Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-09 / 32. szám

nézve élethivatás, a másikra nézve mellélthivatás, de úgy az egyik, mint a másik emberre nézve munka. Azon nagy mentő munka, melyet Krisztus az ő gyülekezetében és gyülekezete által végeztetni akar, meg is kivánja, hogy a gyülekezeti tagok, erőik mértékéhez képest, legyen az nekiek akár fő-, akár mellékfoglalkozásuk, részt vegyenek abban És a míg az erkölcsi világrend munkája a Krisztus által nem ugyan létesített, hanem csak megerősített isteni rendelkezések által mindig ugyanaz marad, Krisztus mentő munkája a különböző időkben mindig változtatja a maga alakját. Jelenlegi alakját, lényegileg véve a dolgot, a belmisszió alkotja. Az ezen téren való munkálkodás tehát kötelesség, egyházi hivatási kötelesség, épen úgy, mint a hogy hazafiúi hivatási kötelesség a veszélyben forgó haza megoltalmazására föllépni. De ezen egyházi hivatási kötelességhez a közönséges értelemben vett belmisszió mellett hozzátartozik mindez, a mi a gyülekezet önépítésére szolgál. Mert a hitben élő gyülekezet az egyetlen új erkölcsi alkotás, melyet az Űr Krisztus létesített. És a hol annyi sok munkát kell támogatni, ott az egyeseknek választási szabadságot kell íenhagyni, hogy hol lépjenek elő első sorban. Az újabb egyházi, gyülekezeti és zsinati rendtartások, melyek kevés kivétellel az összes német evangelikus tartományi egyházak megújulásukat keresték, a gyülekezetek világi elöljáróira épen ilyen kötelességek teljesítését róják. A Boroszlóban 1887-ben tartott belmissziói kongresszus tárgyalásai alapján a belmissziói központi választmány kérdő pontokat intézett Németország összes protestáns gyülekezeteihez, hogy a gyülek- zetek választott képviselői mennyiben vesznek részt a belmissziói munkákban ? (Folyt, köv.) Gsiky Lajos. RÉGISÉGEK. Adatok a tolnamegyei reformátusok történetéhez. I r e g h. Az ireghi reformátusok békességben éltek és nem zavarta őket senki vallásuk gyakorlatában; hanem midőn báró Apponyi Lázár lett a földesuruk, szomorú napok virradtak rájuk. Ez a főúr gyűlölte a kálvinistákat s kérlelhetetlenül üldözte őket. Ennek illusztrálására szolgáljanak a következő levelei. Az ireghi praedikátorhoz 1727. május 10-én sajátkezűleg a következő ukázt intézte: »f Istentül minden Lelki Testi jókat kívánok Kegyelmednek Fraedikátor Uram! Az Kegyelmed személyét ugyan böcsülöm, de mivel a kend pseudo oktatása repugnál az igaz catholica Hitnek, az mellyben mind magam élni, halni kívánok, mind aztat alattam valók (mellyel tartozom) tartsák, s a kik eretnekségben vannak, térjenek, s amplectálják, Kegyelmednek serio intimálni kívántam s megparancsolnom, úgymint azon ireghi Helységemnek, Földes s absolutus (Jra, hogy Kegyelmed nemcsak hogy semminémő Papi functioban ne avassa magát, de még (ha csak az igaz catholica Hitünkre meg nem akar térni) a faluban megmaradni se merészeilyen, egyébként bizonyos lehet benne, hogy nem jó véggel fog kimenni. Azért továb is élete becsületig s jószága vesztése alatt parancsolom Kegyelmednek, kölenben se cselekedjék. Dátum Appony die 10. may 1727. Kegyelmednek in reliquo jóakarója Apponyi Lázár s. k. Domino N. N. Calvinistarum Praedicanti in Iregh mihi caeteroquin dilecto«. Ugyanekkor egy hasonló tartalmú levelet küldött az ireghi kálvinisták és