Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerHlet, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap, Előfizetési Ara i Félévre: 4 frt 50 kr / egéss éra: 9 /W. Eyyes szám ára 20 kr. Közművelődési egyesületek kongresszusa. Közművelődési egyesületeink eszmékben gazdag, külsikerben fényes kongresszust tartottak a mult héten Budapesten. Negyven és egynehány kultúregyesület képviseletében a magyarság színejava jelent ott meg, hogy megvédelmezze faját az ellenséges kulturirányzatoktól ós vallást tegyen a magyar kultura hivatása felől táplált hitéről. Gyönyörködve olvassuk jeles szónokaik magas szárnyalású beszédeit, melyekben a magyar kultura történetét a múltban, állapotát a jelenben és hivatását a jövőben ecsetelték. A múltnak Berzeviczy, a jelennek Apponyi, a jövendő kultúrájának TJgron volt a szónoka. A magyar kultura múltjára vonatkozólag találóan mondja Berzeviczy, hogy a társadalom közművelődési mozgalmait illetőleg csak az egyesületi forma^új, ele a »társadalom, a mely minden társadalmi elmélet előtt létezett már, tulajdonképen a nemzet szellemi közművelődésének előmozdításában sokkal régibb szereplő, mint maga az állam, a melylyel ma e föladatok terén rendesen szembeállítani s a melynek ma a vezérszerepet joggal odaítélni szoktuk. Mielőtt az állam csak tudatára is jött volna annak, hogy miféle föladatai vannak a nemzet szellemi életének fejlesztésében, a társadalomnak hazánkban a különböző korok változó formáiban megjelenő alakulatai, az egyházak, szerzetesrendek, a főúri udvarok, céhek ós testületek, sőt egyes köznemesi családok is már hatalmas munkát végeznek a műveltség terjesztésére, a tudomány, irodalom ós művészet előbbrevitele körüke. Helyes történeti felfogással emeli ki továbbá azt is, hogy »az a verseny, a mely a reformáció folytán ketté szakadt egyház két tábora között kifejlődött, addig ós ott, a hol az egyik fél az anyagi erőt ós az állami hatalmat nem hívta segítségül, egyike volt a műveltségünket előmozdító legerősebb emeltyűknek«. A nemzeti irányú kultura azonban a jelen század elején az irodalom, a köztudat és a politika nemzeti ébredésével kezd nagyobb arányokat ölteni s a negyvenes években fog tudományos, irodalmi, közművelődési stb. egyesületek szervezéséhez, mely munkát az alkotmányosság visszaállítása óta nagyobb móretekben s a magyarosítás elvét öntudatosabban érvényesítve nagyobb sikerrel folytat a mindinkább erősödő nemzeti társadalom. A magyar kultura jelen állapotáról Apponyi A. gróf beszélt. Nem statisztikát közölt, nem is kritikát gyakorolt, hanem a magyar kultura jelenéből kiindulva, a magyar nemzeti kultura jövő feladatait fejtette ki. Főcél, hogy »a magyar kultura szellemi kapcsolatot teremtsen a haza öszszes lakói közöttec. »Az állam kényszerítő hatalmának itt csak egy hivatása lehet: meg nem engedni azt, hogy a szellemi életnek bármely megnyilvánulása a magyar állami rend és nemzeti egység alapföltételeivel ellenkezésbe jöjjön. E korlátok közt a másnyelvű kultura igyekezetei is szabad mozgási tért találnak e szabad hazábancc. »A mi versenytársunk a nyugati nemzetek ragyogó szellemi élete«, ennek vívmányait, művészeti kincseit kell ide átültetni, de ezt az anyaghalmazt nemzetivé kell feldolgoznunk. Ugy, mint az erős termő talaj földolgozza a beléje elvetett magot, a beléje ültetett csemetét, talajízt kölcsönözvén a belőle fejlődött gyümölcsnek. A magyar kultúrának, hogy hódíthasson, két tulajdonsággal kell bírnia: tartalmassággal ós önállósággal. Amazt fejlettebb nemzetektől is kölcsönözheti, de emezt saját magából, nemzeti erejéből kell vennie. Erőteljes nemzeti élet: ez tulajdonkóp a döntő tényező. A kultura ennek szellemi megnyilatkozása, semmi egyéb. »Működjünk tehát nyelvünk terjesztése, kul túránk kül- ós belterjes fejlesztése érdekében ; ismerjük fel annak tömörítő, egységesítő hivatását : de óvakodjunk attól a tévhittől, hogy ez a kultura egy elszigetelt tényező, mely csak saját technikájának törvényei