Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-28 / 26. szám

egyik sem felel meg a valódi isteni kijelentésnek. Más ember sejthet valamit a mi lelki életünkből, de ismerni bennünket csak az fog, a kinek mi belsőnket személyesen föltárjuk. Még ez sem elég: hanem összeköttetésnek, érintkezésnek kell lennie. Épen így sejtelmei lehettek az embernek Istenről, míg az ige világosságot nem hozott, mely ige Jézusban testté lőn és ennek az Igének megértésére a lélek által képesekké nem lettünk. Az olyan bibliai helyek, mint János 3, 16., Róm. 8, 32. nemcsak azt teszik: ime itt van az az ember, ki Istent egyedül nevezhette atyjának; hanem azt teszik, hogy érintkezés jő létre ég és föld között; Isten elküldi fiát e világra, és erről ismerjük meg őt atyának. Hitünk nem spekuláción, nem gondolatokon alapul, hanem isteni erőkön. Az Isten fia emberi alakjának szemléletétől eljutottunk isteni méltóságának megismeréséhez. Eljutottunk ahhoz a tételhez, melyet a heidelbergi káté így fejez ki: Mi neked életedben és halálodban egyetlenegy fovigasztalásod ? Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem a magamé, hanem az én megváltó Jézus Krisztusomé vagyok; ki megszabadított az ördögnek hatalmából és a ki bizonyossá tesz engem szent lelke által az örök életről, ki vérét adta érettem! Müller K. után Kovács Lajos. ISKOLAÜGY, Előadói javaslat az evang. lelkészképző intézetek egyesülése tárgyában. I. Az egyesítés eszméjének genesise s mibenléte. Teljesen igaza van az eperjesi »Nyilatkozat«-nak, midőn azt mondja, hogy > midőn az 1895. évi október 9—12. napjain tartott egyetemes gyűlés a jelenleg létező eperjesi, pozsonyi és soproni theologiák egyesítésének eszméjét elfogadta s az egyesítés lehetőségének és módozatainak tanulmányozására s javaslattételre egy bizottságot küldött ki, nem határozott egyebet, mint a mit a már 70-es években bolygatott és az 1881. évben egy egyetemes theol. akadémiának Pozsonyban való felállításával megvalósítani akart*. De téved, ha azt hiszi, hogy az egyesítés kérdésének szálai a 70-es éveknél messzebb eső időbe nem nyúlnak, s hogy napirendre kerültének csupán alkalmi s hozzá főként materialis természetű okai vannak. E kérdésben evang. egyházunkat eleitől fogva magasabb ideális s nem köznapi szempontok, köz- és nem helyi érdekek irányították Sőt a theologiák egyesítésének kérdése ily alakban nálunk tulajdonkép mindig csak másodrangú, hogy úgy mondjam eszközi jelentőséggel biró dolog volt. A cél bizony mindenkoron magasan lebegett. Nem is lehet vala másként, hisz nagyjaink, legjobbjaink, Prónayak, Székácsok tűzték azt ki s közegyházunk létérdeke, fejlődése, íelvirágozása, szellemi nagysága fűződött hozzá. S mert ama célt nem hogy elértük volna, de sőt mivel messze estünk tőle innét, hogy az eszme újra előtör és — követeli saját jogát. S követelni fogja mindaddig, ma tőlünk, holnap utódainktól, míg testet nem ölt köztünk, vagyis míg mint az evangéliumi egyház eminens életszükséglete való nem lesz a magyarhoni ev. egyháznak evangéliumi tudományt s hitéletet, magyar nemzeti talajon, hiven s méltóképen szolgáló theologiai fakultása. Mert a szivekben élő e titkos és édes vágy szülte az eszmét s ez hozta napirendre a múltban s jelenben egyaránt az egyesítésére irányuló mozgalmakat is. A nemzeti monumentumot apáink ellen elkövetett bűn volna e kérdés köréből kiküszöbölni. Koronánk az égben, de gyökerünk e drága hon földében. Mi a magyar nemzettel együtt születtünk, nevelkedtünk, vele küzdtünk, véreztünk, vele diadalmaskodunk. A század elején a nemzeti szellem újjászületése korában indulnak meg a prot. tanügy egyetemes egyházi javítására s fejlesztésére irányuló törekvések. S.ime akkor, 1808-ban kel életre — bizonynyal a közös szenvedések emlékének élénk hatása alatt — a tudomány színvonalán álló közös protestáns, majd kevéssel utóbb ennek — bizonynyal külön felekezeti érdekek s nehézségek szempontjából való — elejtésével a külön ág. hitv. ev. theologiai fakultás eszméje s már akkor kimondatott, hogy e fakultás Pozsonyban állíttatik fel, sőt lépéseket tettek a királyi jóváhagyás kieszközlése végett is. De a bécsi kormánynak a terv nem volt kedvére, s hogy útját állja megvalósításának, Ő szervezett ev. theologiai tanintézetet Bécsben a mi számunkra is, hogy elzárjon minket a protestantismus ős anyaföldétől, a külföld szabad eszmeáramlataitól s megbénítsa e téren is a nemzeti szellemet kulturális alkotó munkásságában. A 40-es években azonban megint csak a nemzeti öntudattal együtt újra életre kelt a közös prot. theologia eszméje is s 1844-ben már a gyűjtések is megindultak e célból, de közbejött a szabadságharc s azután az elnyomatás kora. Ámde a 60-as években, szintén a nemzeti öntudat ébredezésével egyidejűleg, megint ébred az eszme s ezúttal már testet is ölt a Székács-Török alkotta budapesti közös theologiai főiskolában. Minthogy azonban e theologia valójában csak a nemzeti szellem érdekét elégítette ki, míg az egyházi, közelebb az ág. hitv. ev. szellemi érdekek háttérbe szorultak, ama közös alkotás rövid időn összeomlott s egyetemes gyűlésünk 1865-ben újra a külön evang. theol, akadémia mellett foglalván állást, kivonult a budapesti közös theologiából s theologiai alapjait tervbe vett külön theol. akadémiája javára gyümölcsöztette. E közben merült fel br. Eötvös József vallás és közokt. ügyi miniszter ama nagyszabású terve, mely szerint ő a budapesti tudomány-egyetemmel kapcsolatban prot. theol. fakultást akart létesíteni, s e terv hatása alatt az ősök eszményéhez hiven ragaszkodó Prónayak és Székácsok kezdeményezésére tartatott meg 1869-ben az ú. n. acsai értekezlet, mely is az egyetemmel kapcsolatos theologiai fakultás gondolatát elejtvén, az önálló, teljesen felszerelt egyetemes evang. theol. akadémia mellett foglalt állást és ennek tervezetét szakrendszer alapján hat (2000 frt fizetés, s 400 forint lakbérrel alkalmazott) rendes és négy (1000 frt fizetéssel s 200 frt lakbérrel alkalmazott) rendkívüli tanárra], összesen 26,760 frtnyi költségelőirányzattal el is készítette. Az acsai tervezetet 1869. okt. 7. az egyet, gyűlés nagy lelkesedéssel elfogadván, megindultak az előmunkálatok, de megindult azokkal egyszerre a verseny is a theol. intézetek között, mígnem hosszas vajúdás és harcok után 1881-ben az ősök eszméje, igaz, csak kezdetleges, szerény alakban, az egyet, gyűlésnek a pozsonyi gyüle-