Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

plebánus úrnak salláriumán kívül, melyre semmi fundus mi nálunk egyéb nem találtatik a sedecimán kívül, mely is áll 92 írtból, és a melyet eddig alpári plebánus úrnak adott a venerabile váci consistorium. Mert azon feljebb említett négy domiciliatus szegény személyeknek minden tehetségek is alig volna elég annyiszor említett Tiszt, plebánus úrnak és hozzátartozandóknak csak egy esztendeig való intersentiójára is. Azok pedig, a kik csak jövők s menők, és valamely manualis munkára városunkban elfordulnak, de kik ő Felségének kegyelmes ideális, és 1772-dik esztendőben költ parancsolatja szerint is domiciliatusoknak nem tartathatnak, és a harmadik punctumában azon parancsolatnak világosan contradistingváltatnak; továbbá ezekkel együtt a sub ira A. városunkban néha tartózkodni szokott hét vagy nyolc, több vagy kevesebb szolgák közül is hogy plebánus úr intersentiójára legkisebb succursus legyen, gondolni sem lehet, mert a kinek mas ád mindennapi kenyeret és ruházatot, hogy fogná az plebánus urat segíteni. Ha pedig a T. T. Deputatio a mi animarum conscriptiónkban netalán kételkednék, annak conscriptiók originálását is alázatosan communicalni készek vagyunk. De mindezek — a mint mondánk — mint nem domiciliatusok ő Felsége mostani intimatumának nem céljai. Ezek valának a mi eddig való alázatos, és a dolgok valóságán fundáltatott feleleteink. De ezek mellett bátorkodunk minden tisztelettel és alázatossággal a T. T. Deputatio előtt könyörögni, hogy itt szükség nélkül való levén, sőt a közjónak ratióból derivált okokból, ügy látszik, nem levén megegyező a mi hozzánk kivánt T. plebánus úr introductiója : méltóztasson továbbra is régi állapotunkban való megmaradásunkat maga kegyessége szerint allaborálni. Mert nem titkolhatjuk el, hogy méltán félünk — más ilyeténforma helységek példáiból is szomorúan taníttatván — hogy azon belső és több száz esztendőktől fogva usualt békességünk sokféle módokon, talán olvaténokon is, melyet vajha fájdalmasan másokon ne tapasztalnánk, de melyeket a T. T. Deputatio tekintetétől viseltetvén mély alázatossággal elhallgatunk, kétségkívül turbáltatni fog. Mely csendesség és abból folyó természeti öröm, de azzal egybeköttetett maga javaiban tetemesebben való gyarapodás vala pedig ez oka egy részről, hogy ennyi ezredmagunkkal a F. királyi felsőbb szolgálatot mind magunk eddig végbevihettük, mind kegyes eleink csak a mult században, midőn alsó részén ezen országnak alig levén két-három tetemes városok Szegedig és Aradig, minden vecturákat a szomszéd két várossal együtt hűségesen viseltenek. Ez vala az oka, hogy csak ezen seculumnak elején s a múltnak végén a kegyetlen pogánynyal levált hadakozások alkalmatosságával ingyen minden imputatio nélkül igen nagy örömmel és F. koronás fejeinkhez mulhatlan s legfelsőbb hűséget parancsoló vallásunktól ösztönöztetvén, a királyi és császári armadának mind naturálékban mind pedig készpénzben csaknem harmadfélszázezer forintokat ajándékozhattak. Ezeket, ha felhányásból vagy dicsekedésből hoznánk elő, vétenék alázatos jobbágyi kötelességünk ellen; nem is ezen okból cselekeszszük, az Isten kegyelmesen ójjon bennünket, mert valamik vagyunk és valamivel bírunk, Ő Felségekért — kiket az Isten örömünkre örökkétartó maradékiban sok győzelmekkel tetézzen — feláldozni készek vagyunk. Hanem csak a T. T. Deputatio előtt alázatosan esedezünk, méltóztassék ezen régi őstől reánk maradott alázatos szolgálatinkat és ezeknek természeti okait, valamint a mi belső békességünk megmaradását kegyes reflexióba venni. Sőt, ha valamit ér a T. T. Deputatio és ő Felsége kegyes színe előtt ennyi népnek csendességben való megtartása és abból következő, de egyenesen ő Felsége szolgálatira célzó minden dolgaiban nagyobb és előmenetelesebb habitatiója; ha valamit ér azon sok inquietatiónak — melyektől félünk — consideratiója. sőt azokból való kimenekedésünkre természettel szükséges kötelességeinknek és fáradságainknak — melyekkel lassan-lassan enerváltatnunk kelletik — meggondolása; ha valamit ér a mi gyermekeinkkel együtt való ilyetén, ámbár szegény, de igen hűséges o Felsége jobbágyainak esedezése és könyörgése: méltóztassék — mondjuk — mind feljebb deducalt feleletünket az investigationalis munkához adnectálni és felsőbb instantiákhoz felküldeni, mind pedig sok kárunkkal és szomorúságunkkal összekötendő bajainkat, melyeket bizonyára a mások példájuk szerint bennünket követhetnek, kegyesen elfordítani.*1 Ezen feleletnek a megyéhez beadása után 1778. mart. 25-én a királyhoz is nyújtott be a város egyházi és világi elöljárósága egy folyamodványt, melyben elégségesen megbizonyítván a plébánus Kőrösre beállításának szükségtelen voltát, nagy alázatossággal könyörgött, hogy a nagy meritumú város ok nélkül való költekezéssel ne terheltessék, s a közönség régi szép békessége minden háborítástól menten továbbra is meghagyassék. Haszontalan volt azonban a kérés és könyörgés: Kőrös plébánus nélkül tovább nem maradhatott. Irtani nem lehetett benne az eretnekséget, tehát nyakukra kellett ültetni a kálvinistáknak a pápistaságot. S ezzel a felsőbb pártfogás mellett nyíltan működő erőszak nálunk körülbelül véget is ért. II. József türelmi parancsa megjelent s a sokat szenvedettekre egyszerre jobb idők, nyugalmasb napok viradtak. Ennek egyik jelzője a következő szűk szavú Currens. Felséges Helytartótanács parancsolja: 1-o. Hogy ennekutánna a helv. és aug. Confessión levő atyafiaknak Prédikátor urai azon pásztori hivatalra alkalmaztassanak. 2-o. Ennekutánna helv. és aug. valláson levő Prédikátor uraknak Tts Ns vármegye passualis levele nélkül szabad menetel engedtetik. Izsák die 16 febr. Anno 1782. Sütő József, v. szolgabíró. Földvárt) László. TÁRCA. Körlevél* a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegyében hivataloskodó lelkipásztorok, tanítók s egyházi elöljárókhoz. Kedves Atyámfiai! Szeretett testvéreim az Úrban! »Kegyelem;

néktek és békesség az Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!« az apostol ezen szavai-1 Pestmegyei levéltár. Polit. acták. VIII. csomag. * A nagy buzgalmú esperes ez első körlevelét — a részletes intézkedések elhagyásával — jónak látta közölni a Szerk.