Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-19 / 3. szám

tártermen kívül az ingyenes fürdő és külön betegszoba az evang. kórházban, szintén ingyenes ápolással, gyógykezeléssel és szerekkel. Tiszta dolog, hogy ily üdvös és áldásos intézményt áldozatok nélkül létesíteni, állandóan fentartani s fokozatosan fejleszteni nem lehet. Épen azért : Nemes gyülekezetek, Mélyen tisztelt hitrokonok, Kedves testvéreink ! esdve kérünk mindnyájatokat: adjatok a mit Isten adott, segítsetek ! Nem kérünk nagy áldozatokat tőletek, csak fillért a perselybe. Porszemekből álljon az a szikla, melyen a szegény ifjúságnak emelünk otthont. S összeállhat, mert nincs, nem lehet olyan evang. gyülekezet széles e hazában, a mely .e célra évenhint néhány fillért fel ne ajánlhatna s ha 600 gyülekezet, gyenge, és erős, meghozza arányos módon a maga áldozatát, akkor a Theologusok Otthona nemcsak állni,, de virágozni fog maguknak az áldozó^ gyülekezeteknek megmérhetetlen hasznára. És úgy lesz, csak Ti, gyülekezeteket vezető és építő lelkipásztorok! csak Ti karoljátok fel melegen ezt a szent ügyet. Szóljatok a néphez; a nép hisz és ha megérti, hogy Istennek oltára kér áldozatot tőle, arra az oltárra áldoz is. Szóljatok, r

mert az aratni való sok, az arató kevés. Megáld az Úr, ha az ő munkásainak, a leendő aratóknak emeltek otthont. Lelkipásztorok, hallgassatok meg minket! Egykor Ti is szegény theologusok voltatok, ismeritek Ti is azt a nyomort, a mely szárnyát szegi az ifjú léleknek, mely jó igyekezetet tör. Lelkipásztorok, hallgassátok meg az ifjú Timotheusok könyörgő szavát is! Vér kiált a vérhez, fiak az atyákhoz. Adhattok-e nekik követ, midőn kenyeret kérnek tőletek ? Az idő int, ne késlekedjünk — cselekedjünk. Az Ür lelke legyen mi velünk! Pozsony, XB96. január hó 1. A theol. akadémia tanári kara nevében : Dr. Masznyik Endre, igazgató-tanár. TÁRCA. Erasmus és Luther kora. Három felolvasás. III. Kétféle reformáció. (Folytatás) Ki győzné elmondani, hogy mi mindent tett Luther? Ha ezt mind el akarnám mondani, a német reformáció történetéből keveset hagyhatnék ei. Minden részletre hát nem terjeszkedem ki. Inkább azt mutatom meg, hogy milyen ember volt Luther s hogy jellemének gyökérszálaiból miként nőttek ki hatalmas cselekedetei. Ott hagytuk el, hogy a szász Választó a Wartburgra küldte. Félt. hogy megölik. A míg Luther e jótevő fogságban élt, Németország régi egyházi intézményei egymásután dőltek össze. A zárdákat bezárták. A barátok vándorolni mentek. Javaikat a nemesek foglalták el. A püspökök tehetetlenül nézték, hogy hatalmukat miként teszi tönkre az új szellem. A szász választófejedelem s a hassiai Őrgróf a reformáció ügye mellé állt. Velők tartott a német fejedelmek nagy része. A protestánsok többségben voltak a birodalmi gyűlésen és megkötötték V. Károly kezeit. Károly a franciákkal hadakozott s nem merte a dolgot, élére állítani. Az ember azt. hinné, hogy Luther örömmel látta az ügy diadalát. De míg a kis mag terepélves fává növekedett, Luther iszonyú küzdelmeket állott ki. Hátrahagyott iratai szerint a Sátán jelent meg neki. A Sátán megjelenéséről mindenki higyje, a mit akar, Luther annyi bizonyos, egészen meg volt győződve, hogy a Sátán maga támadta meg s gyakran így kisértette: »Nézd csak ezt a régi egyházat, a szentek édes anyj,át, hogy meggyalázták. És ennek te vagy az oka, te szegény, tudatlan barát. Hát bölcsebb vagy te, mint a szentek, á kik helyeselték azt, a mit te támadtál ?! A pápák, püspökök, papok, királyok, császárok mind együttvéve Sem oly bölcsek, mint Luther Márton ? !