Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

céljai épen úgy állami célok, mint más egyházéi, hogy tehát a magyarhoni ev. egyház szükségleteiről az államnak abban az arányban kell gondoskodnia, a mint ezt a gazdag dotációkkal ellátott más egyházakkal tette. Tudva van Nagyméltóságod előtt, hogy evang. egyházunk dacára annak, hogy évszázadok óta teljesíti az államnak közmívelődési és nagy részben az állami közigazgatás körébe tartozó feladatait. 1868-ig semmiféle állami segélyezésben nem részesült. 1868 óta kapott egyházunk évente 20 ezer frtot, majd 24 ezer frtot, mely összeg legújabban 74,000 frtra emeltetett fel. Nem akarunk ezen összeg csekélységének megvilágítása végett párhuzamot vonni ezen segély és azon nagymérvű adományozások között, melyeket más egyházak az államtól nyertek, habár az 1848: XX. törvénycikkben kimondatott egyenlőségi elv ezen összehasonlítást önkénytelenül felhívja, ezen segélyösszeg csekélységének és jogos igényeink feltüntetése céljából csak azon nagy aránytalanságra utalunk, mely az általunk állami célokra fordított összeg: 1.567.000 frt és ezen állami segélyösszeg között fennforog. Jól tudjuk, hogy az állami háztartásra nehezedő rendkívüli terhek nem engedik meg, hogy az állam a közoktatási ügy költségeinek terhét egészen magára vegye. De nekünk egyházunk létérdekeit érintő oly égető szükségleteink vannak, melyeket el nem hanyagolhatunk a közoktatási ügy kedvéért és így ha az állam rajtunk nem segít, előbb-utóbb tényleg oda jutunk, hogy sem a szorosan vett egyházi, sem a közoktatási célokat nem leszünk képesek betölteni. Nem hagyható figyelmen kívül azon nagymérvű átalakulás sem, melyet egyházunk létérdekeire különösen anyagi szempontból a legújabban meghozott egyházpolitikai törvények gyakoroltak. Ezen törvények szükségét és helyességét állami szempontból készséggel elismerjük ugyan, de egyházunkat és különösen lelkészeinket ezek anyagilag érzékenyen megkárosították. Az anyakönyv államosítása, az egyházi házasságkötés és egyéb egyházi functiók kötelező voltának megszüntetése érezhetően apasztani fogja lelkészeinknek létminimumot már is nem fedező jövedelmeit. Az igazságosság követelménye, hogy az állam, ha a közjó érdekében reformokat hoz be, melyek egyes osztályok vagy valamely hivatással foglalkozók anyagi érdekét sértik, azokat, a kik a közjó érdekében saját egyéni javaikat vagy jövedelmeiket vesztik, ezért anyagilag kárpótolja, mert sem nem méltányos, sem nem igazságos, hogy annak az árát, a miből az egész országra szellemi vagy anyagi előny hárul, egyesek, ebben az esetben a lelkészkedő papság fizesse meg. Felismerték ezen érvek alaposságát az egyházpolitikai törvények kezdeményezői és Wekerle Sándor volt miniszterelnök 1893-ban a képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottságában, úgyszintén a költségvetés beterjesztésekor elmondott nagy beszédében, valamint Szilágyi Dezső volt igazságügyi miniszter az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával úgy a képviselő, mint a főrendi házban több izben oda nyilatkoztak, hogy a kormány kész az 1848. évi XX. t.-c. szellemében törvényjavaslatot előterjeszteni a prot. egyházak állami nagyobb dotációjára nézve, mihelyt azok méltányos igényeiket adatokkal támogatva elő fogják adni. Miután a Nagyméltóságod vezetése alatt álló kormány ismételve kijelentette, hogy a volt kormánynyal teljes solidaritásban van, nem kételkedünk, hogy a volt kormány ezen igéretét és felhívását magára nézve is kötelezőnek fogja ismerni. Ágost. hitv. evang. egyházunk egyetemes közgyűlése ezen felhívás folytán és a 48-iki törvényhozás és a magas kormány ezen Ígéreteiben bízva mély tisztelettel fordul ennek folytán a nagyméltóságú m. kir. Minisztériumhoz, és a kilátásba helyezett nagyobb mérvű állami segély megállapításához szükséges adatokat a következőkben terjeszti elő: 1. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által m. évi 36,532. számú leiratában elrendelt és mind a négy egyházkerületből felterjesztett összeírás szerint 253 lelkész és misszionárius évi fizetésének zsinati törvényünk érteiben 800 frtig pótlására szükségeltetik évente 63,126 frt. 2. Ugyanezen leirat folytán kimutatott 66 segédlelkész évi fizetésének 500 frtig kiegészítésére kell évente 18,181. frt 3. Ugyanezen leirat folytán kimutattatott a 641 lelkésznek anyakönyvi kivonatokért befolyt jövedelem kárpótlásául . 38,482 frt Stóladíjak fejében, miután azok a hívektől többé kötelezöleg nem követelhetők .... 89,011 frt 127,493 frt 4. 695 lelkész, theologiai és vallástanár, úgyszintén kántor teljes fizetésének, nyugellátási intézetnél biztosításához évente kellett 152,564 frtból az állam a tanárok és tanítók irányában már törvényben elvállalt átlagosan 40%_

li arányában, ehhez is járulna évente 61,025 frt 5. Az egyetemes alap céljaira az állami törvényhozás által adott összeg jövőre is az egyetemes alap javára megmaradna . . . 50,000 frt 6. Az egyházkerületek és bennük az egyházmegyék szükségleteire eddig adott 24 ezer forinthoz még 56 ezer forint pótlásul adatnék 80,000 frt Összesen: 399,825" frt vagyis kerek összegben 400,000 frt évenként. Az itt felsorolt tételek közül az 1. és 2. alattinak fedezését megindokolja az a körülmény, hogy a lelkészi pályára lépőknek legalább megélhetéséről gondoskodni első sorban kötelességünk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a lelkészi pályára lépők száma évről-évre fogy és azok közül, a kiket a sors erre az anyagilag felette hálátlan pályára visz, sokan a legelső kedvező alkalmat megragadják, hogy azt elhagyhassák. Az is nagy baj, hogy ezen pályát többnyire csak az alsó néposztályokból való szegény sorsú ifjak választják, a kik más pályán boldogulni nem tudnak. Mindezen bajoknak oka pedig kétségtelenül leikészeink