Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-06 / 36. szám

Macewen, kik mindketten glasgowbeliek, annak tekintetbevételét kérték, hogy épen a meggyőződés szabadsága nevében nem jogosult a túlnyomó többséget a kisebbség nyomásának kitenni. Hall János dr. New-Yorkból még arra is figyelmeztetett, hogy a zsoltároskönyv is említi a hangszereket és épen azon zsoltárok egyike (98. Zs,), melyeket a kongresszus számára nyomtattak, mondja, hogy énekeljünk az Úrnak hárfával, trombitával és harsonával. Mindazonáltal a gyűlés megtartotta a barátságos hangot és a vezetőség talált is módot, az egész gyűlést kielégíteni. Nem fogadták el azt, hogy a jövőre vonatkozólag határoznának, vagy hogy egyáltalában e kérdésben : orgonák és dicséretek, vagy nem? kötelezőleg döntsenek. Ez a kérdés az egyes községek akaratától függ, tulajdonképen lelkiismereti kérdés és felette a kongreszszus nem határozhat. De a jelen kongresszusra vonatkozólag dr. Hosy Taylor elnök által a vezetőség azt ajánlotta, hogy a szeretet kedvéért Róm. 14. és 15. szerint vegyék tekintetbe, hogy a tagok egy része lelkiismeretében elnyomva érzi magát, s azért álljanak el az orgonakisérettől. így is történt: ezentúl orgona nélkül — persze nem a legjobban — énekeltünk, s valaki nem tudta magába fojtani azt a megjegyzést, hogy tulajdonképen nem is a gyengék kíméletéről volt szó, mert az orgona ellenei azt vélik magukról, hogy ők az igazán erőshitűek. Sajnos, a tanácskozás az idő nagy részét elrabolta, úgy hogy a napirendet az nap nem is lehetett teljesen letárgyalni. Napirenden a Jézus Krisztus egyházán belül levő főbb pártoknak az egyházról való fogalmai voltak, s az egyházi szervezetnek a fogalmakból eredő alakulása. Előadókat szemeltek ki a presbyterianusok, pápisták, püspökiek nézetei számára, s ezek feladataikat nagy ügyességgel s beható szakavatottsággal oldották meg. A presbyterianusok fogalmát az egyházról Waitersdr. Newarkból (New-Jersey, Amerika) fejtegette. A presbyterianusok egyetértőleg elismerik, hogy az Isten egyháza a világ kezdetétől fogva fennállott és fenn fog állani a világ végezetéig. Magába foglalja, az írásra támaszkodó református felfogás szerint, az Isten gyermekeit, bárhol és bármikor éltek vagy fognak élni, s ebben áll általánossága, azaz igazi katholicitása, ellentétben a pápista egyház álkatholicismusával. Az Isten egyháza az igazi hívőknek összessége a világ kezdetétől annak végéig, nincs azonban bizonyos helyhez láncolva és nem is szabad egyes felekezetek szűk korlátaiba szoríttatni, a mi által elválasztatna mindazon többiektől, kik szintén az Úr Jézus Krisztusban hisznek s őt lélekben és igazságban imádják. Ily értelemben a református egyház kiváltképen szabadelvű. Ezért nagy súlyt fektet arra, hogy más ne tekintessék Isten egyháza fejének, egyedül a Jézus Krisztus, kiben megtestesült a kegyelem és igazság. Mint az egyház egyedüli feje, kell, hogy ő egyszersmind az egyedüli tekintély is legyen benne, ennélfogva vissza kell utasítani a pápa fenhatóságát, valamint a világi hatalmasságok azon igyekezetét, hogy a hit és vallási igazság ügyeibe avatkozzanak, vagy pedig az egyház felett bizonyos fenhatóságot gyakoroljanak. Továbbá abban is egyetértenek a ref. egyházak, hogy szerintök igazi templom csak az, hol az Isten igéje tisztán hirdettetik és az emberek annak alávetik magukat. Isten egyházának egyik főjellemvonása: az Úr igéjének tiszta hirdetése. Hol mi ezt nem látjuk, ott magát »egyházinak nevező közösség semmiképen sem tekinthető Isten igazi