Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-09 / 32. szám

Es Rezik János csakugyan 1709. szept. 12-dikére írta ki az ünnepélyes Exament és úgy küldte szét a meghívókat.1 A vizsgálat csakugyan fényesen sikerült. És a kisszebeni püspökválasztókerületi gyűlésből hazamenő világi és egyházi evangelikus főuraknak nagy gyönyörűségére szolgált. De midőn épen legmelegebben süt a nap a tiszta égen, akkor jelenik meg az első vihar felhő. A II. Rákóczy Ferencz-féle forradalom ereje naprólnapra hanyatlott, kivált mióta Ocskay László egy egész dandár kuruccal a császári seregekhez csatlakozott! Trencsén után csakhamar Vadkert következett! A császári seregek előre nyomultak Felső-Magyarországon; a folytonosan hirdetett amnestiát mind többen fogadták el. (Horváth Mihály.) Magában a kollégiumban is baj következett. A rágalmazó, gőgös, elbizakodott M. Burisius János tanárt illetlen magaviselete miatt, vizsgája sem úgy sikerülvén, mint kellett volna, elmozdították. Reziknek sikerült visszaállítani a rendet. Ekkor kezdődött az 1709/10-iki iskolai év. Rezik, hogy a kollégium barátját a volt koll. tanárt most superintendenst és annál fogva koll. első felügyelőt M. Schvartz Jánost minél inkább fellelkesítse a kollégium ügyeinek előbbre vitelére, egy dicsőítő költeménynyel üdvözölte a főpásztori székben.2 Azonban M. Schvartz J. nemsokára méltatlannak bizonyult a nagy dicséretre. Ugyanis jött a pestis! És a mint az Eperjesen és környékén fellépett, Schvartz azt hozván fel okul, hogy neki az egyházakat kell látogatnia, elhagyta Eperjest és midőn a nagy német gyülekezetnek másod papja, az ő kartársa J. G. Titzius is a ragály áldozata lett, még az egyház által érette küldött, közben magyar pappá lett, Motusz Mátyás vezetése mellett érette ment bizottság felhívására sem tért vissza. Ekkor az eperjesiek a krompachi Gerhard Mátyást hívták meg. Ez azonban két hó multával ugyancsak pestisben elhalt. Schvartz még sem jött haza. Elkeseredésükben hívei ki akarták tenni papi hivatalából. Szerencséjére az eperjesiek a sperndorfi Róth Jakabot kapták helyetteséül s így eloszlott az ingerültseg is, különösen, hogy a pestis is szűnni kezdett. Megszűnhetett már, hiszen elvitt Eperjesről 3000 lélek körül és a tanárokat is mind — a mi azonban — fájdalom, a legnagyobb veszteség volt, elvitte Rezik János koll. igazgatót is. Reziket nagy pompával temették a magyar templomba. Halálát ez emlékverssel örökítették meg: »ple MorltVr DIreCtor Charae posterltatls*. — 1710. Rezik csillagával lehullott a kollégium szerencsecsillaga is. Helyét ugyan tekintettel a nagyszámú kollégiumi tanulókra, a pártfogóság sietett betölteni és már 1710. április 27-ikén hívta meg az alsókubini M. Matthaeidesz Sámuelt, a kit a tanári kar küldött volt ki Greifswaldba, s ki ott Szirmay Miklós Tamás nevű fiának volt társa, az ékesszólás és költészet tanárául és rektorul! Meghiva-1 Lásd: » Programma Isagogicum ad publicum 111. Coll. Stat. Ev. Eper. Examen*. Szabó Károlynál: i. m. II. K. 2363. sz. a. a 644. lap. Rezik Jánosnál Gymnasiologia sec. II. Cap. X. §. 