Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

Határozati javaslat: A nők hivatási körének kiterjeszthetése céljából a nőképzés intézményei olykép tetőzenetök be, ille­tőleg egészítendők ki, hogy a női hivatás általános követelményeinek megfelelve, egyúttal azoknak, a kik egyetemi tanulmányokra készülnek, az erre szük­séges előképzettséget megadják. A szakiskolák vezetését az általános irányú képzés intézeteinek rendjéhez, tagozatához kell hozzá alkalmazni s helyzetük e szerint határozandó meg. A szakiskolák ehhez ekképen csoportosítandók és szervezendők. Olyanok 1. melyeknél az elemi. iskola elvégzése szükséges; ezek lehetőleg valamely felsőbb fokú népiskolával kapcsolandók össze; 2. melyek a felsőbb fokú népiskolák teljes, vagy a polgári, vagy a középiskola négy osztályának elvégzé­sét föltételezik; ezek a középfokúak és végül 3. melyek a középiskolát, vagy a polgári iskolát teljesen befejezett növendékek képzésére szolgálnak: ezek a felsőbb fokú szakiskolák. A felsőbb fokú szakiskolák az egyetemekkel és műegyetemmel együtt alkotják a felsőbb oktatás körét, a mely az érettségi vizsgálatban és az általam kontemplált polgári iskola záró vizsgálatában és a leányok fölvételi vizsgálatában eléggé szilárd alapot bír arra. hogy szerve­zete már egyszer általánosan és pedig törvényileg meg­állapíttassék. Nem is annyira didaktikai problémák, mint inkább felekezeti, politikai és anyagi nehézségek akadá­lyozták nálunk eddig a felsőbb oktatási törvény létrejöttét, a mely azonban az új egyetemek állításának a jogi aka­démiák helyzetének, a jogi vizsgálatrendszernek, a protes­táns theologiai doktorátusnak és egyéb, mindinkább elő­térbe nyomuló kérdéseknek végleges megoldásaképen immár nem várathat magára sokáig. Meglevő egyetemeink foly­tonos fejlesztése mellett okvetetlenül szükségesnek tartom legalább egy új állami egyetem felállítását; szükséges ez az egyetemi rendszer teljesebb érvénvesíthetése szempont­jából, szükséges az élénk, termékenyítő kölcsönhatás és a verseny fokozása érdekében, a tudományművelődés és terjesztés nagyobb lendületére való tekintettel és szüksé­ges még specialiter orvosképző intézeteinknek jelenleg példátlanul csekély száma miatt is. Ugyanazok a szempontok, a melyek a harmadik egyetem felállítását ajánlják, meg fogják érlelni, azt hiszem, egy második műegyetem kérdését is. A felsőbb oktatás rendezésénél nem lesz lehetséges kitérni a lelkészképzés rendkívül fontos kérdése elől sem. A nélkül, hogy a felekezetek szabadságát és függetlensé­gét e téren legkevésbbé is korlátozandónak vélném, azt hiszem, vannak az állam szempontjából bizonyos köve­telmények, pl. az állam nyelvének bírása, melyet régibb törvényeink elő is írnak, a melyet a lelkészek állami és társadalmi tekintetben is fontos állása mellett az egy­házak jól fölfogott érdeke szempontjából is érvényesí­teni kell. Az állam gondja volna, hogy minden felekezet lel­késze megtalálja, ha keresi, a hivatásabeli legmagasabb kiképzést az állam saját egyetemein, vagyis minden fele­kezet számára hittani karokat kellene egyetemeinken be­rendezni. A jogakadémiák száma a lehetőség szerint apasz­tandó volna, a megmaradók azonban úgy fölszerelésük, mint tanáraik képesítése'és dotációja tekintetében valósá­gos egyetemi fakultások magaslatára emelendők s birói és úgyvédi pályára való képesítés jogával