Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

Határozati javaslat: A nők hivatási körének kiterjeszthetése céljából a nőképzés intézményei olykép tetőzenetök be, illetőleg egészítendők ki, hogy a női hivatás általános követelményeinek megfelelve, egyúttal azoknak, a kik egyetemi tanulmányokra készülnek, az erre szükséges előképzettséget megadják. A szakiskolák vezetését az általános irányú képzés intézeteinek rendjéhez, tagozatához kell hozzá alkalmazni s helyzetük e szerint határozandó meg. A szakiskolák ehhez ekképen csoportosítandók és szervezendők. Olyanok 1. melyeknél az elemi. iskola elvégzése szükséges; ezek lehetőleg valamely felsőbb fokú népiskolával kapcsolandók össze; 2. melyek a felsőbb fokú népiskolák teljes, vagy a polgári, vagy a középiskola négy osztályának elvégzését föltételezik; ezek a középfokúak és végül 3. melyek a középiskolát, vagy a polgári iskolát teljesen befejezett növendékek képzésére szolgálnak: ezek a felsőbb fokú szakiskolák. A felsőbb fokú szakiskolák az egyetemekkel és műegyetemmel együtt alkotják a felsőbb oktatás körét, a mely az érettségi vizsgálatban és az általam kontemplált polgári iskola záró vizsgálatában és a leányok fölvételi vizsgálatában eléggé szilárd alapot bír arra. hogy szervezete már egyszer általánosan és pedig törvényileg megállapíttassék. Nem is annyira didaktikai problémák, mint inkább felekezeti, politikai és anyagi nehézségek akadályozták nálunk eddig a felsőbb oktatási törvény létrejöttét, a mely azonban az új egyetemek állításának a jogi akadémiák helyzetének, a jogi vizsgálatrendszernek, a protestáns theologiai doktorátusnak és egyéb, mindinkább előtérbe nyomuló kérdéseknek végleges megoldásaképen immár nem várathat magára sokáig. Meglevő egyetemeink folytonos fejlesztése mellett okvetetlenül szükségesnek tartom legalább egy új állami egyetem felállítását; szükséges ez az egyetemi rendszer teljesebb érvénvesíthetése szempontjából, szükséges az élénk, termékenyítő kölcsönhatás és a verseny fokozása érdekében, a tudományművelődés és terjesztés nagyobb lendületére való tekintettel és szükséges még specialiter orvosképző intézeteinknek jelenleg példátlanul csekély száma miatt is. Ugyanazok a szempontok, a melyek a harmadik egyetem felállítását ajánlják, meg fogják érlelni, azt hiszem, egy második műegyetem kérdését is. A felsőbb oktatás rendezésénél nem lesz lehetséges kitérni a lelkészképzés rendkívül fontos kérdése elől sem. A nélkül, hogy a felekezetek szabadságát és függetlenségét e téren legkevésbbé is korlátozandónak vélném, azt hiszem, vannak az állam szempontjából bizonyos követelmények, pl. az állam nyelvének bírása, melyet régibb törvényeink elő is írnak, a melyet a lelkészek állami és társadalmi tekintetben is fontos állása mellett az egyházak jól fölfogott érdeke szempontjából is érvényesíteni kell. Az állam gondja volna, hogy minden felekezet lelkésze megtalálja, ha keresi, a hivatásabeli legmagasabb kiképzést az állam saját egyetemein, vagyis minden felekezet számára hittani karokat kellene egyetemeinken berendezni. A jogakadémiák száma a lehetőség szerint apasztandó volna, a megmaradók azonban úgy fölszerelésük, mint tanáraik képesítése'és dotációja tekintetében valóságos egyetemi fakultások magaslatára emelendők s birói és úgyvédi pályára való képesítés jogával is, természetesen állami bizottságok közbejöttével, ' fölruházandók; a doktorrá avatás azonban továbbra is az egyetemnek kizárólagos joga maradna. A felsőbb oktatásra vonatkozólag csak a következő álláspontjelzést ajánlanám a t. kongresszusnak : A felsőbb oktatás törvényileg rendező s egy harmadik egyetem létesítendő. Hátramarad még, mint a felsőbb oktatással legszorosabban összefüggő kérdés, a fanárok képzése, a melyre nézve határozati javaslatomat ekkép formuláztam: A középfokú iskolák tanárainak képzése az egyetemekre bizandó, de célszerű berendezéséről és lehetőleg minden egyetem mellett abban lakásos intézet-, kisegítő tanfolyamok és gyakorló iskola létesítéséről kell gondoskodni. Legyen szabad e tétel megokolására is röviden némelyeket elmondanom. Az elemi iskolák tanerőinek képzéséről már elmondtam véleményemet. — Ugyanakkor utaltam arra, hogy a felsőbb fokú iskolák tanerőinek képzése is törvényileg szabályozandó volna. Ez a képzés azonban nem jogosítana a tervem szerinti polgári iskolákban, úgy szintén a felsőbb leányiskolákban és középfokú szakiskolákban való tanításra. Mindez intézetek tanerőinek képzése lehetőleg az egyetemeken volna koncentrálandó, de nem vélném kizárandónak azt, hogy a tanárjelöltek kurzusába legalább részben beszámíttassák nemcsak a tanárképzés és hittani tanfolyamokon végzett tanidő, a mely jelenleg is beszámíttatik, de beszámíttassék különösen a felsőbb fokú népiskolák képzőinek elvégzése is, úgy, hogy a ki a felsőbb fokú népiskolára tanképesítést szerzett és ennek alapján például valamely polgári vagy felsőbb iskola alsóbb osztályaiban is taníthat, egy-két évi tanulmány után megszerezze a középfokú iskolákra való tanképesítést is, a mi az új rendnek megfelelően ezentúl nők által is elnyerhető lesz. Végre tudatára kell jönnünk annak, hogy a szerény iskolamester a nádfedeles falusi népiskolában, meg a középiskolai tanár, a ki ifjaink szellemét az élet és a felsőbb tanulmányok számára fegyelmezi, a nagy tekintélyű egyetemi professzor azon az egyetemi katedrán, a melyről miniszterek kerültek ki, közoktatásunk vezetői is a holdutcai palota zöld asztalánál, s mi mindnyájan, kik tanácskozó testületekben, vagy az irodalomban közoktatásunk fejlődésére és irányzatára több vagy kevesebb befolyást gyakorlunk, mi mind egyaránt egy nagy mű munkásai vagyunk, mindnyájan egy és ugyanazt a szent tüzet ápoljuk a haza oltárán; bennünket mindnyájunkat összeköt a kötelesség közössége és annak az egyenlőségnek tudata, hogy közülünk mindegyik csak annyit ér, a mennyit e kötelességből az eléje szabott hatáskörben a maga helyén jól teljesíteni képes. Bennünket mindnyájunkat össze kell, hogy kössön közös feladatunk átérzése, a legmagasztosabb feladaté, a mely a magyar embernek osztályrészül juthat, mert a mi feladatunk: nagygyá és dicsővé nevelni a magyar nemzetet. Előadói javaslat az evang. lelkészképző intézetek egyesülése tárgyában. ín. Az egyesítés lehetősége és módja. A theologiák egyesítése, illetőleg a két theol. intézetnek egy theol. fakultás szervezése érdekében az egyet, theol. akadémiába való beolvasztása, nézetem szerint sokkal könnyebben megtörténhetik, mintsem gondolnók. A követendő példát erre nézve megadta a pozsonyi evang. gyülekezet azon szerződésben, melyet az egyet, egyházzal kötött,