Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-19 / 3. szám

Evang. Theologusok Otthona. Felhívás a magyarhoni ág. hitv. ev. keresztyén gyülekezetekhez a ^Millennium* emlékére Pozsonyban, 1896. szept. 1-én megnyitandó »Ev. Theologusok Otthona* ügyében. Nemes Gyülekezetek ! Mélyen Tisztélt Hitrokonok! Kedves Testvéreink! Evangélikus anyaszentegyházunk jelen helyzete válságos. Mindenképen szorongattatunk. — Kívülről harcok, belülről félelmek (II. Kor. VII. 5.). Az új korszakban újult erővel támad a régi ellenség, s mi a helyett, hogy egyetértve, vállat vállhoz vetve védekeznénk s megtartanék legalább azt, a mink vagyon, egymással tusakodunk, feledve, hogy elpusztul RZ 3, ház, a mely önmagában meghasonlik. Atyámfiai, férfiak, mit cselekedjünk?! Testi fegyver, önkény és erőszak bizony nem segít rajtunk. — Egy a megtartó: hívjátok segítségül az Úr nevét! Igen, — de: »Mi módon hívják segítségül azt, kiben nem hisznek, és mi módon hinnének abban, a ki felől nem hallanak? — Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül?* (Róm. X. 13-14). Úgy vagyon, idáig jutottunk! Ma-holnap az tir igéjének nem lesznek követei és szolgái. A kik még vannak, azok is zúgolódnak s az egykor oly kedves s boldog hajlékokból el-kikivánkoznak. Talán mert hogy nem enyhe már nekik az Úrnak igája és nem könnyű az ő terhe ? (Mát. XI. 30). — 0 nem! — Az Úrtól magától rájuk bízott szeretteik, a nélkülöző s szenvedő család miatt keseregnek ők. — Igét hirdetve, egyedül miattok kérik, követelik, — a kenyeret. S miért ne ? Hiszen az Úr maga adta nekik ezt a jogot, a midőn rendelte, hogy: »A kik az evangéliumot prédikálják, az evangéliumból éljenek* (I. Kor. IX. 14). Hátha majd ők is kimúlnak, vajh ki lép nyomukba? Mi módon prédikálnak majd, hogy ha nem küldetnek? (Róm. X. 15.) Hiszen ma csupán a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán 30 evangeliumi protestáns és közöttük 10 evangelikus végzett theologus van, három theologiánkon pedig összevéve is alig 60 hallgató. Intő jel ez, hogy a lelkipásztori állásoknak a jelen társadalmi s életviszonyok követelte rendezésével egy percig se késsünk s intő jel arra is, hogy a theologiák ügyének kérdésével haladéktalanul és komolyan foglalkozzunk. Egyesítsük a három theologiát? —E kérdésnél égetőbb : hogyan népesítsük le ? Gondoskodjunk a lelkipásztorokról, de gondoskodjunk a szegény, a valódi árvákként magukra hagyatott theologusokról is. Egyesítve, vagy külön váltan hagyva, nekünk theologiánkat, a melyek ma inkább csak az evangeliumi tudomány szolgálatára vannak berendezve, a gyakorlati, egyházi érdekek, közelebbről a lelkipásztori nevelés és jellemképzés szempontjából okvetlenül ki kell egészítenünk. Erre vállalkoztunk mi, a midőn a Lélek sugallatára elhatároztuk, hogy a Millennium, különben is maradandóbb alkotásokra késztő s immár beállott esztendejében. 1886. Szept. 