12 Ebből megtudjuk, hogy a bevezetést Schreter János írta a IV. tételt Rezik J. igazgató elnöklete alatt a rimabrézói Puldeáky Jakab és a tótprónai Masnitzius Mihály tanulók védelmezték. A IV. tétel a következő volt: Introductio I. De ecclesia (a theologusok feleltek). Introductio II. Fructus novae Mathaesophiae (bölcsészek). Introductio III. Parallelismus Pietistárum et socinianorum. Introductio IV. Fructus sanae Philosophiae. a Lásd: Szabó K. i. m. II. K. 2362. sz. a. a 643. lapon »Fiaram Sacerdotatem* stb. in versu epico tását Szirmay Miklós és Roth Mihály sárosi alispán vitte keresztül, a kinek gyermekeinél nevelősködött. M. Matthaeidesz Sámuel november 16-án foglalta el állását. (Vége köv.) Hörk József. KÖNYVISMERTETÉS. Luthardt apologótikai előadásai, (Vége.) II. »A modern világnézetről s azok gyakorlati következményeiről® szóló előadások, a melyekkel Luthardt ker. apológiájának 4-ik kötete foglalkozik, a jelenkor kérdéseiről szólanak s az egyház, iskola, állam és társadalom köréből vannak merítve. Ezekben kimutatja szerző, hogy egyedül a keresztyén gondolkozásmód a világi élet megítélésének egyetlen helyes alapja s a népélet egészséges fejlődésének egyedül hatásos gyógyszere és feltétele Egyedül a Krisztusban s az ő igéjében van az üdv az iskolai, állami és társadalmi kérdések megítélése tekintetében is, míg a mai ú. n. modern világnézetek keresztyénellenesek az egész vonalon. Mindjárt az első előadás »a dolgok jelen állásáról* szól. A modern világnézetek a modern szellem különböző irányai, s a jelenkor egész gondolkozását és cselekvését befolyásolják. Korunk ellentétes világnézetei egy utolsó vallásos ellentétre vezethetők vissza, a mint Goethe szerint is a világtörténet legmélyebb és legsajátosabb tbémája a hit és hitetlenség közötti küzdelem. Minden támadás, melynek a keresztyénség manapság ki van téve, legyen az bármennyire eltérő is egymástól, természetre és mértékre nézve ugyanazon egy pontból indul ki s ugyanegy célra tör: tagadni a természetfölöttit az ember és a világ rendeltetésében. Elismeri azt, hogy két ellentétes példával éljünk, úgy Guizot, mint Proudhon, mert a vallás nem pusztán magánügy, hanem óriási szociális hatalom. Az összes keresztyénellenes gondolkozásmódokat tehát a keresztyénséggel való szakítás jellemzi s végelemzésükben a rationalismus, a pantheismus s a materialismus tanellentéteire s azok gyakorlati következményeire vezethetők vissza. így a 2-dik előadás »a rationalismus alapelveiről* szól. Ez irány az egyéni gondolkozásban és akarásban látja a vallás és az erkölcsiség forrását és normáját, mely azonban nemcsak a vallás, hanem általában az egész szellemi és erkölcsi élet terén otthonos. A rationalismus nem egyéb, mint megújított pelagianismus s hármas alapgondolata annak abstract individualismusa, hamis optimismusa és merev intellectualismusa. Azoknak történetkritikai ismertetése képezi épen a 2-dik előadás megoldandó feladatát. A 3-dik előadás a rationalismus hármas alapelveinek következményeiről szól a vallás és az egyház terén. A rationalismus kettős alakja annak régebbi Röhr-féle és mai modern alakja. Dogmatikája szerint eredendő bűn nincsen, Jézus csupán a nazaréthi bölcs próféta, s a csudák természetesen, azaz észszerűen magyarázandók. Főképviselői a heidelbergi Paulus az írásmagyarázat és a hallei Wegscheider a dogmatika terén. Gyakorlati folyománya a vallásnak erény és kötelességtanná való átalakítása, az istentisztelet, a káté és az énekek elrontása stb.,