Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

változtatásokba, úgy, hogy a templom, mintegy fél esztendő lefolyása alatt teljesen fölépült. Egyúttal újabb gyűjtésekből megvásároltattak a belső berendezési bútorok, mint szószék, mely a tervező műfaragó egy örvendetes tévedése folytán 300 forint helyett 160 frtjába került az egyháznak. Templomi padok 500 frt értékben, melynek festési munkálatának ingyen való elkészítését néhány hozzáértő buzgó egyháztagunk vállalta magára. A szép hangzású harangot közel 500 frt értékben a ref. egyesület ajándékozta. Október vége felé, mikor már a templom a befejezéshez lehető közel állott, a lelkészt már saját kérelme folytán, felváltotta hivatali utóda, Harsányi Sándor, előbb túrkevei segédlelkész, kit Moody András budapesti skót lelkész s Balogh Ferenc theol. tanár ajánlatára hivott meg a Board of Home missión, a megüresedett clevelandi lelkész, s Ohió állami misszionárusi hivatalára. Az új lelkésznek, kit nov. 4-iki, egyik angol templomban beköszönő beszéde alkalmával tartott egyházközségi közgyűlés egyhangúlag rendes lelkipásztorául is elválasztott: az egyház pecsétje, anyakönyvei, szentedényei, összes felszerelései, külső és belső ügyei azonnal általadattak, s ez időtől fogva a clevelandi missziói ev. ref. egyház ügyeit alól is irott lelkész vezeti s egyben látja el az Ohio állami miszszió teendőket. Midőn e sorokkal hivatali elődöm négy esztendőre terjedő buzgalomteljes munkálkodásának leírását bezárom, lehetetlen nyillan el nem ismernem azt, hogy az általa végzett munka csaknem emberfeletti volt. A munka nagyságánál csak az ő szerénysége volt nagyobb, melylyel a dicsőséget nem kereste, anyagi és világi elismerésre nem vágyott, magasztalást nem hajhászta, megtalálván önmagában, lelkiismerete megnyugvásában, az itt e földön elérhető legnagyobb boldogságot. Az igaz ember emlékezete áldott! — mondja a Példab. könyvének bölcs írója — legyen is áldott mi közöttünk annak a férfiúnak, kinek maga elé tűzött legnemesebb célja volt: Isten dicsősége hajlékát megépíteni mi közöttünk ! Cleveland, O. 1896. aug. 5. Harsányi Sándor, missziói evang. ref. lelkész. RÉGISÉGEK. Adatok a tolnamegyei reformátusok történetéhez. Székely Ferenc megyei főlevéltárnok úr a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap közelebbi számában a kányái egyházra vonatkozó adatokat közölvén, bevezető soraiban azt mondja, hogy Tolna vármegye levéltárában a megyei ref. egyházközségek alakulásáról s a reform, hívek mult századbeli üldöztetéséről sok érdekes adat található. Szép és örvendetes lenne, ha — a mire nézve anynyira tájékozatlanok vagyunk — a gyülekezetek alakulását illetőleg valóban mutathatna föl adatokat; de én azt hiszem, hogy csakis a szenvedéseket konstatálhatja. Azonban így is felette hasznos dolgot mivel, ha az üldöztetés korának keze ügyében eső okmányait összegyűjtve köztudomásává teszi; s talán én sem végzek felesleges dolgot, ha cikkének kiegészítéséül s részben helyesbítéséül közlöm azokat, a miket Kányára vonatkozólag összejegyeztem. Kánya, ma egészen római katholikus község Tolnamegyében; Tengőd filiája hívek nélkül. Egyik ama 118 ev. ref. magyar egyház közül, melyet a pápista türelmetlenség — hogv Mária országát népesítse — a dunamelléki egyházkerület területén a mult században megsemmisített. Üldöztetése 1743-ban vette kezdetét s folyt a két közetkezőben ekképen: Anno 1743 Szent-György havának 8-dik napján Tts Ns Tolna vármegyének főszolgabirája Tts Nztes Sitsi József úr a tengödiek Tiszt. Prédikátorát eltiltotta, hogy kányái helységben helv. Confessión levő lakosoknak semmiben szolgálni ne merészeljen, holot még a pesti Felséges Commisiónak kezdete előtt régen a tengödiek prédikátorához hallgattanak. Anno 1744 kisasszony napjának (Sz. F. szerint aug. 30-án) éjszakáján említett Sitsi József Kánya nevű sz. ekklézsiának haranglábját levágatta és tanítóját persequálta. Ugyanakkor a bedegi plébános Komáromi József is rátört a parochiára stb.* A háborgatott kányaiak földesasszonyuk Viczai grófné Ebergényi Eszternél kerestek pártfogást, s midőn az hidegen elutasította őket, a megye nemeslelkü alispánja Perczel Józsefhez fordultak panaszukkal, ki a tudta s akarata nélkül történt s főként magánboszüból eredő erőszakoskodáson felindulva, pártjokra kelt a gyámoltalanoknak s nemcsak megengedte, hanem még maga javaslotta, hogy — miután a tengődi prédikátor nem szállhat ki közibük a sz. szolgálatra — az elmenekült mester helyett prédikátort vigyenek maguknak. Ekként felbátorítva, az épen hely nélküli Szentesi Kádár Andrást hívták s az 1745-dik év elején el is vitték magukhoz. Megtudván ezt a bedegi plébános, épen midőn a maga helységében lakodalomban mulatott: ott legényeket fogadott s február 15-én nagy éjszaka idején fegyveresen Kányára rontott stb.* A durván megtámadott és bántalmazott kányaiak a maguk oltalmára keltek és a plébánost mesterével s Nvitrai József vármegye hadnagyával együtt keservesen elpáholták, úgy hogy másnap lepedőben kocsin szállították őket haza. A plébános hüvelykujja is levágatott a dulakodás közben. A bedegi plébános által kezdett támadásnak s abból eredt veszekedésnek a ref gyülekezetre nézve szomorú kimenetele lett, mert a prédikátor nyolcad magával megfogattatván, Simony-Tornyára hurcoltattatott s ott kilenc hétig fogságban tartatott. Majd az úriszéken egyenkint 50—50 frtra büntettettek, harangjuk a haranglábról levétetett, s az összes református lakosság a faluból kiparancsoltattatott. A gyülekezetnek ártatlanul megszenvedett prédikátora Szentesi Kádár András és Biró István előljáró személyesen vitték panaszukat Bécsbe és Pozsonyba, kérve a rajtuk és gyülekezetükön méltatlanul ejtett durva sérelemnek orvoslását. Fáradozásuknak lett is annyi eredménye, hogy az akkori nádor Pálfi János elrendelte a vizsgálatot, s annak * A bedegi plébános által ismételve intézett támadásokat az én forrásaim majdnem szórul-szóra úgy adják elő, miként Székely Ferenc úr közli; annálfogva feleslegesnek tartom ismételni.