Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-09 / 32. szám

cselettannak filozófiai alakja. Költői: Leopardi, Byron. Lenau s nálunk Reviczky. A lét nyomorúsága annak evangeliuma. Teljesen ellentétes azzal a keresztyén világnézet az Istenről, emberről s a világról szóló felfogásával. Mint látjuk, Luthardt lépésről-lépésre követi a modern világnézeteket, a mint azok benső szükségességgel folynak egymásból. Azok megismerése arra a tanulságra vezetett, hogy az Istennek elhagyása mindig mélyebbre sülyeszti az embert, és romlás és chaos a szomorú vég a pessimismusban. A keresztyénség tagadásából indult ki s általában a szellemnek tagadásához jutott el. A deismus még meghagyta az Istent, de nyugalomba helyezte; a pantheismus összevegyítette a világgal s a materialismus teljesen megtagadta őt. Ez teszi épen a ker. világnézet elleni ellentétnek specifikus jellegét. * * * lm ez »a keresztyénség üdvigazságairól« s a >modern világnézetekről* szóló »apologétikai előadásoknak* rövid tartalma és gondolatmenete. A mi ez előadásokat különösen kedveltekké teszi, úgy ez az a körülmény, hogy Luthard az általános tudományokból, a bölcseletből s a szépirodalomból óriási olvasottsága alapján vett idézeteivel életet tud azokba önteni s személyes meggyőződést tud azoknak kölcsönözni. Könnyen folyó, ragyogó szép irálya csak Hase és Beyschlag irmodorával hasonlítható még össze a német theologusok között. Rengeteg tudása mellett finom és előkelő izlése s könnyed formája oka annak, hogy ez előadások majd minden művelt nép nyelvén orthodox dogmatikai izük dacára oly nagy tért hódítottak a prot. közgondolkozásban. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. BELMISSZIÓ. Evangelizáeió-e vagy belmisszió? (Folytatás.) I. Dr. Sell előadása az evangelizáció munkájáról. Dr, Sell az ő előadása folyamán négy tételt állít föl, vitat meg és ezek alapján fejtegeti a maga gondolatait. Lássuk ezen ő tételeit. a) Jelen korunkban egyházunknak lelkészi hivatalban nem álló tagjai úgy quantitative, mint qualitative növekvő szükséget mutatnak azon tekintetben, hogy keresztyéni szeretetüket személyesen bizonyítsák be valamely tettel, hogy úgy hitöket cselekedetben is megmutassák. A lelkiéletnek hiányos voltára mutat az, a hol ezen szükség nem jelentkezik. Az időnek ezen vonásában a gyülekezeti élet iránti érzék fölébredése ismerhető meg és e szerint kell azt vezetni. b) Az a hely, a hol valaki munkás hitének ezen szükségét kielégítheti, az istentiszteleti életben való részvételének föltétele mellett az ö családi köre és hivatása, azután pedig főként azon egyházi gyülekezeti hivatal, mely reá ruháztatik. (Az 1887-ben Boroszlóban tartott bélmissziói kongresszus által létesített kérdezősködés megmutatta, hogy a belmissziói munka az egyházi testületekbe már nem csekélylendö mértékben bejutott és remélni lehet, hogy ezen tevékenység, helyesen gyakorolva, az új gyülekezeti rendtartásokat igazi életre fogja juttatni.) De e mellett az egyházi testületekhez nem tartozó gyülekezeti tagokra nézve lehetségessé kell tenni az erőiknek és tehetségeiknek megfelelő szolgálatot és részt kell nekiek juttatni a gyülekezet ápolásában (a gyülekezeti misszióban). Itt főként az olyan vállalatok veendők tekintetbe, melyek az egész gyülekezetnek szolgálnak javára. Ezen két tételét a következőkben fejti ki dr. Sell. A megtérésnek és az élő hitre ébredésnek útjai Isten rendelése szerint különbözők, míg