is, természete­sen állami bizottságok közbejöttével, ' fölruházandók; a doktorrá avatás azonban továbbra is az egyetemnek kizá­rólagos joga maradna. A felsőbb oktatásra vonatkozólag csak a következő álláspontjelzést ajánlanám a t. kongresszusnak : A felsőbb oktatás törvényileg rendező s egy har­madik egyetem létesítendő. Hátramarad még, mint a felsőbb oktatással legszo­rosabban összefüggő kérdés, a fanárok képzése, a melyre nézve határozati javaslatomat ekkép formuláztam: A középfokú iskolák tanárainak képzése az egye­temekre bizandó, de célszerű berendezéséről és le­hetőleg minden egyetem mellett abban lakásos intézet-, kisegítő tanfolyamok és gyakorló iskola léte­sítéséről kell gondoskodni. Legyen szabad e tétel megokolására is röviden né­melyeket elmondanom. Az elemi iskolák tanerőinek kép­zéséről már elmondtam véleményemet. — Ugyanakkor utaltam arra, hogy a felsőbb fokú iskolák tanerőinek képzése is törvényileg szabályozandó volna. Ez a képzés azonban nem jogosítana a tervem szerinti polgári isko­lákban, úgy szintén a felsőbb leányiskolákban és közép­fokú szakiskolákban való tanításra. Mindez intézetek tanerőinek képzése lehetőleg az egyetemeken volna kon­centrálandó, de nem vélném kizárandónak azt, hogy a tanárjelöltek kurzusába legalább részben beszámíttassák nemcsak a tanárképzés és hittani tanfolyamokon végzett tanidő, a mely jelenleg is beszámíttatik, de beszámíttas­sék különösen a felsőbb fokú népiskolák képzőinek el­végzése is, úgy, hogy a ki a felsőbb fokú népiskolára tanképesítést szerzett és ennek alapján például valamely polgári vagy felsőbb iskola alsóbb osztályaiban is tanít­hat, egy-két évi tanulmány után megszerezze a középfokú iskolákra való tanképesítést is, a mi az új rendnek megfelelően ezentúl nők által is elnyerhető lesz. Végre tudatára kell jönnünk annak, hogy a szerény iskolamester a nádfedeles falusi népiskolában, meg a közép­iskolai tanár, a ki ifjaink szellemét az élet és a felsőbb tanulmányok számára fegyelmezi, a nagy tekintélyű egye­temi professzor azon az egyetemi katedrán, a melyről miniszterek kerültek ki, közoktatásunk vezetői is a hold­utcai palota zöld asztalánál, s mi mindnyájan, kik tanács­kozó testületekben, vagy az irodalomban közoktatásunk fejlődésére és irányzatára több vagy kevesebb befolyást gyakorlunk, mi mind egyaránt egy nagy mű munkásai vagyunk, mindnyájan egy és ugyanazt a szent tüzet ápol­juk a haza oltárán; bennünket mindnyájunkat összeköt a kötelesség közössége és annak az egyenlőségnek tudata, hogy közülünk mindegyik csak annyit ér, a mennyit e kötelességből az eléje szabott hatáskörben a maga helyén jól teljesíteni képes. Bennünket mindnyájunkat össze kell, hogy kössön közös feladatunk átérzése, a legmagasztosabb feladaté, a mely a magyar embernek osztályrészül juthat, mert a mi feladatunk: nagygyá és dicsővé nevelni a ma­gyar nemzetet. Előadói javaslat az evang. lelkészképző intézetek egyesülése tárgyában. ín. Az egyesítés lehetősége és módja. A theologiák egyesítése, illetőleg a két theol. inté­zetnek egy theol. fakultás szervezése érdekében az egyet, theol. akadémiába való beolvasztása, nézetem szerint sok­kal könnyebben megtörténhetik, mintsem gondolnók. A követendő példát erre nézve megadta a pozsonyi evang. gyülekezet azon szerződésben, melyet az egyet, egyház­zal kötött,

Next

/
Thumbnails
Contents