Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-21 / 25. szám

mint épen most, hogy félre téve a prot. fakultásnak az egyetemre való észrevétlen becsusztatasánal v a magyarországi protestánsokhoz méltatlan taktikáját, emelt fővel és nyíltan kérjük megvalósítását annak, a mi nemcsak felekezeti, hanem első sorban eminens állami és nemzeti érdek. Wlassics Gyula kultuszminiszterben ma olyan férfi áll hazai oktatásügyünk élén, kinek nagy conceptiók megvalósítására van képessége, hivatottsága, akarata és ereje, bizonyára nem volna méltatlan hozzá a br. Eötvös örökségét diadalra juttatni! Bizonyos vagyok benne, hogy ismeri a kérdés állami és nemzeti fontosságát, horderejét. Es a mi vezérférfiainkhoz, a Tiszákhoz, Bánffyhoz, Darányihoz, Dégenfeldhez, Prónayhoz, Zelenkához, Gyurátzhoz, Szász Domokoshoz, Károlyhoz stb. nem volna méltó e célok megvalósításán munkálni ?! Ki tudná előre megmondani, minő hordereje lenne ennek a testvér protestáns egyházak egymáshoz való közelebb hozására; a magyar egyetemi theologiai oktatásnak a felekezetközi béke, türelem ápolására; a magyar nemzeti állam tovább építésére!? Mekkora lépés volna a ref. egyházkerületek igazi uniójához, a belső harcok elenyésztetésére, mily természetesen oldatnék meg Enyecl és Kolozsvár áldatlan, ádáz harca!? Az államra nézve mily kő illesztetnék ezzel a jövő ezredév épületébe ! S a prot. egyháznak sem lenne utolsó millenniumi ajándék! Ne kereszteljünk »fakultásokat«, hanem munkáljunk az egyetemi »prot. theol. fakultás« megteremtésén. —y—y> Jézus Krisztus, Istennek egyszülött fia. Ha kellő komolysággal szemléljük az Isten fiának föntebb rajzolt emberi képét, akkor magától merül fel a kérdés, hol vette ez az ember a jogot, hogy ilyen bizonyossággal tulajdonítsa magának az Istenfiúságot ? Csak merész hit volt ez benne, vagy pedig volt neki valami kezessége arról ? Mert ilyen kezesség nélkül Jézus nem volna más, mint nemes rajongó. Kortársai nem egyszer vetik fel előtte ezt a kérdést, s teszik próbára, hogy meg van-e vájjon benne az isteni erő, a mit magának igényel. A kisértő azt mondja neki: »ha Isten fia vagy, parancsold meg, hogy a kövek kenyérré változzanak.* A kereszt alatt állók meg azt mondják neki: »ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről«. De Jézus nem használja az Isten erejét önhatalmúlag, hanem inkább tűr és lemond, nem kér az ő Atyjától 12 sereg nagy alakot. De képzeljük el Jézust, mint Isten fiát, a nélkül, hogy mögötte ne állana Istennek, mint Atyának ereje, akkor nem lesz-e Jézus azzá, a mivé őtet Renan tette, t. i. egy roppant dinentiójú emberré, akkor nem lenne-e Jézus azzá, a mivé Őt egy modern prédikátor teszi a következő szavaival : Jézus tévedett, csakhogy jóhiszeműleg, őszintén, prófétai rajongó lelkesedéssel tévedett. Az Isten fia alakjának igazságához tehát hozzá tartozik, hogy ez az Isten fia kezdettől fogva az Atyának különös gondoskodása alatt állt. Az apostoli hitforma második cikke is ezt a meggyőződést fejezi ki, mikor feltételezi, hogy Jézus Szentlélektől fogantatott és szűz Máriától született. Nem mondjuk, mintha ilyen természetfölötti születés nélkül nem lehetett volna ő bűntelen és Isten fia. Isten útjait mi nem mérhetjük ki. De ha Máté és Lukács megbízhatólag közlik Jézusnak természetfeletti születését és ha nincs semmi okunk, hogy Istennek erejében kételkedjünk, mivel mi ezt az Istent amúgy is csodálatos Istennek tartjuk, akkor ezt a természetfeletti születést úgy fogjuk fel, mint isteni újjmutatást: »ime ez a Jézus már világba lépésekor megkapja a bizonyítékát annak, hogy ő az Isten fia, kinek isteni erők állanak rendelkezésére. Isteni erő által szabadul meg Jézus a gyilkos kezekből; ugyanez az erő hozza vissza EgyptombóL Az evangelista ebben látja a prófétai szónak teljesülését (Hóseás XI. 1.). Isteni erő védelmezi meg Jézust sokszor a fenyegető halál elől, mikor az ő órája még nem jött el. De mikor eljön a halálnak órája, ott dicsőül meg legjobban az isteni hatalom, habár a világ másként látja. A feltámadása által pedig megbizonyíttatott hatalmasan. Isten fiának lenni, mondja Róm. I. r. 4. v.; a feltámadás nélkül Jézus csakugyan nem volna rnás, mint rajongó, a ki magas röptű gondolkozásáért halállal lakolt. Ha Jézus fél nem támadott, úgy a mi hitünk hiábavaló. Jézus halála az ő feltámadása nélkül csak azt bizonyítaná, hogy a legnagyobb erkölcsi tisztaság és a legerősebb hit csak ideálok ; hogy Isten mint Atya nem más, mint egy vigasztaló gondolat, de nem hatalmas reálitás. Ha tehát a mai élet józan valóságában mégis üdülni akarunk az Isten fiának képén, akkor fel kell tennünk, hogy Isten ereje vezette őt csodálatos módon. Csak úgy foghatjuk fél helyesen az Isten fiának a képét, ha melléje az Atya Isten képét állítjuk. Müller K. után Kovács Lajos. tárca. A Magyar Nemzet Története. Szerkeszti Szilágyi Sándor, kiadja az Athenaeum. 1 — III. kötet. Ha akadémia volnék: megkoszorúznám; ha kultuszminiszter volnék : lelkes szavakban hívnám fel rá a közfigyelmet ; ha gazdag ember volnék: megvennék belőle néhány száz példányt és szétosztanám az arra érdemes, jóravaló szegények közt; lévén azonban csak poéta: nem tehetek egyebet, mint ódát zengek róla prózában. Azt. Mert ez a vállalat jóval több mint egy könyvkiadó társaság üzleti gondolata ; ez egy ideális eszme testté formálása, egy nemes, nagy és szép cselekedet, méltó 49*