Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

alatt áll, mely erős lehet, ha minden egyéb gyönge, egészséges, ha minden egyéb beteg, vonzó, ha minden egyéb visszataszító. Ápoljuk tehát mindenek fölött az erő forrását, a nemzet lelki egészségét; küzdjünk a betegségek ellen, melyek ezt az erőt sorvasztják, a nyomások ellen, melyek lenyűgözik, a ragályok ellen, melyek megmérgezik. Kultura, gazdaság, jólét, állami szervezet mind megannyi eszközei a nemzeti propagandának, ölelő karjai a nemzeti tömörülésnek, de a valódi erő, mely ha megvan, ezeket mind megteremti magának és mely, ha nincs, ama tényezők is csak látszatra működnek ; a valódi hódító erö, az mégis csak a nemzet egészséges, önérzetes, nagyratörö lelki élete, olyan nemzeti élet, melynek részesévé lenni öröm és büszkeség. Ez kultúránk nemzeti hivatásának alapföltétele«. A magyar kultura jövőjéről Ugrón Gábor szónokolt nagy hatással. »Eredetiség és annak ápolása, utánzás és másolás helyett: az kell, hogy legyen a magyar kultura jövendő feladata.a Csak a színvonalat kell a világtól nyernünk, de a tartalmat önmagukban kell keresnünk, saját nemzetünk zsenialitásából kiegészítenünk. >;Ha ez sikerül, a magyar kultura jövője világtörténeti fontosságú lesz. Ezt a munkát végeznünk kell, végeznünk vállat-vállhoz vetve és végeznünk kell nemzetünk iránt való rajongó szeretettel, munkában ernyedetlen buzgósággal. Ne feledjük sohase, hogy a természet nagy kommunistái, a madarak, a melyek a mindenható kegyéből élnek és szerzik élelmüket, tulajdonul csak egyet ismernek: fészküket, a melybe idegen tollat behordanak ugyan, hogy puhábbá és melegebbé tegyék, de ott csak saját fiaikat költik ki és saját nemzedéküket szaporítják. A világáramlatok közepette lépést kell tartanunk Európa ós a világ haladó népeivel, A színvonalt nem szabad elhagynunk, a színvonalon mindig egyenlően kell maradnunk, de a tartalomban mindig eredetinek, nemzetinek kell lennünk. Meg kell védelmeznünk azt a fészket, a melyben lehet idegen toll, a mely melegít és puhábbá tesz, ele a mely csak a mi hazánkat alkotja.« A kongresszus szónokai kétségkívül helyeset, igazat hirdetnek, mikor a magyar kultura feladatát a tartalmasságban ós eredetiségben, vagy közelebbről az értelmi színvonal magasságában és a tartalom nemzeti eredetiségében jelölik ki. Ama tulajdonság nélkül a magyar kultura nem kultura, ennek híjával nem nemzeti. De mi azt tartjuk, hogy ez még nem a teljes igazság. Lehet a kultura akármilyen magas színvonalú és lehet minden ízében nemzeti, azért mégis lehet erőtelen, mely benn nem épít s nem emel, kívülről -nem hódít. Szerintünk a kulturának még lényegesebb tulajdonsága az ethikai tartalom, az erkölcsi szellem. Ezt a fő-főjellemvonást a kongresszus ünnepelt szónokai nem emelték ki, sőt nem is érintették. Pedig nagyon helyén lett volna nyomatékkal kiemelniök. Mert történeti ós közvetlen tapasztalatok igazolják, hogy a kultura ethikai tartalom nélkül, az erkölcsi tisztaság ós igazság ereje nélkül csak csalóka fényt, múló dicsőséget hoz nemzetre úgy, mint egyesre egyaránt. Az antik világ magas fokú kulturája erkölcsi erőtelensége miatt dőlt romba. A renaissance erkölcsi léhasága miatt szorult kiegészítésre a reformációban. A jelenkori román népek, franciák, olaszok, magas értelmi színvonalú, erős nemzeti érzületű kulturája az erkölcsi tartalom fogyatékossága miatt sorvad, satnyul, hanyatlik szemeink láttára. S az az erőteljes nemzeti élet is, mit Apponyi a kultura döntő tényezőjének nevez, csak akkor valóban erőteljes, ha a nemzet egészséges lelki életéből meríti eszményeit, erőit, lelkesedésót. Egészséges lelki élet pedig nincs erkölcsi épség, tisztaság ós igazság nélkül. Ezek az ethikai tulajdonságok szentelik meg mind az egyes, mind a köz lelkét. Ez kétségtelen igazság, mit egy keresztyén író ekként fejez ki: »A kulturának nem a vallásban és az erkölcsiségben van az eredete. Gyökerei inkább az emberi lélek természetében feküsznek. De a kulturának eleitől fogva a vallás volt az égi napja, melynek melegítő és éltető sugaraiban az tenyészett. Jövője is a vallással ós erkölcsiséggel való szövetségben rejlik. A kultura ellenséges állást foglalhat el a vallással; de akkor erkölcstelen hatalmak zsákmányává lészen és rombolólag hat az emberiség erkölcsi jövendőjére. Csak akkor válik igazán áldássá, ha a léleknek a vallással való belső közösségét megőrzi. Itt is azt látjuk, hogy az ember természeti életét a keresztyénség emeli föl a maga igazságára, midőn a megszentelés lelkét közli vele«. (Luthardt: Előadások a keresztyénség erkölcstanáról.) A földi életnek a kultura által eszközölt előhalaclása nem örömére, hanem szenvedésére van az emberiségnek, ha az istenség elvetésével vásárolja azt meg. És azok a vágyak, melyek ekkor támadnak benne, mindig csak új gyötrelmeket okoznak. Ettől a gyötrelemtől nem a kultura, hanem csak az istenség segedelme szabadítja meg az emberiséget. Nem lehet büntetlenül gyümölcsöt szakítani a tudás fájáról, ha nem áll ott e mellett az isteni kegyelem, mely úgy az élet sebeit ós fájdalmait, mint a tudás gyötrelmeit is meggyógyítja. Kultura ós műveltség Isten nélkül ugyanaz, mint a mi a görög monda Prometheusa volt. Ilyen és ezekhez hasonló erkölcsi gondola-