1-én Pozsonyban, a theol. akadémiával kapcsolatban, a tanári kar felügyelete, ellenőrzése s szellemi vezetése mellett, Isten segítségével Otthont nyitunk, a szegény, de jó magaviseletű, igyekvő s mindenképen lelkipásztorságra való theologusok számára. Otthont, hol igazán otthon érezzék magukat. Otthont, a hol megtalálják a földiekbői azt a keveset, a mennyeiekből pedig azt a sokat, a mire szükségük van. Otthont, hogy ne legyenek szétszórva s miként a pásztor nélkül való nyáj elszéledésnek, züllésnek kitéve. Otthont, hogy testük egészségét a rossz, nedves, sötét s tisztátalan lakásokban meg ne rontsák, s lelkük épségben, esetleg erkölcsi tekintetben mérges párákkal telt környeztbe jutva, kárt ne szenvedjenek. Otthont, hogy emésztő önfentartási gondoktól űzetve, nyomatva, ügyvédi vagy tán épen üzleti irodákba sietve, az Ige forrásától s a szent theologia tanulmányozásától el ne vonassanak. Otthont, hol tanáraikkal a tanórákon kívül is sűrűn s közvetlenül érintkezve velük, miként a családban a gyermekek édes szülőikkel, összeolvadjanak s az ő valódi atyai gondozásuk alatt minden jóban indítást, irányítást, tájékozást, útmutatást nyerjenek, kegyességben, jó erkölcsben, nemes törekvésekben emelkedjenek, erősödjenek, és egymást is miként testvérek megismerjék, megszeressék, megbecsüljék, támogassák. Akkor talán majd nemcsak tudni fognak ő Úrukról, hanem buzogni is fognak érte s egyházáért; s megértve, átérezve az áldozat nagyságát, mit az evangeliumi lelkipásztori hivatás követel, talán boldogok lesznek még, ha majd itt-ott szerényebb parochia int is feléjök a távol ködéből, Ilyen otthont akarunk mi nyitni szegény theologusainknak. Nem lesz az sötét s rideg kolostor, nem zajos és léha kaszárnya, de nem is fényes és modern igényes internátus, hanem evangeliumi szellemtől áthatott egyszerű, szerény, de meleg tűzhely, szabadságra hivatott szabad ifjak szabad intézménye, melybe a belépés önkénytes s nem erőszakos, a bentmaradás pedig kitüntetés és nem büntetés. S ez Otthon ma már több mint puszta óhaj és gondolat. Az alapkő letéve. Letette — hálás köszönet s örök elismerés illesse ezért is — az első áldozó, a pozsonyi buzgó, minden jó ügyet mindenkor melegen felkaroló nemes evang. gyülekezet — midőn egyik házát a mai viszonyokhoz mérten valóban kedvezményes bérért kész örömest rendelkezésünkre bocsátotta. — Több áldozatot ezen áldozatokban kifogyhatatlan gyülekezettől ez idő szerint, mikor új lyceumát építi, kivánni nem lehet. S célunkra a szóban forgó háznál alkalmasabbat keresve sem találhattunk volna A theol. akadémia szomszédságában Apácapálya 26. sz. a. fekszik. Intézetünket tőle csak egy szép kis park választja el s ezt is kedves séta és tanuló helyül kinálja. A felügyelő tanár s a két szolga lakását nem számítva, mintegy 40 tanulót fogadhat magába. Mi azonban az első, a próba évre csak egy részét foglaljuk le. Az emelet 10 külön bejáratú szép szobájában kényelmesen elhelyezünk 22 theologust; ott lesz az egyik szolga lakása és a fürdő is; a földszinten pedig berendezzük az olvasó és könyvtártermet. De ha intézményünk így kicsiben beválik, akkor s úgy lehet hamar, kibővítjük azt s Otthont nyitunk az épület többi részében is, még pedig nem csupán theologusoknak, hanem külön szárnyban, első sorban lelkészeink s tanítóink, de azután az ev. szülök helyben s bármely intézeten tanuló jó magaviseletű s szorgalmas gyermekeinek s ezek mellé kiváló theologusok közül, nevelöket is állítunk. S theologusok és tanulók az ingyenes és félingyenes helyektől eltekintve csekély, havonkint legfeljebb 4—8 frtnyi díjért el lesznek látva mindennel: lakással, alumneumi vagy conviktusi ebéddel (esetleg reggeli és vacsorával is), kiszolgálással, fűtéssel világítással, mosással s rendelkezésükre áliand a tanulmányozás és szellemi szórakozás céljából számukra berendezett olvasó és könyv-