azon bizonyítékok, a melyekben azok jelentkeznek, egymáshoz sok tekintetben hasonlóak, körülbelül szabály az. hogy egy élő hitre jutó keresztyén először is arra kötelezi magát, hogy vallásos szükségét a gyülekezet nyilvános isteni tiszteletében elégíti ki. hogy azt házi áhítatosságban táplálja és neveli, hogy családi életét, ha van neki ilyen, a nekie adatott világossággal fénylővé és meleggé tenni megpróbálja. Ezek mellett a maga legközelebbi körének szegényei és betegei iránt legyenek bár azok hozzátartozók vagy rá nézve idegenek, könyörületességet gyakorol. A barátoknál és rokonoknál, valamint az idegeneknél tett beteglátogatás, is a samaritánusi kötelesseg ugyanazon szabálya alá esik És az sem jöhet helyesen gondolkozó ev. keresztyéneknél kérdésbe, hogy a legelső hely, a hol az embernek azt kell megmutatnia, hogy ő az ő urának hűségesen szolgál, az Ő polgári hivatása és állása. Ha az asszonyra nézve az az Ő keresztyéni állásának legelső és legszükségesebb betöltése, hogy családanyai kötelességet is teljesítse, épen így áll a dolog a férfinak hivatali kötelességeivel is. Az erkölcsi isteni tiszteletről való evangelikus alapelv, mely a földi hivatás kötelességeinek teljesítésében áll, melylyel Luther a szerzetességet kivetette sarkaiból, és a világi munkát nemesi rangra emelte, ezen alapelv mindenütt alkatrészévé vált a nemzeti kulturának, kovásza lett a szellemi életnek, s egyáltalán nem vesztette el a maga jelentőségét azzal sem, hogy miután a reformáció és az orthodoxia hirdette^ a magát felvilágosultnak nevezni szerető hitetlenség is a maga alapelvének vallotta azt. Nem kisebbíti ezen nézet fontosságát azon pietisztikus irányzat sem, mely azt tartja, hogy csak azon szolgálat kedves az Úr előtt, melyet közvetlenül neki teljesítünk. Megzavarja a lelkiismeretet, ellene van Pál apostol is a reformátorok tanításának, ha azt tanítjuk a népnek, hogy egy pogánvmisszionáriusnak vagy diakonissának hivatása közvetlenebb tisztelete Istennek és az ídvezítőnek, mintha egy hivatalnok az irodában, vagy egy szolgáló a konyhában keresztyén lelkiismeretességgel végezi a maga teendőit. De nem kevésbbé helyes érzékre mutat, ha egyes, hitre ébredt keresztyének, miután az evangehum sziveikbe hatott, így szólanak: én még szeretnék az Úrért, az ő nevében valami különösebbet is tenni! Hát nem volna-e számomra valamely olyan hely, melyben neki valamely külön szolgálatot tehetnék ? Mert hát az a munka, melynek végzésére Krisztus e földi világba jött, egyáltalában nem állhat csupán házunk és üzletünk, az államrend s a népjólét fentartásában, Isten azon erkölcsi világrendjének egyszerű megőrizésében, melybe mi személyi és társadalmi életünkkel beállíttattunk, hanem áll az az ő útjaikról kizökkenteknek visszahelyezésében, és megmentésében, áll az a megszabadításban, és megőrizésben is. A tízparancsolat megtartása, melyről Krisztus úgy nyilatkozott, mint az életre vivő egyszerű egyetlen útról, az egyes emberre nézve és az ő egyetlen esetében abban is áll, hogy ő maga egész birtokát a szegényeknek adja, hogy menházat alapít számukra, mint a hogy ezt Wichern a Rauhes Haus megalkotásával tette, vagy hogy minden személyes családi boldogságról lemond, hogy magasabb értelemben alkosson családot, mint a a hogy ezt a belmissziói munkák területén szintén oly igen áldásos működést folytatott Werner Gusztáv cselekvé. A misszió is, úgy a kül-, mint a belmisszió, egyik emberre