« A Sátán nagy kínokat szerzett neki csábítgatásaival. Kétely,csüggetegség fogta el. E kínzó gondolatok, akárhonnan jöttek is, csak oly igaz lelkű embert bánthattak, mint a minő Luther volt. Ö csak kötelességét teljesítette. Bizott az Istenben s az Úrban vetett bizodalommal kezdé munkáját. Kételyeit azért a Sátánnak tulajdonítá. Sok humoros históriát beszél el róla. »Az ördög nagyon büszke« — írja egy alkalommal — »s különösen az bántja, ha kinevetik«. Egy éjjel valami zörej felébreszti. A modérn hitetlen azt mondaná, hogy egy egér futott át a szobán. Luther felkelt, gyertyát gyújtott, semmitsem talált, de bizonyos volt benne, hogy ama gonosz járt ott. »Te vagy* —- mondá. Azzal nyugodtan lefeküdt s elaludt. Akármit gondolunk is a neszről, mely Luthert felébresztő, bizonyos, hogy Luther egy cseppet sem kételkedett, hogy az ördög volt ott, a ki, ha lelkének nem árthatott is, nyakát tekerhette ki. Mily bátorság kellett ahhoz, hogy ama veszedelmes ellenség jelenlétében nyugodtan tudott aludni. Elvon ultságában a bibliát fordítgatta. A keveredés azonban oly nagy lőn, hogy Luther nem maradhatott soká rejtekhelyén. Azzal a bizonyossággal, hogy a halálba megy, egyszerre csak Wittenbergben termett. A - haláltól nem félt, sőt azt hitte, hogy nem természetes halállal hal meg. Azt szokta mondani, hogy nagy szégyen lenne a pápára nézve, ha ő ágyban halna meg. Egyszer azzal ijesztgették, hogy ha Lipcsébe megy, György herceg megöleti. »Elmegyek« — volt a válasz — »ha kilenc napon át mindig György herceg esik is.« Szerencsére csak egy György herceg volt Lipcsében s az sem árthatott Luthernek. A reformátor 24 évvel élte túl a herceget s folytatta a nagy munkát. A német egyházat megújította. Az áldozárságot eltörölte. Az egyház bajai mind abból a tévedésből nőttek, hogy a papságnak valami mysticus hatalma van. Luther szerint azonban a vallás nem abban áll, hogy egy ember, kit papnak neveznek, a többiért bizonyos dolgokat elvégez, hanem abban, hogy minden egyén felajánlja magát az Isten szolgálatára. A mise szerinte semmi. A bűnbocsátó cédula is semmi. A pap csak abban különbözik a laikustól, hogy a tanítás és prédikálás neki különös kötelessége. Luther megszüntette a papságról való mechanicus és babonás felfogást s ezzel hatalmas lendületet adott a vallásos életnek, míg az elmaradt papság azóta is élettelen formulákhoz ragaszkodik, ezekben él és mozog. Luther legnevezetesebb tana a hit általi megigazulásról szól. E tan is élettelen formulává lett sokszor. Luther szellemében az erkölcsi élet leghatalmasabb rugója. Minden nemeslelkű embernek el kell e tant fogadnia. Az Isten tisztelete a barátok szerint abból állt, hogy: szerezzünk érdemeket és várjuk a jutalmat. A hány jó cselekedet, annyi jó osztályzat a nagy könyvben. S ha hiány van a jó cselekedetekben, hát ott van a. szentek érder