Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerület, Pipa-utcu 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadő-hivatal: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. FeleJcs szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik iniiiden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre: 9 frt. JEf/yes szám, ára 20 kr. Az evang. egyetemes egyház állami dotációra vonatkozó igénye. A magyar állam törvényhozása 1868-tól az egyházkerületek céljaira 20 ezer forinttal, 1893-tól 4000 frttal pótolva, 24 ezer forinttal járul, az egyetemes egyház céljaira pedig »közalap gyarapítása« címén 1894-től 50 ezer forintot ad évente. Az egyetemes közgyűlés 1871-től több ízben tett ezen krajcárosnak nevezhető államsegélyfelemelésére lépéseket, mindannyiszor azonban eredménytelenül. Az 1891 —1894. években a zsinaton intézkedés sürgettetett ez irányban, határozat azonban nem hozatott. Hosszas tárgyalások után többséget nyert az a hármas nézet, hogy az akkori mozgalmas egyházpolitikai időszakban nem tanácsos ezen életbevágó kérdés felvetése, hogy az állami törvényhozás ismerni fogja kötelességót különben is és hogy az a minisztérium, mely saját jószántából felhívta a protestáns két egyház elöljáróit az egyházak méltányos igényeinek bemutatására, s ígéretet tett a dotációnak külön törvény által biztosítására, beváltja majd kötelező igéretót mindenesetre emberül. A móltányos igények beadására célzó felhívásnak a hazai ev. ref. egyház egyeteme f. é. tavaszi közgyűléséből már eleget tett, az ág. hitv. ev. egyház egyetemes közgyűlése pedig f. é. október hóban a tiszai egyházkerület javaslatát elfogadván, annak szövegezésével egyik egyetemes bizottságát bízta meg s az ily móclon megállapítottfeliratnak miniszterelnök kezeih ez átaclására Radó Kálmán ós Baltik Frigyes társelnöklete alatt Gyurátz Ferenc, Horváth Sándor, dr. Láng Lajos, Szentiványi Árpácl és gróf Zay Miklós tagokból álló bizottságot küldte ki. Az egyetemes egyház ezen igényeit csoportosítva bemutató felirat szövege, dr. Sztehló Kornél egyetemes jegyzőnek mint előadónak közreműködésével, f. é. november 27. és december 11. napjain báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő elnöklete alatt az államsegély ügyében kiküldött egyetemes bizottság üléseiben megállapíttatott s az egyetemes küldöttségnek még ez évben átadás végett meg is küldetett. A felirat szószerinti szövege a következő: Nagyméltóságú m. kir. Miniszterelnök Űr! Azon közmívelődési feladatok, a melyeket hazánkban az ágost. hitv. evang. egyház az állam helyett és az állam érdekében végez, nem csekélyek és évről-évre növekednek. Számokban kifejezve, evang. egyházunk köztudomású nyomasztó helyzete dacára kiad évenkint — a mint ezt a zsinat elé terjesztett munkálat kimutatta — közoktatási, tehát egyenesen állami célokra 1.567,000 frtot. E mellett kiadunk egyházi célokra évente 1.256.000 frtot és nyűg- és ellátási évdíjakra 75,762 frtot. Az ág. hitv. evang. egyház erejét ezen reá nézve óriási terhek viselése annyira kimerítette, hogy azokat az égető szükségleteket, a melyeket az alábbiakban részletesen fel fogunk sorolni, csak részben is fedezni teljesen képtelen. Ennek tudata és átérzése kényszerítette az ág. hitv. evang. egyházat arra, hogy a céljai eléréséhez szükséges és már az 1848. évi XX. t.-c. által kilátásba helyezett állami segélyezést igénybe vegye. Az 1848-iki törvényhozás a bevett vallások között a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot alapul véve, a XX. t.-c. 3. §-ában kimondotta azt a nagy elvet, hogy minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek. Nem óhajtja ugyan az ágost. evang. egyház, hogy ezen elv minden következményeivel együtt megvalósíttassék, mert autonom szervezetével az állami gondoskodásnak az a módja, a mely az 1848-iki törvényben kontemplálva van, össze nem fér, de az állami segélyezés kérdésénél mégis az 1848-iki XX. törvénycikkre kell utalnunk, mert az abban foglalt fenhivatkozott elvnek törvénybe iktatása által a magyar törvényhozás elismerte, hogy a bevett vallásfelekezetek között az államnak nem szabad különbséget tennie, hogy a magyarhoni ev. egyház