Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-19 / 3. szám

képezzünk két külön egyházat, s két külön vallásfelekezetet. Az evangelikus-református név mind a két felekezetnek történelmileg is megfelelne, mert nem a hitvallás a fő, hanem az evangelium s ennek alapján létesítendő vallási unió, melynek útját a »Prot. Egyh. és Isk. Lap« is buzgón ugyan, de ez ideig sajnos csekély eredménynyel egyengeti. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. ISKOLAÜGY. Kérelem a »Theologusok Otthona® érdekében. Nagyt. leikéss úr! Kedves testvérünk az Úrban! Teljes tisztelettel és bizalommal küldjük alábbi felhívásunkat az »Evang. Theologusok Otthona* ügyében. Régi panasz, régi vád, hogy theol. akadémiánk egyoldalúan képez, hogy csak a theol. tudományt szolgálja, az egyházi élet követelményeire és érdekeire, a lelkipásztori jellem kiképzésére pedig kellő súlyt nem fektet. Ha ez igaz, a mulasztás oka bizony nem a theologiai akadémiában, hanem bennünk mindnyájunkban vagyon, a kik theologiai intézeteink fejlesztése és különösen a kifogásolt szempontból való kiegészítése érdekében eddig úgyszólván semmit sem tettünk. Hát tegyünk, segítsünk a bajon! Teremtsük meg ezen és más egyéb, felhívásunkban részletesen is felsorolt okokból az »Ev. Theologusok Otthonát*. Mi, közös lelkészi s theol. tanári helyi egyesületünk értekezletein meghánytuk-vetettük, előkészítettük s immár annyira megérleltük a dolgot, hogy kiléphetünk vele a nagy nyilvánosság, egyházunk hivő közönsége elé. Eddig tett lépéseinket s intézkedéseinket a theolog. akad. kisbizottság is örömmel vette tudomásul, sőt f. évi január 2-án tartott gyűlésben megadta nékünk az engedélyt arra is, hogy addig is, míg hivatalos úton valamely nagyobb szabású theologiai internátust létesíthetnének, ennek mintegy előzetes próbájaként 1896. szeptember 1-én az ezredéves ünnep alkalmából megnyithassuk a mi szerény méretű kis Otthonunkat szegénysorsú, szorgalmas és jómagaviseletű theologusaink számára és egyszersmind meghatalmazott, hogy a jelzett célból a közjótékonysághoz, a jókedvű adakozókhoz fordulva, a gyűjtést is megindíthassuk. Nagytiszteletű lelkész úr, kedves testvérünk az Ürban ! Mustármagból nő a terebélyes fa, porszemekből alakul a szikla, cseppekből a tenger! Alkossunk bármily kis, de életképes és áldásos intézményt — az mindegy, csak alkossunk. Mert a mi ev. egyházunkat nem a tehetetlenség, nem a szegénység, hanem a tétlenség és a közöny öli meg. Csodákat mívelhetünk minden téren, csak legyen hitünk! A lelkészképzés ügyénél fontosabb ügyünk nekünk nincs; ez eminens érdeke evang. gyülekezeteinknek. Ezen fordul meg sorsunk, jövőnk. Arra kérjük: kegyeskedjék erről híveit, az »Ev. Theologusok Otthona* ügyének a mellékelt felhívás kapcsán való megismertetése s meleg ajánlása útján meggyőzni s őket jókedvű adakozásra buzdítani. E végre, vagyis a hívekkel való közlés végett felhívásunkat magának a gyülekezetnek anyanyelvén is mellékeljük. így van ez helyén a Krisztus egyházában. De minthogy a kegyes adományok intézményünk állandósítására biztos alapot nem igen nyújtanak, mert ma vannak, de meglehet, holnap már kimaradnak, másodsorban és főképen oda irányul kérésünk: kegyeskedjék az >Ev. Theologusok Otthona« javára a gondozása alatt álló ev. gyülekezet részéről bármily csekély évi járulékot megajánltatni, általán oda hatni, hogy gyülekezete körében az eszme minél inkább elterjedjen és kedvessé legyen s hogy azok, a kik az Úr oltárára áldozni szoktak, alapítványokat tegyenek a szegény ifjúság javára is. S végre midőn még jeleznök, hogy a célba vett intézmény tervezetére, vezetése s berendezésére vonatkozó szabályzatot később hatósági jóváhagyás után szintén közzéteendjük s hogy szükség esetén több gyüjtőivvel is szolgálhatunk, még arra is kérjük Nagytiszteletűségedet, kegyeskedjék a gyűjtéseket minél előbb megindítani s annak eredményéről minket legkésőbb f. é. március 15-ig értesíteni, hogy magunkat jó eleve tájékozhassuk, s hogy Otthont 1896. szeptember 1-én esetleg már nem csupán theologusainknak, hanem az alsóbb fokú iskolába járó ev. tanulóknak is nyithassunk, mert a kiszemelt épületben hely van elég. Kérjük pedig mindezt annyival inkább, mert az »Ev. Theologusok Otthona*, a mint ez a mi felhívásunkból kitűnik, nem csupán evang. gyülekezeteinknek és általán egyházi hitéletünknek, hanem maguknak a lelkészeknek, tanítóknak is nagy szolgálatokat teend, hahogv megvalósul. Nagytiszteletű lelkész úr, kedves testvérünk az Úrban! Nehéz időket élünk. Maholnap gyermekeinket nem lesz módunk neveltetni, iskoláztatni. Mely könnyebbség, mely megnyugvás lesz az, ha az anyagi gondokkal küzdő lelkészek és tanítók Pozsonyban beadhatják tanuló gyermekeiket az Otthonba, a hol ingyen vagy legfeljebb évi 40—80 írtért el lesznek látva mindennel, sőt a hol a felügyelő tanár és a melléjök adott kiváló theologus nevelők szárnyai alatt szellemi s erkölcsi tekintetben is a legjobb, valóságos atyai gondozás alá kerülnek. A kegyelem Istene engedje, hogy úgy legyen, hogy mit elkezdettünk, a jó ügyet végre is hajthassuk az Ő segedelmével! Pozsony, 1896. január hó 1. A theol. akadémia tanári kara nevében : J)r. Masznyik Endre, igazgató-tanár.