Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-28 / 26. szám

kezettel kötött szerződése következtében testet öltött: a pozsonyi theol. intézet megszűnt s 1882/83. szept. 1-én megnyilt »A magyarhoni ág. hitv. evang. egyház egyet, theol. akadémiája Pozsonyban*. Ezzel a nagy célhoz egy lépéssel közelebb jutottunk, de bár közel másfél évtized zajlott le azóta, nem értük el azt máig sem. Az egyet, theol. akadémia ugyanis a születésében s más egyéb, az adott viszonyokban rejlő nehézségek, így főként az egyet, egyház szervezetlensége és ebből folyó erőtlensége miatt valóban egyetemessé s igazán fakultássá válni, fejlődni nem tudott. E részben hátráltatólag hatott még az is, hogy az egyet, theol. akadémia és a más két theol. intézet egymáshoz való viszonya az alapítás idején közelebbről nem szabályoztatott. Ki volt mondva ugyan a szervezetben, hogy a theol. intézetek IV. tanfolyamot külföldön nem végzett hallgatói tartoznak azt az egyet, theol. akadémián végezni, de a tiszai kerület e határozatot azzal hiúsította meg, hogy az eperjesi theol. intézeten a nélkül, hogy a szakrendszert behozta s ebből folyólag a tanerőket szaporította volna, nagymérvű tárgycombinálással beállította a IV". tanfolyamot is. S a tanrendszer dolgában sem volt meg a kívánatos összhang. S mi lett az eredmény? Az, hogy az erők helytelen megoszlása és állandó súrlódása következtében magát a célt a tetemes közáldozatok dacára sem értük el sehol, hogy ma ott vagyunk, a hol évtizedekkel ezelőtt voltunk, elülről kezdjük a dolgot: meg akarjuk újra alkotni azt, a mit tulajdonkép már apáink megalkottak: a közös egyet, theol. főiskolát, hogy három fejletlen intézet helyett, ha máskép nem, az erők egyesítésével is, de legyen legalább egy erős, virágzó, nemzeti egyházunk magasztos céljainak mindenképen megfelelő fakultásunk. A történeti fejlemények azonban nyilván mutatják, hogy mi már magát a kérdést sem tesszük fel helyesen. Legalább többen a három theologia egyesítéséről beszélnek, holott helyesen fogva fel a dolgot, mi csakis egy, t. i. a már létező közös egyet, theol. akadémia eredetileg célzott teljes kifejlesztéséről s a más két intézet ereje által való megerősítéséről beszélhetünk. Mert nekünk ma már nem három, hanem csak két theologiai intézetünk van, a harmadik, a pozsonyi theol. intézet rég megszűnt, az már megtette a maga kötelességét: erejével s hatalmas erővel, erősíti a közös egyetemes theol. akadémiát, a mely (hiszen az alkotók egy része annak idején ép ez ellen tiltakozott a cím-kérdés tárgyalásánál) nem pozsonyi theol. akadémia, hanem »A magyarhoni ág. hitv. evang. egyház theol. akadémiája Pozsonyban«. Az egyesítés eszméje e szerint valójában nern a három theol. intézet egymásba, hanem csak a két testvér theol. intézetnek a közös egyet, theol. akadémiába való beolvasztásából áll. Miből szükségszerűleg következik, hogy a dolog lényegét tekintve, a hely kérdése itt csak másodrendű s inkább csak eszközi jelentőséggel bír; elsőrendű elvi kérdés : legyen-e egyetemes egyházunknak egy hozzá méltó, nagy feladatait becsülettel szolgáló theologiai fakultása vagy sem ? Azt hiszem, az e kérdésre adandó igen felelet dolgában közöttünk, a kik egyházunkat és hazánkat igazán szeretjük, eltérés nem lehet. Azért tulajdonkép csakis arról lehet szó, vájjon ama cél elérése végett szükséges-e mai viszonyaink között épen a theologiák egyesítéséhez folyamodnunk ? Dr. Masznyik Endre, theol. akad. igazgató. A nevelők országos egyesülete. Tételek és határozati javaslat az emberbaráti nevelőintézetek nevelőinek testületi szervezése és munkássága tárgyában. Az emberbaráti nevelés célja az egyrészt érzékszervi, értelmi vagy erkölcsi fogyatkozásban sinlő, másrészt a természetes szülői gondviselet hiányzó vagy hiányos volta miatt érzékszervi, értelmi és erkölcsi félszegségek veszélyének kitett gyermek megmentése és emberi hivatásának betöltésére képesítése. Ily hivatással működnek egyrészt a süketnémák, vakok, hülyék nevelőintézetei és a javítóintézetek, másrészt az árvaházak, bölcsődék, szeretetházak stb. Akár a gyermekben, akár a szülőkben észlelt érzéki, értelmi és erkölcsi fogyatkozásoknak az emberbaráti neveléssel helyrepótlása legtöbb esetben az összes tehetségeknek az általános nevelési törvény szerint »harmonikus képzése« helyett csak a hiányzó vagy hiányos képességek pótlására vagy kisegítésére a meglevő fejlődésképes tehetségeket túlfejlesztő, teljesen individuális nevelésmód által érhető el. Ez az egyéni képességhez, hajlamhoz s öntevékenységhez alkalmazkodó induetiv foglalkoztató nevelési és oktatási mód eltér ugyan a legtöbb más tanintézetekétől, de az eltérés a hiányzó képességeknek mással pótlását kivéve nem szükségképen való; sőt a nevelő oktatás eszményét képezi mindenütt az egyéni képességekhez, hajlamokhoz és cselekvéshez alkalmazkodás. így míg egyrészt feltétlenül szükséges az emberbaráti nevelő-eljárások tökéletesítésére és az emberbaráti nevelő-intézetek lehető egységes szervezésére a hivatottaknak együttes tanulmányozása, testületi szervezkedése és munkássága, másrészről az összes nevelő-oktató intézetek, sőt a házi magánnevelés módszerének is a természetrendelte induetiv eljárással termékenyebbé tétele céljából fölötte kívánatos mindez intézetek vezetőinek s a magánnevelőknek csatlakozása az induetiv módszert fejlesztő szakegyesülethez. Az, hogy a magukban is sokféle és céljaikhoz képest sokféleképen eljáró emberbaráti nevelőintézetek testületi munkásságához még az internátusok és egyéb nevelő- és tanintézetek vezetői, meg a magánnevelők is csatlakoznak, csak látszólag nehezíti a testületi tevékenységet meg: a különböző eljárások alapelveit megalkotó egység épen a módszerben levén föllelhető, az emberbaráti nevelők testületének a köznevelőintézetek vezetőivel és a családi magánnevelőkkel együttes szaktársasági tevékenysége az induetiv nevelés-oktatási módszert hatalmasan fejlesztené és általánosítná; sőt épen a közös elvnek és módszernek a különféle intézetekben megannyiféleképen érvényesítése nyújtja a legtermékenyebb alapot az egybevető bírálatnak s az ebből kifejlődő tökéletesb nevelés-oktatási rendszernek. Emberbaráti nevelőintézeteink szervezetlenek; a nevelők képzése, alkalmazása, anyagi és erkölcsi helyzete országos rendezésre vár. Alapító egyének és társulatok, testületek, sőt még az államkormány majd mindannyi minisz-