lutheránusoknak, mely ekként szólott: »f Istentül minden Lelki Testi Jókat kívánok mindnyájatoknak Ireghi Galvinisták s Lutheránusok. Akartam tutotokra adni, s keményen egyszersmind megparancsolni; Hogy mivel Isten kegyelméből igazán oktató Romaj igaz Catholica hitbéli Plébános volna immár Ireghben, nem lenne szükséges más Lelki oktatókra, az ki Pokolyban úgyis csak vezérel bennetek, hanem valamint annak fizettétek s dolgoztatok, a szerint Plébános uramnak fizessétek s dolgozzatok, mert ha nem, bizonyosak legyetek benne, hogy életeitekkel s Jószágtokkal fogtok jádszani, mind ti, mind Praedicatortok, most legelébb kétszáz forint birságot rendelek, ha egy holnap alatt ki nem igaziítyátok és Plebánus uramnak mindenekben engedelmeskedni nem fogtok akarni. Azért tovább is hagyom parancsolom néktek, hogy kölemben se cselekedgvetek. Dátum Nagy Appony, 10. may. 1727. Jót kívánó Földes uratok Apponyi Lázár s. k. Az Ireghben lakozó Calvinista és Lutheránus Eretnekségbenléveő Jobbágyaimnak adassék.* A vallási türelmetlenségnek ezen szomorú bizonyítékai azonban úgy látszik még nem fogtak az ireghieken; mert maguk a kálvinista lakosok folyamodtak Apponyihoz, hogy megmaradhassanak továbbra is Ireghen, sőt az Apponyi által bevezetett plébános is följelentette őket, hogy a két előbbi szigorú parancsnak nem engedelmeskednek, így aztán 1727. május 31-én egy újabb dörgedelmes levelet küldött Apponyi a praedikátorhoz; ez a levél ekként szól: »f Praedicator Uram! A minap is immár megírtam, mind Kegyelmednek, mind az Helységnek, hogv Kend mennyen ki két hét alatt, ha böcsületessen ki akar menni Ireghbül. ked személlvét böcsülöm, de a ked eretnek Dogmája s oktatássa incompatibilia lévén, Igaz Romaj Catholica Annva szentegyházzal kegyelmedet ott Helységemben tellvességgel nem szenvedem, hanem ha abrenunciál s ellent mond kend az Calvinus János hamis Dogmájának, s az Romaj Catholica hitet amplectálni kivánnya, a szerint kendnek nemcsak helye Ireghben, de nálom is böcsülete s segetsége lészen, s Isten eő szent Fölségétül lesz éltében is e világon áldássá, más világon örökké való coronája. Azért ha csak a Catholica hitet nem amplectálja, minden késedelem nélkül takarodgyék ki, ha élete, böcsülete, jószága kedves kendnél, maradván in reliquo. Appony. Kegyelmednek kész jóakarója Apponyi Lázár s. k. Ezen levelem adassék Ireghi Calvinista Praedikatornak nagy hamarssággal.* Ezzel egyidejűleg az ireghi kálvinista lakosokhoz is intézett egy hosszú levelet, mely egész terjedelmében ekként hangzik: »Az supplicáló leveleteket vettem, az melyben értem képtelen kivánságtokat, s siralmas panaszképen detegált azon Parochia iránt való akaratosságtokat. Az se contractus ellen, se országunk törvénye ellen nincsen, mivel az egész országban bévett szokás s minden helységnek kötelessége magával hozza, hogy Lelki Pásztoroknak s Plebánus uramiéknak az helységek szoktak Plébánia házát építeni; hiszen egy kanásznak, úgy más marhapásztornak szoktak helyet, szálást és házat adni, hogy ne egy igaz Lelki Pásztornak. Azért eztet itéllye Isten, ország, világ, hogy ebben tellyességgel semmi rövidségtek nincsen. Csudálkozom azonban, hogy minémő Levelet kemény Parancsolattal küttem, immár jó ideje mind néktek, mind Praedicatortoknak, arrúl semmi emlékezetet nem tesztek