Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

A monografia hátralevő része nagvobbára statisztikai kimutatásokból áll. Részletes életrajzi adatokkal szolgál a theol. és gimn. tanárokról, kik közt sok kiváló erő munkálkodott. A tanulókról szólván, azt tapasztalhatjuk — a mi eléggé sajátságos jelenség — hogy a gimnáziumban minden éven meglehetős nagy az év vége előtt kereket oldó tanulók száma, a mit az író azzal okol, hogy nagyon sok hívatlan elem, csupán csak a jótétemények kedvéért jő a főiskolába, különösen ennek legalsó osztályaiba, kik aztán hanyagságuk miatt csakhamar jónak látják távozni az intézetből. Azt is észrevehetjük a kimutatásokból, hogy Enyeden a kálvinista és magyar elem sokkalta erősebb, mint akárhány más középiskolánkban, ügyszintén az izraelita elem is kevésbbé hódít. A tankönyvekről meglehetősen részletes kimutatást találunk. A könyv legvégére, mintegy betetőzés gyanánt, hagyta az elöljáróság a kollégium kebelében fennálló, tanítóképző-intézetet, gyakorló- és elemi iskola ismertetését. Az egyházker. külön tanítóképezdéje 1853-ban nyilt meg Kolozsvártt, a honnan ez 1858-ban a Bethlen-kollégiumba költözött át, 1885. óta négy éves tanfolyammal. Ez iskola tanárai és igazgatói közül különösen kiemelendő a kitűnő paedagogus és általánosan ismert tankönyvíró: Gáspár János, ki rendkívül sokat tett a tanítóképző felvirágoztatására. E kiváló férfiúról az író részletesen és mély tisztelettel emlékezik meg. A képezde ismertetését a tankönyvekről és a tanulókról összeállított kimutatások rekesztik be. Legvégül pár szó van az elemi iskoláról is, mely kitűnő szolgálatokat tesz a magyar nemzeti és általános népnevelési ügyeknek. Az egész nagy kötet anyaga egy lendülettel írott »Zárszó«-val ér véget; s a magunk részéről mindannyian teljes bátorsággal s magunkévá tehetjük a zárszó írójának azon erős meggyőződését, hogy: »a Bethlen-kollégium az utóbbi 30 év alatt nagy lépést tett előre az »Ujabb felvirulás« útján, hogy az ezer év végén beleillik a nemzeti fejlődés harmóniájába s ha újabb csapások meg nem bénítják: a második ezerben is lépést fog tartani a haladó nemzettel«. Ha ezt a nagy lelkesedéssel és méltánylandó ügyszeretettel összeállított testes kötetet figyelemmel végig lapozzuk: tökéletes világításban áll előttünk a fontos missziót teljesítő, régi jó kálvinista kollégiumunk modern képe. S e »legújabb történet* buzgó kiadóinak sem lehetett 'még most másnemű célja a mü közrebocsátásával, mint annak kitüntetése, hogy minő helyzetben, mily viszonyok közt találta a tanintézetet a nemzet nagy ünnepe? Bízvást el is mondhatjuk, hogy nem találta készületlenül; a Bethlen-kollégium jelen időkig elért fejlődési színvonalának rajza a legszebben illeszkedik bele abba az egységes keretbe, a mely keretben egyetemes hazai közoktatásügyünk ezredévi állapotainak meglehetősen hízelgő képe helyet foglal. Ha tekintjük azt a nagyszerű hivatást, melyet e tanintézet ott Alsó-Febérmegyében, az ottani viszonyok közt, mint a közművelődésnek hatalmasan lobogó fáklyája — lehet mondani — minden kifogást kizárólag tölt be; ha tekintjük továbbá azt körülményt, hogy e szép múltú, háromszázados főiskola élete immár teljesen összeforrott, úgyszólván az egész érdélyrészi magyarság életével és érdekeivel : érthetővé lesz előttünk a