesen a pesti prot. főiskolai választmány működése is szünetelt; tagjait nem volt szabad összehívni, a szabadságharc előtt megkezdett előmunkálatokat nem * A >Superintendensi Napló* (1850—1852-ig), valamint az »Iskolai s Kormányzati bizottmányok aktái* eredeti példányai a dunamelléki egyházkerület levéltárában. Közülök többet egész terjedelmében közzétett Török Pál ^Korrajzok* című művében. lehetett folytatni. A pesti főiskola megalapításának elejtett fonalát más módon és más formában kellett fölvenni. Az életerős eszmének hatalmas embere támadt Török Pál pesti lelkész és esperesben, ki kezdettől fogva lelkes apostola volt az eszmének, miről a szabadságharc előtti »Protestáns Egyházi és Iskolai Lap« idevágó cikkei és a főiskolai választmányban kifejtett tevékenysége tanúskodnak. Bölcs előrelátása hamar fölismerte azt is, hogy a nagy terv megvalósítására épen most alkalmasak a dunamelléki egyházkerületben a viszonyok; azt is, hogy az alkotmányos egyházi testületek az ostromállapot miatt tétlenségre lévén kárhoztatva, a szent ügynek más gazdát, más mozgatókat és más keretet kell találni. S ő mindezeket a nehéz viszonyok között is megtalálta. A gr. Thun-féle iskolaügyi pátens magas iskolaszervezeti és germanizáló politikai követelései a többi protestánsokkal nagy zavarba hozták a dunamelléki egyházkerület vezérférfiait is. A pátens tudvalevőleg azt követelte, hogy az egyházkerület hatósága alatt álló gimnáziumok is sürgősen és múlhatatlanul átszerveztessenek a két-három annyi tanárt rendelő, erősen germanizáló Thun-patens értelmében, különben a kormány nem ismeri el őket nyilvános intézeteknek s bizonyítványaikat nem fogadja el államérvényeseknek. Szőnyi Pál cs. kir. prot. főiskolai felügyelő 1850. dec. 14-én Kecskeméten s azután Nagy-Kőrösön megjelenvén, erélyesen sürgette az ottani gimnáziumoknak a cs. kir. kormány által kiadott terv szerinti átalakítását. Polgár M. püspök, miután az 1851-ik évi május 5-ére összehívott egyházkerületi tanácskozmány csak épen azért jött össze, hogy Török Pál és Fáv András készítette felségfolyamodványban a Haynau-féle egyházkerületi tanácskozmányok ellen ünnepélyesen tiltakozzék, 1849-ik évi törvényes közgyűléstől nyert meghatalmazása folytán gr. Teleki Sámuel főgondnok elnöklete alatt »Iskolai bizottmány «-t nevezett ki, melynek tagjai lelkészi részről Báthory Gábor, Nagy Sámuel, Török Pál, Fodor Pál, T. Szabó Sándor, világi részről Hubay József, Sárközy Kázmér és Fáy András.* Az iskolai bizottmány volt ettől kezdve éveken keresztül egész az 1857-ik évi törvényes közgyűlésig az egyházkerületi tanügyi kormányzás és szervezés tanácsadó közege, de az lett egyszersmind a pesti főiskola ügyének is hűséges ápoló dajkája. Az »Iskolai bizottmány« mindjárt legelső (1851, május 4. és 5-iki) ülésében tekintettel a Thun-féle pátensre, a dunamelléki egyházkerületnek a »felsőbb tanintézetek tekintetében való szükségeit« következőleg körvonalozta: 1. > Kerületünknek inulhatlan szüksége van egy teljes főgimnáziumra és egy theologiai tanintézetre, melyhez iskolatanítókat képző paedagogiai intézet csatolandó* . . . 3. >A theologiai osztályban négy oktatónak előállítását szükségeljük, kik között a theologiai összes tanulmányok kiosztandók, egyszersmind befoglalandók a bölcsészet és történettan theologiára hatóbb részei, melyeknek ismerete * Lásd Török Pál: Korrajzok stb. 1858. Pest, 7. 1.