Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

szomorú anyagi helyzete, a melyet ha meg nem javítunk, a lelkészi karban egy az államra és a társadalomra egyaránt veszedelmes szellemi proletariátust engedünk felburjánozni. A Nagyméltóságú m. kir. Minisztérium is ezeket a szempontokat vette tekintetbe, midőn tőlünk kimutatást követelt arra nézve, hogy hány lelkész és segédlelkész javadalmazása nem éri el a zsinati törvény által megállapított minimumot. A 3. tétel alatti szükséglet fedezését már fentebb megindokoltuk és itt még kiemeljük, hogy az egyházi functiók és az egyházi anyakönyvvezetés kötelező voltának megszüntetése szükségszerűleg maga után vonja a stólajövedelmek megszűnését. Az egyháznak ezentúl ezen szolgálataiért díjat igénybe venni már azért sem szabad, mert az által a hivek vallási kötelmeik teljesítésétől egyenesen elriasztatnának és ez az egyházi élet teljes megrontását idézné elő. Kétségtelen, hogy az ebből eredő anyagi veszteség épen szegényebb lelkészeinket sújtja a legérzékenyebben, mert ezeknek hivei jobbára a szegényebb néposztályokból valók, a kik természetesen oly díjakat, melyek nem kötelezők, önkényt fizetni nem szoktak. Nem túlozunk tehát, ha nyíltan megmondjuk, hogy ezen szegény lelkészeink, a kik amúgy is a létminimumot alig fedező jövedelmüknek falét vagy harmadát ezen díjak megszűnése folytán elvesztik, egyenesen az éhenhalás veszélyének vannak kitéve. A 4. tétel alatti szükséglet csak annak az elvnek consequentiája, a mely a lelkészekről és a segédlelkészekről való gondoskodást kötelességünkké teszi. Az Ő felsége által jóváhagyott zsinati törvény arra kötelez bennünket, hogy egyházi nyugdíjintézetet létesítsünk. Ezt a magunk erejéből nem vagyunk képesek megtenni. Méltányos és indokolt tehát azon kérelmünk, hogy az állam bennünket ebben abban a mértékben segítsen, a mint ezt a tanárok és tanítók nyugdíját illetőleg teszi. Az 5. tétel alatt felsorolt 50 ezer frt nekünk eddig a közalap céljaira azon alkalomból adatott, hogy az 1893-ban tervbe vett sorsjáték-kölcsön nem sikerült. Azon célok, a melyekre a segélyösszeg fordíttatik — a szórványban lakó hivek lelki gondozása és e végből misszionáriusok alkalmazása, felsőbb leányiskolák és árvaházak létesítése és fentartása és a vallásnak különösen állami iskolákban is tanítása, végre szegény egyházak segélyezése — másutt fedezetet nem találván — ezen segély teljes összegében fenn volna tartandó. A 6. tétel alatti 80.000 frt az egyházi közigazgatás költségeire feltétlenül szükséges. Az egyházi közigazgatás évről-évre emelkedő költségeinek fedezésére külön alapjaink nincsenek, a községek megadóztatását illetőleg pedig ezen úgy minden egyéb fent elősorolt szükségleteink fedezését illetőleg kiemeljük az egyházi adó a lélekszám arányát tekintve már is oly nagy egyházunkban, mint sehol a világon, mert 1 frt 30 kr. egyházi adó jut egy evangelikus lélekre. Minden újabb adóztatási kísérlet tehát nemcsak hogy eredményre nem vezetne, de egyenesen egyházunk teljes felbomlását eredményezné. Ezekkel az általunk kért 400,000 forintnyi állami segélyösszeg szükségét megindokolván, csak egy körülményt bátorkodunk még kiemelni, azt hogy ág. hitv. evang. egyházunk ezen segélyezését nemcsak jogossági és méltányossági, hanem magyar nemzeti és állampolitikai tekintetek is indokolják. Egyházegyetemünk mindig a magyar államiság és a magyar nemzeti eszmék előharcosa volt és az lesz ezután is Arra azonban, hogy a kebelében, habár csak szórványosan jelentkező nemzetiségi irányzatokat sikeresen leküzdhesse, anyagi segédeszközökre is van szüksége, melyek segélyével sok bajnak és elégületlenségnek elejét veheti és a nyomorúsággal küzködő némely felvidék lelkészei és tanítói anyagi helyzetének javítása által azokat az egyházegyetem és ezzel a magyar állam szolgálatának mindinkább megnyerheti. Az egyházegyetem kötelessége lesz gondoskodni arról, hogy az állami segélyben érdemetlenek ne részesüljenek és az anyagi gondoktól megszabadított egyház nagyobb sikerrel fogja támogathatni azon nagy állami célokat, melyeket eddig is mindig híven támogatott. Mély tisztelettel alulírott magyarhoni ág. hitv. evang. egyházunk tehát azon alázatos kérelemmel járul a nagyméltóságú m. kir. Miniszterelnök Úrhoz és Nagyméltóságod által a m. kir. Minisztériumhoz: Méltóztassék a magyar törvényhozás elé törvényjavaslatot terjeszteni, a mely szerint Magyarország törvényhozása a magyar ágost. hitv. evang. egyháznak eddig is nyújtott segélyt évi négyszázezer forint állandó segélyösszegre felemelné. Mély tisztelettel: A magyarhoni ág. hitv. ev. egyház egyeteme. E felirat teljes szövegének közlésekor tartózkodunk minden észrevételtől, még az evang. egyház mai helyzetének alkalomszerű leírásától is. Az egyház ezen sötét képét majcl akkor mutatjuk be, hogyha a törvényhozásban napirendre kerül. Nem zárkózhatunk el azonban már most sem annak kijelentésétől, hogy a nem liberális Ausztriában hasonlíthatlanul nagyobb elismerésnek örvend az ottani maroknyi protestáns két egyház az állami törvényhozás részéről. Ausztriában ugyanis, mindössze csak 350 ezer lelket számláló és egy főtanács alatt közigazgatásilag egyesített protestáns két egyház 1886-ig 41,600 frtot, 1886-tól már 80 ezer frtot, 1896-tól pedig 25 ezer frt emelkedéssel, 105 ezer forintot kap évi segély gyanánt a törvényhozástól s ezen felül még 27,100 forintot kap bécsi theologiai fakultására, 41 ezer frtot a főtanács céljaira, összesen tehát 173,100 frt államsegélylyel tudj a az ott is égető szükségeket enyhíteni, s ily módon 49 frt 05 krt kap lelkenkónt. Hazánkban pedig a közel két ós fél millió lelket számláló ev. ref. egyház 18y2-ig csak 64 ezer frtot, 1893/94-től pedig 173 ezer frtot, vagyis 8*7 krt 7*