Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-26 / 30. szám

A gyámintézeti ügynél, mely jóformán meg se kezdődött még, már is sok a panasz. És csakugyan szokatlan dolog az, hogy míg a polgári téren mindennemű adónál oly sokféle mód és alkalom nyujtatik az adózóknak, hogy esetleges sérelmeiket későn-korán orvosolhassák ; addig a mi végrehajtó bizottságunk ráütötte pecsétjét ama a bevallásra, melynek még célja felől sem voltunk — illo tempore — tájékoztatva s azt mondja a sérelmes feleknek: »Lélek ez ajtón se be, se ki!< Azt hiszszük azonban, hogy a közel jövő mindenkit meggyőz arról, hogy az igazságos teherviselésnek — melyre mindnyájan törekszünk — nem ez a helyes útja. Abban az időben, mikor az egyet, gyámintézet még csak a tervezgetés stadiumában volt, gyülekezeteink három kivételével mindnyájan önként felajánlották, hogy a tanítói nyugdíjintézet analógiájára, a mi gyámintézetünkhöz is hozzájárulnak évi 12 frttal, ha felállíttatik. Most tehát, midőn már már itt a cselekvés órája, megbíztuk esperesünket, hogy canonicavisitatiója alkalmával ezen 12 forintokat annak rendje és módja szerint szedje be és a lelkészek évi járulékainak fedezésére fordítsa. Szeretjük hinni, hogy a három várakozó álláspontot elfoglalt gyülekezet is hallgatni fog a kor intő szózatára s e tekintetben sem lesznek külön véleményen. Egyházmegyei gyámoldánkat fentartjuk olyformán, hogy a most élő lelkészeknek összes eddigi befizetéseiket kamatos-kamatokkal visszaadjuk, az így megmaradó — mintegy 4000 frt — tőke kamataiból egyelőre a mostani segélyjogosultak igényeit biztosítjuk, később pedig ennek kamatait — új alapszabályok mellett — minden befizetés nélkül élvezik az özvegyek és árvák. Egyházkerületi képviselőkül megválaszfattak egyházunk részről Rácz István kerczai, Szűcs László senyehazi lelkész, világi részről Ehen Gyula és Dezse Gyula világi tanácsbirók. A közalapi segély kútforrásához ez évben két egyházunk kívánkozott. Ajánlottuk mindkettőt, mert megérdemelték. A lelkészi karból senki sem folyamodott. Ez a körülmény pedig nem azt bizonyítja, hogy a segélyre méltó egyén hiányzik, hanem talán inkább azt, a mit már régebben is vallottunk, hogy a közalapi segély úgy szétforgácsolva, a mint utóbbi időkben szétforgácsoltatik, nem felel meg a hivatásának. A közgyűlés további folyamán belkörű s inkább csak magunkat érdeklő ügyeket intéztünk el, majd az elnökség éltetésével tárgyalásainkat befejeztük. Délután 2 órakor gondnokunk a város legelőkelőbb vendéglőjében fényes ebédre hívta meg a közgyűlési tagokat, de rajtunk kívül ott voltak vármegyénk főispánja és a vidék notabilitásai. az ág. evang. lelkész s az izraelita hitközsége rabbija. A lelkesült felköszöntőkből kijutott egyháziaknak, világiaknak s a felekezeteknek is. Az ünnepély egyik legkimagaslóbb jelenete volt. midőn esperesünk az ezredéves hazára ürítvén poharát, az egész közönség, elkezdve a vármegye főispánján el az utolsó falusi kurátorig, fenállva elénekelte a »Hvmnus« két versszakát. Az új kormányzónak, egyházmegyénk új világi vezérének most is azt kívánjuk, hogy Árgus szemekkel és edzett karokkal vezesse egyházmegyénk hajóját különösen most, midőn a jó kormányosokra oly nagy szükségünk van ! Ad multos annos ! Rácz István. Visszhang a felső-baranyai lelkészi gyámintézet felszámolása eímű cikkre. E Lap 27-ik számában a felső-baranvai lelkészi