általános egyháza tagjának, mert az egyház igazsága és valódisága nem külső szokásokban rejlik, hanem a keresztyén hit igazságában és tisztaságában. Nem szabad az egyház egyformaságát egységével összetéveszteni, s más egyházi közösségekkel való egyesülés csak úgy lehetséges, ha mind meghajolnak az evangéliumból fakadó igazságok előtt, mely igazságokért a ref. egyházak léptek sorompóba. A kísérletek, azonos külső alakiságok behozatala által két egyházat egybekapcsolni, mindig meghiúsultak és szükségképen zátonyra kell jutniok. D. Br. után németből. Fleischer Gyula, (Folyt, köv.) joghallgató. KÖNYVISMERTETÉS. Evangeliumi elmélkedések. Irta: Dicsőfi József, a debreceni ev. ref. theol. akadémián volt ny. r. professor s most a debreceni ev. ref. egyház egyik lelkipásztora. Kapható: Telegdi Lajos könyvkereskedésében. 392 1. nagy 8°. Ára 3 frt. (Folytatás és vége.) Nincs kétség a felől, hogy Dicsőfi művének a vallásról szóló része (2. §.) nem szűkölködik ellenmondások nélkül, a melyeket azonban egy esetleges második kiadásban a kifejezéseknek egy kissé szabatosabbá tétele által el lehet tüntetni. Egyetlen egy mondatot kell feltétlenül törölni, t. i. azt, hogy: a sok isten hívésére többféle bálvány képek látása vezette volt az egyes népeket (10 lap), mert hiszen világos, hogy a bálványképek nem okai, hanem eredményei lehettek a sok isten hívésnek. Ellenmondás van e két tétel között: Ama boldog paradicsomban igaz vallása volt az embernek, jól ösmerte az Istent (6. 1.) s másfelől: a népek legelső, legrégibb vallása a természetimádás volt. Az ellenmondás kiegyenlítése pedig a következőképen eszközölhető. Dicsőfinek határozottan keresztül kell vinnie azt a gondolatot, hogy: az első vallás igaz vallás volt. Mert az ma már kétségtelen igazság, hogy az élet a földön, ama tökéletes élet az Isten által vette kezdetét. Világos tehát, hogy az élet tökéletesebb fokokra való emelkedése, tehát az ember előállása, sem történhetett ama legfőbb tényező nélkül. Az ember előállása épen egy isteni tény eredménye, mint az első élő lényé. Á bibliának tehát teljesen igaza van abban, hogy az első ember Istennel közösségben teremtetett. Nem tudta mindazt, a mit mi tudhatunk az Istenről a Krisztus által, de a mit tudott, azt jól tudta s egyszerű életét Isten akarata szerint rendezte be. Bekövetkezett azonban a nagy megszakítás. Hogy bekövetkezett, azt az emberiség állapota bizonyítja. E romlás állapotában megromlott az igaz vallás is s a bűnbe esett s Istenhez vissza nem tért ember a természetet kezdte imádni. Az igazság tehát az, hogy az első vallás az igaz Isten imádása volt, de a bűnbe esett s meg nem tért emberek első vallása a természetimádás volt. Dicsőfinél — a mint Antal Géza észrevette már — az evolutio és depravatio elméleteinek kiegyenlítésére való törekvés nyilvánul. Ezt azonban Antal Géza hibának tüntette fel; én pedig ezt a szerző előnyére írom be s csak az újabb a kidolgozásnál valamivel nagyobb szabatosságra kérem. Mert bizonyos, hogy a pogány bűnökkel teljes, sötét vallások s melyek a közéjök vetődött isteni sugarakat is elhomályosították, a depravatio elméletéből az ótestamentumi s a keresztyén vallás az evolutio (de nem a hitetlenek által képzelt Isten nélküli) képtelen, hanem az Istent főtényezőül elismerő evolutio elméletéből magyarázható. A vallásról szóló meghatározás, a mely Dicsőfi fejtegetéseinek eredménye, hogy t. i. a vallás oly emberek társaságának boldogító vágya és megnemesítő életelve, kik már tudják, vagy még nem feledték el, hogy ők bár