Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

teljesítésével Nagy András megyei fiskus bízatott meg, ki a megbízatásnak Gaál László esküdttel 1745 szept. 30-án tett eleget. A vizsgálat a kányaiaknak adott igazságot, mint a jegyzőkönyv tanúsítja.* Az 1746. márc. 23-kán Solton tartott Consessuson együtt levő atyák szinte pártját fogták szerencsétlen bitfeleiknek. »Hogy a kányái szent ekklézsia valamiképpen előbbeni helyére állíttathatnék — mondják a jegyzőkönyvben — ennek tanítója Szentesi András és elöljárója Biró István uramékat a felséges királyi udvar és Consilium eleibe való menetelekben és onnan kiadattatott compulsorium szerint való dolguknak végben vitelében kívántuk vala segíteni mind a magunk ekklézsiájábul percipiált charitativum által, mind pedig Tiszt, generális scriba uramtól fölkért hat aranyak által.« Azonban bár a vizsgálat folyamán kihallgatott református és katholikus tanuk egyezőleg s nyíltan a bedegi plébánost és embereit vallották a veszekedés indítóiul : »ex inquisitione ad mandatum Palatinale peracta — nullám eis consolationcm allatam fuisse. Nemcsak vigasztalást nem nyertek pedig, hanem nemsokára azután a faluból a reformátusok mindenestől kiüldöztettek. A most már nemcsak oratoriumoktól megfosztott, hanem tűzhelyeiktől is elüldözött szerencsétlenek még egyszer kísérletet tettek helyzetük jobbrafordítása végett. Kádár András prédikátor a palatínus rendeletére végrehajtott vizsgálat jegyzőkönyvét a mindkét felekezetű, református és katholikus tanuk bizonyságlevelei melléklésével a Superintendenshez vitte, ki azokat 8 Rhfttal és 20 dénárral a protestánsok bécsi Ágenséhez sürgősen el is juttatta, azonban ezúttal is expectata consolatio non subsequuta est. A kányái ref. egyháznak vége lett és elüldözött prédikátora mint földönfutó írta vigasztalásért esdő következő levelet: »Kettős tiszteletű Tiszteletes Superintendens Uram, úgy Tiszteletes és kegyes Senior uraimék! A mennyei nagy úr a maga szent házának belső gyámolítására és annak síró fiainak vigasztalására s igazgatására kegyelmeteket tartsa kegyelmesen, szent lelke által igazgassa, szivem szerint kivánom. Memoriálemnak terhes tenora kénytelenített, hogy Tiszteletes atyák elsőben kegyelmetek judiriumával s tanácsával éljek, míg keserűségim külső remediumára nem érnek. Méltóztassék kegyelmetek atyai szíve maga eleibe bocsátani s ha valamiben bírhatják, érdemes kezeikkel is ezekben segíteni. l-o A felsőbb esztendőkben lápafői ekklézsiában hat esztendeig a háborúságos napokat officiummal szentül és egész tehetségemmel töltöttem vala, és akkor az ekklézsiáknak háborgattatása indula. A mikor is hogy a felsőbb méltóságok előtt az ekklézsiai öregek megfordulhassanak, ajándékról gondoskodtanak. És én nálam mostoha árva leányomnak atyjáról álló ezüst és aranyos pohárt említettem nekik, hogy ha tetszik, árát letevén, annyával együtt kiadom nekik, és úgy lett. Maguk az ekklézsiabeliek kocsit rendeltek alám, maguk közül Nagy Péter tanácsbeli emberüket velem elküldötték, s Város-Hidvégen Nemzetes Gyenis Ádám úrtól s feleségitől, városi esküdtek előtt számukra kikérem az ő kegyelmek kezéből és ládájából, kik az árva jószágot tartották. Aztán Ukös Benedek Tts vármegye Ispánja Percei József úrnak adta, hogy akár magának mint lápafői földesúr megtartsa, akár hogy az ekklézsia és cultualis szent tisztelet