szeretet, az a ragaszkodás, melylyel az erdélyi részek reformátusai a Bethlenkollégium jelenén és jövőjén csüggenek. Ebből önként következik, hogy az envedi theologia leszavazása oly nagy hullámokat vert föl ott eddig, s előreláthatólag fog a jövőben is. Könyvünket is az a szeretet és ragaszkodás hozta létre. Monografia-irodalmunknak nyeresége e mű; aktualitása pedig többszörösen érdekessé teszi előttünk. Ezért tartottam érdemesnek vele körülményesebben foglalkozni; ezért ismertettem bővebben e nagynevű tanintézet élettörténetét. Elmondott szavaim befejezéseül konstatálhatom, hogy a »Bethlen-kollégium legújabb története* lelkiismeretes gonddal, körültekintéssel, könnyed stílusban és jő magyar nyelvezettel van megalkotva. Némi kifogásokat lehet ugyan emelni a kellő rendszeresség hiánya, s az egy pár helyen túlságig menő vázlatosság ellen, de egészben véve e monografia előkelő helyet foglal el kulturintézeteink hasonló célt szolgáló történetkönyvei között. Ifj. Zsoldos Benő. BELMISSZIÓ. Evangelizáeió-e vagy belmisszió? (Folytatás.) Milyen sok hiányzik nálunk mindenfelé a templomok kellő és megengedhető feldíszítéséből! Mily dísztelenek sokszor templomi szószékeink, úrasztalaink! Hol van rendkívüli alkalmakkor, például a konfirmációi ünnepélyeknél, vagy akár húsvét s még inkább pünkösd ünnepén, miért marad el templomainkból a virág-, vagy zöldgally-diszítés ? A világiak, férfiak és nők, oly igen szívesen foglalkoznának az ilyen munkákkal! Sok helyen, hol pedig lehetnének, mert van hozzá alkalmas tanító és orgonista, nincsenek templomi énekkarok és ezzel oda van egy hatalmas eszköz, melylyel főként az ifjúság együttlétét nemesíthet nők. Mi mindent lehetne még tenni keresztyéni gyermek- és ifjúsági ünnepélyekkel, az ifjúsági- és népkönyvtárak jó olvasmányaival! Mennyire hiányzanak a szép nagy bibliai képek iskoláinkból is! És bár oly igen sokat beszélnek a templomi isteni tiszteletek népszerűségéről, a legtöbb helyen hiányzik minden népszerűségnek kezdete a miatí, mert nem viszik be istentiszteleti napjaink emelésére a templomokba azt, mi a népet s különösen az ifjúságot oda hatalmas erővel vonzaná. Lehet, hogy mindezek és még mellettök sok más száz, egészen külsőleges dolgok, de alkalmasok annak, feltüntetésére, hogy a gyülekezetbe a világi elem támogatásával, okvetlenül be kell az olyan munkákat vezetni, melyekhez az egész gyülekezetnek is köze van. A gyülekezetápolásnak egyik tárgya maga a gyülekezet is: ennek egyházi összetartása az Isten házában és tiszteletein, továbbá ifjúsága és története. Azon misszió, melyet az így maga magán végez, szintén belmisszió, ha szinte az nem annyira új élet felköltését, mint a már meglevőnek nemesítését tűzi is ki céljául. * * * Dr. Sell előadásának harmadik tétele így hangzik: c) Ha már azon gyülekezeti munkák és szolgálatok soktagú szervezete mellett, melyeket közelebbről a világiaknak kell végezniök gondosan bc kell tartani a határt az egyházban isteni rendeletre felállított lelkészi hivatallal szemben, melyre az egész gyülekezet érdekeinek képviselete bízatott; még különösebben így van a dolog az esetleg a laikusok által végzett igehirdetési és lélekgondozási munkálkodásnál. A világi tevékenység valamennyire is normális viszonyok között a lelkészi hivatal együttes felelőssége mellett csak