gyámintézet felszámolása cím alatt Non quis sed quis aláírással egy közlemény jelent meg, valószínűleg azért, hogy az épen folyamatban levő szavazást befolyásolja s e célból több állítása hamis világításban mutatván az ügyet, szükségesnek tartom a közlemény némely hangulatkeltésre számított állítását redukálni. A felső-baranyai lelkészi gyámintézet ügyeit első fokon egy három tagból álló igazgató választmány, másod fokon pedig a lelkésztestület közgyűlése intézi s határozatait helybenhagyás, illetőleg megerősítés végett az egyházmegyei közgyűléshez terjeszti. A lelkésztestület őszi közgyűlése nevezett ki egy hét tagból álló bizottságot a végeit, hogy ez alapítsa meg azon alapelveket, melyek szerint gyámintézetünk alapszabályai a változott viszonyok, nevezetesen az 1896. jan. 1-én életbe lépendő egyetemes gyámintézet szabályaihoz képest módosítandók lesznek. E bizottság jan. elején Vaiszlóban csakugyan megállapodott az elvekben s az igazgató-választmány ez alapelvek teljes betartásával mint ezt a cikkíró is beismerte, készítette el, nyomatta ki és küldötte meg minden egyes tagnak kellő tanulmányozás céljából a szabályjavaslatot. A lelkésztestület máj. 26-án Vaiszlóban tartott közgyűlése pedig e javaslatot több lényeges változtatás után végleg megállapítván, az igazgató-választmány elnöke azt minden tagnak megküldötte, hogy a feletti szavazatát igennel vagy nemmel júl. 10-ig beküldvén, az esetre, ha a 2—3 többséget, mely az alapszabályváltoztatáshoz szükséges, megnyerendi, az őszi egyházmegyei közgyűlés mint legfőbb hatóság által megerősíttesse s életbeléptethesse. Módja és alkalma volt tehát Non quis úrnak, hogy kifogásait a lelkésztestület közgyűlése elé terjeszsze, sőt módjában lett volna egész új a'fond perdüzés szempont • jából is jobb és tökéletesebb javaslattal állani elő, mert hiszen ez az őszi testületi gyűlés nemcsak megengedte, sőt felhívta rá a tagokat; de ha nem tette; s így jogát s maga iránti kötelességét elhanyagolta: most nagyon kár ilyen sarcastikus közlemény írása s abban az igazgatóválasztmány alaptalan vádolása által elvenni a kedvét a közügy melletti buzgólkodástól azoknak, a kik tudnak is akarnak is ott, hová őket a közbizalom szólítja, nem beszélni. de csekély tehetségükhöz képest fáradozni s ez által a nagy többség óhaja és megnyugvása szerint az ügyet előmozdítani. A szakértői felülvizsgálatot ugyanis nem a választmány tartotta szükségtelennek, jobban mondva nem engedte meg, hanem a lelkésztestületi közgyűlés, elfogadván az alapszabályjavaslat indokolását egész terjedelmében: a szakértői felülvizsgálás is, mint az öt pont alatt olvasható merőben szükségtelenné vált s csak a pénztárnok okozott volna indokolhatatlan kiadást. Hogy a halál a baranyai statisztika szerint, pedig mi csak ezt használhatjuk, oly kegyetlen a lelkészekkel s oly elnéző, kegyelmes és irgalmas az özvegyekkel szemben, arról sem az igazgató-választmány, sem a lelkésztestület, de még Non quis ur is egyáltalában nem tehet. De az tény, hogy 35 év alatt, melyről a statisztikai kivonat is szól, elhalt 64 gyámintézeti tag, s ez körülbelül az 1—2 arányban való öldösésnek felel meg. A 75 frtos és 120 frtos özvegyeket pedig azért nem engedi meghalni, mert elébb természet szerint az idősebb öt frt négy és 25 forintosoknak kell meghalni. De mert. meghalhatnak az elébb említettek is; azért az előre nem