megmaradhasson, felsőbbeknek adja. Meg is van — hála Istennek! az ekklézsia és a cultus, de mikor a pohár árát az árva számárakérem, hallgatásnál egyebet nem vehettem. E fölött hatodik és utolsó esztendőmön azon lápafői ekklézsia, az ekklézsiai búzámat más földesúr pörös földére vetette, és azon földesúr lekaszált minden életet csak aratás előtt, az enyimet is; semmi hasznát nem vehettük, pedig annyi helyen 30 kilánál többet prosperált más. és csak ebből 100 tallérnál több kárt vallottam. Ezekben mikor azt az ekklézsiát ott hagytam és kértem az én káraimat,': a pohárral azt mondják, hogy nekem is használt, mert békével laktam. A vetésemről pedig, hogy ők nem mondták, hogy lekaszálják. Ők is úgy vallották a kárt, holott ő nekik más földön is volt életjük, nekem pedig egészen oda lett. Ezekről tehát tanácsát s bölcs igazságát a Tiszt. Atyáknak nagy alázatos folyamodással elvárom, mert ezen ő tergiversatiójuk miatt hogy valljam én a kárt így magam ? 2-o A kányái szomorú Causok közibe is implicáltattam. Onnan ezektől hivattatván, közikbe elmenék, kevés vagy semmi securitást, békességet pedig annál kevesebbet érheték. Háborgattatván azért kányái ekklézsia is, kölcsön tőlem — ajándékot hogy vihessenek — először egy pár aranyat kikértek, melyeket Bartha Mihály magammal együtt adott azont Tts Vice-Ispán uramnak, hogy dolgaikat orvosolja és segítse. Azután is egy pár formális magyar aranyakat a kányái református öregek kikértek tőlem, kiket ezen ajándékbeli fávor keresésre vittek öregeik : Tollas N., Biró István és Kása István hárman, ezeken kívül a több, mellettük való költségeim közt velük simontornyai keserves tömlöcöt kilenc hétig s három napig szenvedtem, s a szabadulásra 40 Khftokat fizettem. Bécsi s pozsonyi mellettük való instantiákra magam pénzét 8 ftokat költöttem vetésimnek, teleltetésimnek s méheimben és portékáimban való keserves károsíttatásomon kívül. És mikor kihányták volna s maga feleségem Tengődre hordatta volna, ládából kiszedett ruházatja között iskátulástul 25 formális aranypénzemet elejtették-e? elopták-e? Ilyen földig lerontó károsíttatást szenvedtem kányaiak miatt, mely kányaiak már eloszolván, más helyekben nyomorognak és bujdosnak. Én pedig ekklézsia nélkül és minden javaim nélkül e miatt az ő változásuk miatt élek-e vagy halok-e ? nem tudom keserűségemben. Mit tanácsol kegyelmetek sz. buzgósága ? kérem a szerető Isten nevében, adja értésemre. Mert mondják csak: mit csináljak más fala alatt; egy falat kenyérre nem viradván, az ég alatt semmi vigasztalásom nincsen. Alázatosan ezért a Venerabilis Superintendentiát kérem az Űr Jézus nevében, ha lehetne vegyen ismét elől a sz. szolgálatban megromlottat, azon ekklézsiai szent functióra, igazítván a vékony talentomocskát, a kit eddig sáfároltam, bizonyos helyecskére, s az ily fogoly és megromlott nyomorultról emlékezzenek meg a Tiszteles Atyák. E mellett barátaimat miként ? Seculariter-e vagy elébb ecclesiastice indítsam, és miként indítsam, méltóztassanak az ekklézsiák embereire parancsolni. Mivel pedig addig is élnem kellene, ha publicatiobeli vagy más alamizsnácskát nyújt a Tiszt, és Ven. régimén: a Mindenható, a ki ránk néz titkon, fizesse meg nyilván. Tiszteletes Atyáknak és férfiaknak jókivánó legkisebb szolgája Szentesi Kádár András. Közli Földváry László. * A kihallgatási jegyzőkönyvet kivonatban közli Székely Ferencz úr.