Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

plebánus úrnak salláriumán kívül, melyre semmi fundus mi nálunk egyéb nem találtatik a sedecimán kívül, mely is áll 92 írtból, és a melyet eddig alpári plebánus úrnak adott a venerabile váci consistorium. Mert azon feljebb említett négy domiciliatus szegény személyeknek minden tehetségek is alig volna elég annyiszor említett Tiszt, plebánus úrnak és hozzá­tartozandóknak csak egy esztendeig való intersen­tiójára is. Azok pedig, a kik csak jövők s menők, és valamely manualis munkára városunkban elfor­dulnak, de kik ő Felségének kegyelmes ideális, és 1772-dik esztendőben költ parancsolatja szerint is domiciliatusoknak nem tartathatnak, és a harmadik punctumában azon parancsolatnak világosan contra­distingváltatnak; továbbá ezekkel együtt a sub ira A. városunkban néha tartózkodni szokott hét vagy nyolc, több vagy kevesebb szolgák közül is hogy plebánus úr intersentiójára legkisebb succursus legyen, gon­dolni sem lehet, mert a kinek mas ád mindennapi kenyeret és ruházatot, hogy fogná az plebánus urat segíteni. Ha pedig a T. T. Deputatio a mi animarum conscriptiónkban netalán kételkednék, annak con­scriptiók originálását is alázatosan communicalni készek vagyunk. De mindezek — a mint mondánk — mint nem domiciliatusok ő Felsége mostani intimatumának nem céljai. Ezek valának a mi eddig való alázatos, és a dol­gok valóságán fundáltatott feleleteink. De ezek mel­lett bátorkodunk minden tisztelettel és alázatossággal a T. T. Deputatio előtt könyörögni, hogy itt szükség nélkül való levén, sőt a közjónak ratióból derivált okokból, ügy látszik, nem levén megegyező a mi hozzánk kivánt T. plebánus úr introductiója : méltóz­tasson továbbra is régi állapotunkban való meg­maradásunkat maga kegyessége szerint allaborálni. Mert nem titkolhatjuk el, hogy méltán félünk — más ilyeténforma helységek példáiból is szomorúan tanít­tatván — hogy azon belső és több száz esztendőktől fogva usualt békességünk sokféle módokon, talán olvaténokon is, melyet vajha fájdalmasan másokon ne tapasztalnánk, de melyeket a T. T. Deputatio tekintetétől viseltetvén mély alázatossággal elhallga­tunk, kétségkívül turbáltatni fog. Mely csendesség és abból folyó természeti öröm, de azzal egybeköttetett maga javaiban tetemesebben való gyarapodás vala pedig ez oka egy részről, hogy ennyi ezredmagunkkal a F. királyi felsőbb szolgálatot mind magunk eddig végbevihettük, mind kegyes eleink csak a mult században, midőn alsó részén ezen országnak alig levén két-három tetemes városok Szegedig és Aradig, minden vecturákat a szomszéd két várossal együtt hűségesen viseltenek. Ez vala az oka, hogy csak ezen seculumnak elején s a múltnak végén a kegyet­len pogánynyal levált hadakozások alkalmatosságával ingyen minden imputatio nélkül igen nagy örömmel és F. koronás fejeinkhez mulhatlan s legfelsőbb hűséget parancsoló vallásunktól ösztönöztetvén, a királyi és császári armadának mind naturálékban mind pedig készpénzben csaknem harmadfélszázezer forintokat ajándékozhattak. Ezeket, ha felhányásból vagy dicsekedésből hoz­nánk elő, vétenék alázatos jobbágyi kötelességünk ellen; nem is ezen okból cselekeszszük, az Isten kegyelmesen ójjon bennünket, mert valamik vagyunk és valamivel bírunk, Ő Felségekért — kiket az Isten örömünkre örökkétartó maradékiban sok győzelmek­kel tetézzen — feláldozni készek vagyunk. Hanem csak a T. T. Deputatio előtt alázatosan esedezünk, méltóztassék ezen régi őstől reánk maradott alázatos szolgálatinkat és ezeknek természeti okait, valamint a mi belső békességünk megmaradását kegyes refle­xióba venni. Sőt, ha valamit ér a T. T. Deputatio és ő Felsége kegyes színe előtt ennyi népnek csen­dességben való megtartása és abból következő, de egyenesen ő Felsége szolgálatira célzó minden dol­gaiban nagyobb és előmenetelesebb habitatiója; ha valamit ér azon sok inquietatiónak — melyektől félünk — consideratiója. sőt azokból való kimene­kedésünkre természettel szükséges kötelességeinknek és fáradságainknak — melyekkel lassan-lassan ener­váltatnunk kelletik — meggondolása; ha valamit ér a mi gyermekeinkkel együtt való ilyetén, ámbár szegény, de igen hűséges o Felsége jobbágyainak esedezése és könyörgése: méltóztassék — mondjuk — mind feljebb deducalt feleletünket az investigationalis munkához adnectálni és felsőbb instantiákhoz fel­küldeni, mind pedig sok kárunkkal és szomorúsá­gunkkal összekötendő bajainkat, melyeket bizonyára a mások példájuk szerint bennünket követhetnek, kegyesen elfordítani.*1 Ezen feleletnek a megyéhez beadása után 1778. mart. 25-én a királyhoz is nyújtott be a város egyházi és világi elöljárósága egy folyamodványt, melyben elég­ségesen megbizonyítván a plébánus Kőrösre beállításának szükségtelen voltát, nagy alázatossággal könyörgött, hogy a nagy meritumú város ok nélkül való költekezéssel ne terheltessék, s a közönség régi szép békessége minden háborítástól menten továbbra is meghagyassék. Haszon­talan volt azonban a kérés és könyörgés: Kőrös plébánus nélkül tovább nem maradhatott. Irtani nem lehetett benne az eretnekséget, tehát nyakukra kellett ültetni a kálvinis­táknak a pápistaságot. S ezzel a felsőbb pártfogás mellett nyíltan működő erőszak nálunk körülbelül véget is ért. II. József türelmi parancsa megjelent s a sokat szen­vedettekre egyszerre jobb idők, nyugalmasb napok virad­tak. Ennek egyik jelzője a következő szűk szavú Currens. Felséges Helytartótanács parancsolja: 1-o. Hogy ennekutánna a helv. és aug. Confessión levő atyafiaknak Prédikátor urai azon pásztori hiva­talra alkalmaztassanak. 2-o. Ennekutánna helv. és aug. valláson levő Prédi­kátor uraknak Tts Ns vármegye passualis levele nél­kül szabad menetel engedtetik. Izsák die 16 febr. Anno 1782. Sütő József, v. szolgabíró. Földvárt) László. TÁRCA. Körlevél* a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegyében hivataloskodó lelkipász­torok, tanítók s egyházi elöljárókhoz. Kedves Atyámfiai! Szeretett testvéreim az Úrban! »Kegyelem; néktek és békesség az Istentől, a mi Atyánk­tól és az Úr Jézus Krisztustól!« az apostol ezen szavai-1 Pestmegyei levéltár. Polit. acták. VIII. csomag. * A nagy buzgalmú esperes ez első körlevelét — a részle­tes intézkedések elhagyásával — jónak látta közölni a Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents