Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-06 / 36. szám
gélizáció területén valamely gyülekezet, vagy társulat, vagy egylet szolgálatában. Az effelől való döntés a bizottság jogkörébe tartozik, a nélkül, hogy a kibocsátott testvérekről való további gondoskodást illetőleg felelősséget vállalna magára. 11. A végzett növendékeknek az intézettel való maradandó összeköttetésére nézve különös határozmányok állanak fenn. Ezek közül a fontosabbak következők: a) Az első tíz év alatt a testvérek alkalmaztatásában előforduló minden változás a Johanneum bizottságának beleegyezésével történhetik meg. b) Ha egy testvér ezen idő alatt a bizottság beleegyezése nélkül új állást foglal el, kötelességévé válik a Johanneumnak kiképeztetése költségeit visszatéríteni. c) Olyan fiatal emberek, kik rövidebb időre részt akarnak venni az intézeti oktatásban, megfelelő fizetés mellett mint vendégek barátságos fogadtatásra találnak. Az ilyen egyéneknek is épen úgy kell jelentkezniük, mint azoknak, kik rendes hallgatók akarnak lenni. II. A tanterv átnézete. 1-sÖ év = III. osztály: Német nyelv, nyelvtan és fogalmazás; új-testamentumi görög nyelv; világtörténet; bibliai földrajz ; bibliai régiségek; bibliai történet; egyháztörténet; zongora. 2-ilc év = II-ik osztály: Görög nyelv; zongora, a többi az I. osztálylyal együtt. 3-i/c év — I. osztály: A II. osztálylyal együtt: írásmagyarázat; ó- és újtestamentum; bibliai hittan; keresztyén erkölcstan; a keresztyén hitvallások váltanai; gyakorlatok az ébresztő és építő írásmagyarázatban; egyháztörténet. Magában : görög nyelv; a gyakorlati theologia legfontosabb részei; harmónium. Mind a három osztály együtt: Jézus élete; apostolok története; bibliai szövegekről írásbeli munkák; éneklés. * * A kezemben levő legújabb évi jelentések alapján közlök néhány adatot ezen érdekes intézetről. Az intézet élén egy 16 tagból álló bizottság áll, közte az inspektor, ki az intézetet közvetlenül vezeti és abban két más tanerővel együtt az oktatást végezi. A felügyelő bizottságban ott olvashatjuk annak a Schrenck nevű evangélistának, mint barmeni hitszónoknak a nevét is. kiről dr. Sell, közlött előadásában oly magasztalőlag szólott. A zenei oktatást az említett három tanerőn kívül álló egyén szokta rendesen végezni. Az épen most, júliusban muló tanévben 19-re megy az intézet növendékeinek száma, kik osztályonként így oszlanak föl: 1-ső osztály, vagyis a szokástól eltérőleg sajátlagos módon megfordítottan nevezve el: az utolsó év növendékeinek száma hét rendes tanuló és két vendég, a második osztályba pedig hat s a harmadikba (vagyis a tulajdonképeni elsőbe) négy növendék jár. És ezen növendékek sorsa egyáltalában nem irigylendő, egyáltalában nem feküsznek ők rózsás párnákon, a mennyiben intézeti munkájokat csak a legnagyobb erőfeszítéssel, kitartó szorgalommal s idejöknek kora reggeltől késő estéig való kihasználásával tudhatják kellőleg elvégezni. Reggeli előtt mindenik növendéknek az intézetben, ennek rendben tartása végett reá bízott munkát kell elvégeznie, a mire a szenior ügyel föl. A délelőtt a tanulással és részben az erre való előkészülettel telik el. Délután 4 óráig a kertben dolgoznak, mialatt a fej kipiheni magát, de a karok fáradnak el. Öt órától kezdve vacsoráig ismét tanulás, vagy arra való előkészület. Vacsora után ismét dologhoz látnak a növendékek, míg aztán 1 j2 11 óra felé pihenni térnek. Ez az ő köznapi életrendjük, míg vasárnaponként teljesen gyakorlatilag képezik magukat jövendő hivatásukra, a mennyiben Barmenben és közeli vidékén a vasárnapi iskolákban és ifjúsági egyesületekben bibliai órákon való tanítással és már munkában levő misszionáriusokkal együtt betegeknél, szegényeknél, elhagyatottaknál végzett házi látogatásokkal töltik el az Úrnak szent napját. Az intézetet néhai Christlieb Tivadar, a nagynevű hittanár, 1886. okt. 21-én egy tanulóval nyitotta meg működése helyén, Bonnban. Időközben — hogy a 10 év alatt mikor, azt nem tudom — áttétetett az Barmenba. Dr. Sell 1888-ban még mint bonni intézetet emlegeti. Eddigi munkálkodásának R.Z cLZ eredménye, hogy f. évi március haváig 23, most is munkában levő evangélistát bocsátott ki kebeléből, kik Németország legkülönbözőbb részein és egy közülök Svájcban hirdetik az elesetteknek az élet evangéliumát. Láttuk fentebb, hogy dr. Sell nagyon tartózkodólag nyilatkozik a Johanneum által kezdeményezett evangélizáló munkáról, a mi — mint már mondtuk — egészen természetes volt akkor, a mennyiben 1888-ban még csak második évét élte ezen intézet, s így munkásai sem kerülhettek akkor még ki az életbe. Ma azonban már az intézet 11-ik életévében, a nálunk levő legújabb évi jelentésekben foglalt előadások és adatok alapján tisztán láthatjuk, hogy a barmeni evangélista-iskolából kikerült férfiak is teljesen távol tartják magokat a zajosabb evangélizáló munkától, s épen mint a Bauhes Haus testvérei, a belmisszió csöndes, feltűnést kerülő, a lelkek javítására csak lassanként hatni akaró eszközeivel dolgoznak s mindenekben a gyülekezetek lelkipásztorainak támogatására igyekeznek állani. Az 1893j94. évi jelentésből vegyük át a fentebbiek igazolására a következő sorokat: »Mindenütt beszélnek, írnak, jelentéseket tesznek, vitatkoznak az evangélizáeióról. Oly mozgalom az, melyet nem emberek indítottak meg, hanem korviszonyaink hozzák azt magukkal és teszik szükségessé. Jézusnak hivő gyülekezete nem nézheti nyugodtan a rettenetes hanyatlást ; belátja, hogy az általa tisztelt és szeretett lelkészekre nézve túlsúlyos lesz a teher, hogy a harc nagyon szétágazik ; felajánlja tehát magát a nagy mentő munkánál önkéntes együttműködésre. A nép kebeléből egyes élő és szellemi adományokkal kellőleg felruházott férfiak fölkeltek és az evangéliummal utána mennek az elveszetteknek és oda viszik szerencsétlen és eltévelyedett embertársaikhoz az Idvezítőhöz, a ki őket megszabadíthatja. Némelyek ezt rendes földi hivatásuk mellett teszik meg, ünnepeiket és vasárnapjaikat hálaáldozatul vivén az Úr elé. Mások elhagyják földi hivatásukat, hogy mint városi misszionáriusok és követek minden ő idejében és erejöket az Úr rendelkezése alá bocsássák. De hogy a világiaknak ezen önkéntes segítő szolgálata necsak az egyes lelkeknek, hanem általában véve magának az országos egyháznak is maradandó áldására legyen, erre nézve két föltételt kell betölteni, ú. m. 1. ezen segítő erőknek meggyőződésből, készséggel és szívesen alá kell magokat vetniök
