Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-06 / 36. szám

Jézus isteni voltát bizonyítja. Ezt az elnevezést igényelte az Úr Önmagának, s ezért ítélte halálra a főpap, a miből kitetszik, hogy a Jézus oly értelemben tartotta magát Isten Fiának, a mely értelmet a főpap az Isten káromlásának ítélt. Miért? Mert nem hajolt meg ama dicső igazság előtt, hogy Isten megjelent testben. Az Isten országáról szóló rész valóságos tárháza a dicsőbbnél-dicsőbb eszméknek. Azok az egyszerű példázatok, a melyeket oly büszkén ajánlgatnak sokszor — a gyermekeknek, Dicsőfi magyarázatai után, mint mélységes bölcseség úgy tűnnek fel. Itt legfelebb a kovászról szóló példázat magyarázata ellen tehetek kifogást. A kovásznál ugyanis a kovászgombák (saecaromyces) játszák a főszerepet. Ezek tehát élőlények, a melyek behatolván a holt lisztbe, a mely valamikor élő volt, abban folyton szaporodván, változást idéznek elő s a holt lisztet élettel hatják át. így érthető igazán e példázat. Hogy t. i. az isteni élet, az Isten országa új életet visz az emberiség holt tésztájába. így tűnik ki egyszersmind az is, hogy a Jézusnak isteni szemei voltak, a melyek dacára a zsidó tudatnak, a tisztátalannak tartott kovászban a magasabb élet jelképét tudta felfedezni. Viszont örömmel jegyzem meg, hogy Dicsőfi még oly Scylla és Charybdis közt is biztosan evez el, minő a két adósról szóló példázat. Valahány prédikációt hallottam e tárgyról, mind félreértette, pápistásan magyarázta e példázatot s a vele kapcsolatos történetet. Dicsőíi pedig kimutatja, hogy »az Idvezítő az asszony szeretetét a már megnyert bűnbocsánat bizonyságának nézi és nem a bűnbocsánat megnyerése okának«. Mindent összefoglalva, elmondhatom, hogy Dicsőfi müve nyereség irodalmunkra nézve s kölönösen a Jézus személyiségéről és a Jézus tanáról szóló részét nemcsak minden lelkésznek és theologusnak, de általában minden olvasni szerető protestáns embernek jó lenne elolvasnia. Szabó Aladár. BELMISSZIÓ. Evangelizáeió-e vagy belmisszió? (Folytatás.) A barmeni Johanneum. Fölvételi kellékek és a tanterv átnézete. I. Fölvételi kellékek. 1. A Johanneum, a megboldogult dr. Christlieb hittanár által, ifjú embereknek az evangélikus országos egyházban végzendő missziói vagy evangélizációi szolgálatára kiképzése céljából 1886-ban alakított intézet, melynek alapítója ^evangélista iskola* nevet adott. Az intézet célja növendékeit három évi kiképzés után lelkészek vagy egyletek rendelkezésére bocsátani, hogy az igének helyes alkalmazása, különösen pedig egyszerű, népies hirdetése által a halhatatlan lelkek megmentésének munkájában és a megmentettek ápolásában segédkezzenek. 2. A ki ezen felelősségteljes munkába akar lépni, annak mindenekelőtt magának kell megmentettnek lennie. Azért a Johanneumba való fölvétel első kelléke a Jézus Krisztus azon kegyelmének személyes tapasztalata, mely a bűnösöket idvezíti, és aztán ezen tapasztalatnak megfelelő komoly járás a szentség útain. E mellett szükséges, hogy a jelentkező megnyerte légyen Istentől azon szükséges természeti adományokat, melyeket úgy az iskola, mint a missziói vagy evangélistái szolgálat is előföltételez, nevezetesen a jó emlékező tehetséget, a könnyű felfogási képességet és bizonyos jártasságot a német nyelv szó- és írásbeli használatában. 3. Az intézet nem követel több előismeretet, mint jó népiskolai képzettséget, és főként a német helyesírásban való biztonságot. De örömmel fogadja különösen az olyan ifjú embereket, kik korábban gimnáziumba, vagy reáliskolába vagy valamely tanítóképző-intézetbe jártak. 4. A mi a jelentkezők korát illeti, ne legyenek 20 évesnél ifjabbak, sem pedig 30 évesnél idősebbek. Olyan fiatal emberek, kik a katonai szolgálat alól- nem mentesíttettek, azt jelentkezésük előtt tartoznak elvégezni. 5. A jelentkezőnek jó egészséggel kell bírnia, és írásbeli nyilatkozatot kell affelől tennie, hogy nem jár jegyben és hogy a Johanneurnban tartózkodásának ideje alatt nem is szándékozik olvnemü viszonyt kötni. 6. Az első évnegyed próbaidő gyanánt tekintetik. Az olyan növendék, ki az intézet követelményeinek nem felel meg, bizottsági végzéssel bármikor is elbocsáttathatik. 7. Az intézetben való hároméves tartózkodás a vagyontalanokra nézve teljesen díjtalan. A jobbmódúakról elvárja az intézet, hogy kiképeztetésük költségeihez tehetségük szerint hozzájáruljanak. Személyi szükségeikről, például öltözetükről, könyveikről, útipénzeikről stb. magoknak a növendékeknek kell gondoskodniok. Az augusztus és szeptember hónapokra terjedő nyári szünidő alatt maguknak a növendékeknek kell saját fentartásukról gondoskodniok, a mennyiben ugyan vagy maga az intézet nem veszi szolgálatukat igénybe, vagy valamely misszió szolgálatban való segédkezésre ki nem küldetnek. 8. A tanév szeptember végén kezdődik; új növendékek fölvétele csak ezen határidőig történik. A jelentkezések március hónaptól legkésőbben július hónap közepéig a Johanneum felügyelőjéhez (Inspector) intézendők. 9. A jelentkezéshez, melyet minden körülmények között írásban kell beterjeszteni, a következő okmányokat kell csatolni: á) A szüléknek, vagy ha mindketten nem élnének, az atyának vagy az anyának írásban kijelentett beleegyezése. b) Bizonyítványok az eddigi lelkészektől és egyéb elöljáróktól. c) Egészségi bizonyítvány valamely orvostól, melynek úgy az egész testi szervezetről, mint különösen a torok és tüdő állapotáról kell nyilatkoznia. d) Saját maga által készített önéletirat, melyben a jelentkező őszintén előadja a maga külső és belső életpályáját s különösen azt, hogy miként jutott ő el a Krisztusban való idvesség tapasztalatára és hogy micsoda indokok késztették a jelentkezésre. Ezen önéletiratban érintendők aztán a következő pontok: 1. Születési idő. 2. A szülék hivatása és a saját hivatás. 3. Konfirmáció. 4. A nyert iskolai képzettség. 5. Katonakötelezettségi viszonyok. 6. Vájjon jelentkezett-e már más keresztyén intézetbe való fölvételre is? 7. Vájjon dolgozott-e már Isten országának valamely munkaterén ? Hacsak lehetséges, nagyon óhajtja az intézeti elöljáróság a jelentkezőt, beküldött iratainak átnézése után személyesen is megismerni. 10. A három év leforgása után a testvér szabályszerint alkalmaztatást talál a városi misszió vagy evan-