Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-21 / 25. szám

ahhoz az alkalomhoz, a mely szülte, az ezredév ünnepléséhez. Jó és balszerencse közt megértük ezt a nagy évfordulót s most ünnepet ülünk. Ennek az ünnepnek megvolt és meglesz a maga hivatalos része: ezt az állam csinálja; lesznek kockázatai, nyeresége, vesztesége: ez a kereskedő s vállalkozó világ dolga; de lesznek megható momentumai is s ezekben fog igazában megnyilatkozni a nemzet egyénisége, komoly és mély kedélye Megbocsáthatatlan hibának tartom, hogy a Vágó-féle díszmenet pompás tervét elejtették. Ezer év hatalmas története hullámzott és hömpölygött volna végig előttünk, megjelenítve nagyszerű képekben, lélekfelemelő látványosságban. Magával ragadta volna az idegen szemlélőt s jobban megmagyarázta volna neki multunkat, mint bármely történelmi kiállítás, nekünk, magyaroknak pedig minden egyébbel fölérő dicsőség ragyogása lett volna, lelkünk minden idejét besugárzó valóság, nemzedékekre kiható, nagy jótétemény. Vége van. Kimarad az ünnepi programmból. Mi pótolhatja? Ha valami: úgy az Athenaeum roppant vállalata, mely szintén nem egyéb, mint e diadalmas, magát minden viszontagságokon keresztül küzdő mult megrögzítése. Nagytudományú írók, kik egyúttal lelkes hazafiak is, állottak össze, hogy egy nagy arányú s a történetírás újabb követelményeinek mindenben megfelelő munkában beszámoljanak nemzetünk ezer éves múltjáról s az új ezer év küszöbén álló nemzedéknek bölcs okulásul elmondva, elbeszélve mindent, hitet adjanak, utat mutassanak a jövő felé. Eddigelé három vaskos kötet jelent meg a tíz kötetre tervezett vállalatból. Imponáló, hatalmas kötetek, melyek már külső kiállításukkal is magukra vonják a figyelmet s méltán bámulatot keltenek. Mintha mindegyik kötet egy-egy századot akarna megjelölni a halhatatlan idők folyamában, mintha mindegyik egy-egy nagy korszak határköve volna, tömör emlékoszlopként sorakoznak egymás mellé. Nem lehet az kis nemzet, a melyiknek ilyen nagy története van. Tervezői jól teszik, hogy ily széles alapokon akarják felépíteni multunk dicső és tanulságos eszményeinek e monumentális épületét, legyen ez csakugyan pantheonja a nemzeti nagyságnak, tanúsága régi dicsőségünknek, temploma hazaszeretetünknek, s új erők, új élet kútforrása. Örül a lelkem, mikor magam előtt látom ezt a biztos terv szerint megindult nagy munkát, mely különben is régi mulasztásokat van hitvatva kipótolni és aktuálisabb időben nem jelenhetett volna meg mint most. Ez a lelkes könyv lelkesít engem is s megjelenése igazi ünnepem nekem, a ki csak egyért tudok igazán rajongani; a kidtúráért, azokért a tényezőkért, melyek az embert továbbsegítik szellemi fejlődése nagy útján. Üdv ezeknek a derék tudósoknak, kik ősz hajjal és fiatal lélekkel ily dicső munkára vállalkoztak s nem üres szóval, gyarló hűhóval, de egy eléggé nem magasztalható, fényes tettel járulnak ünnepünkhöz, bogv ez igazi ünneppé lehessen s élő termékenyítő eszmékben, jellemző és ragyogó képekben örökítik meg a hazát a haza számára! Legyen áldás a munkájukon! Endrődi Sándor. Különböző örömök. 2. A természeti ember öröme. A természeti ember is abban leli örömét, ha elemében lehet. Az ő eleme a világ. Akkor tetszik neki az élet, ha úgy örülhet neki. a mint ő akar. És nincs hiány örömben addig, a meddig kifogástalan az egészsége, a míg olyan a szervezet, hogy tud munkálkodni, de élvezni is, a míg kedvezők az életviszonyai, a míg szeretetet, segítséget, elismerést talál embertársainál. Tekintve azt, a mi az embereknek örömöt szerez, nagyon különbözők az igények. Némelyiknek úgy látszik, csak érzéki, állati kívánságaik vannak. Előttük a gyomorkérdés ügyes megoldása a fődolog. Már eszményibb felfogásra vall, ha valaki a sikeres munkához köti örömét. Hogy örülhet a földműves, ha látja, hogy a puszta földet, fárasztó munkájával, termékeny kertté alakította át vagy a szobrász, ha látja, hogy a nyers márványtömeg mint ölt angyali alakot ügyes kezei alatt. Mily örvendetes meglepetés lehet az utazóra nézve, ha távoli földrészeken eddig nem ismert tavakat, hegységeket fedez fel s ez által megnagyobbítja az emberiségnek lát- és munkakörét. A világ fent.artását, a tisztességes kenyérkeresetet célzó minden munka, legyen az még oly piszkos és közönséges, alapjában véve mindig örömöt szerez az embernek. Azonban akár az élvezetek között, akár a sikeres munka után érzett örömöt veszszük is, mit tapasztalunk ? Állandó ez a mi örömünk ? Ha teljes elismeréssel vagyunk is a világ gazdagsága iránt, erre mégis határozottan nemmel kell felelnünk. Es ebben igazat adnak nekem nemcsak a kik hisznek, hanem az istentelenek is, feltéve, hogy van egy kis emberismeretük, igazat adnak nekem nemcsak a szomorkodók, hanem a szerencse gyermekei is. Oh mennyien, de mennyien vannak, a kiknél az örömnek ama föltételei közül egy se teljesedik be. A kik azonban másrészt arra a tudatra jutnak el. hogy a világ megcsalja őket. Nem tartja meg, a mit igér. Csalódunk és megcsalattatunk. Ezer baj van ott, a hol örömöt vártunk. Hamisság, a hol szeretetet kerestünk. S a mi szépen megindult munkánk idővel meddővé, haszontalanná, eredménytelenné válik. Az az if

jú, a ki még január első napján azt írja emlékkönyvébe: Bátorságot érzek magamban behatolni a világba, megküzdeni az élet viharával és meg nem rettenni a hajótörés recsegése közben, az az ifjú talán már néhány hét múlva egy gyenge deszkaszálon, vigasz nélkül és reménytelenül hányattatik, vettetik az életnek tengerén. S az a szerelmes fiatal házaspár, a mely azt hiszi az első néhány nap és hét folyamán, hogy már itt