Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-14 / 24. szám

legyen és külön a főgimnáziumban. A közgyűlés elfogadta a tanári karok propositióját, s így a Géresi Kálmán távozásával két új egész tanszék állíttatik fel a debreceni főiskolában, s ily értelemben a pályázat rövid időn kihirdettetik. Dóczi Imre gimn. igazgató lemondása. A lemondást a közgyűlés nem fogadta el, s kifejezte ragaszkodását Dóczihoz. De nem fogadta el, vagyis az őszi közgyűlésre halasztotta az igazgatói segédnek a gimn. tanári kar által fölterjesztett tervét. Az ügyet kellő előkészítés végett a főisk. gazdasági tanácsnak és az egyházkerületi tanügyi bizottságnak adták ki. Remélhetőleg, amint halaszthatlanul szükséges is, kedvező elintézést nyer. Vallásoktatás nem ev. ref. tanintézetekben. A vallást tanító lelkészek panaszkodnak, hogy a másfelekezetü iskolákban őket ignorálják, néhol (Temesvári zárda) a növendékeket vallásórára bocsátani sem akarják, hogy tanításukért semmi fizetést nem kapnak. A kerület a konvent útján a sérelmek orvoslását kéri. Kollégiumi pénztár, elemi iskolák kitelepítése, internátus. Beható tanulmányozást igénylő nagy tervek. A kerület ez év őszén tartandó gyűlésének napirendjére tűzte ki. Elfogadta azonban a gazdasági tanácsnak azon határozatát, hogy a főiskolai tanároknak fejenként 50 — 50 frt adassék az ezredévi kiállítás tanulmányozása végett. A szatmári felsőbb leányiskola segélyezése. Az intézet 5600 forint államsegélyért folyamodik, de azonfelül kéri továbbra is a kerülettől az eddigi 1000 frt segélyt. Az államsegélyt kérő folyamodványt a gyűlés pártolólag terjeszti fel a konventhez s addig, míg erre válasz nem jön, fizeti az évi 1000 frt segélyt, akkor pedig a szükséghez képest fog határozni. A gyűlést május 30-án este 9 óra után fejezték be. Alföldi. Mozzanatok a budapest-pesti ref. egyházéletből az 1895-ik év folyamán. Valamint az egyháztanács legelső sorban a valláserkölcsi érzületnek fejlesztését, nemesítését, az egyházunk iránti meleg érdeklődésnek, törhetetlen ragaszkodásnak ápolását, erősítését tekinti feladatául: úgy egyházunk más tagjai is, kik e sorokat olvassák, legelőször is azon kérdésre óhajtanának feleletet nyerni, hogy a mai hitetlennek, vallástalannak kikiáltott korban, a mi budapesti ref. anyaegyházunk tagjai között az apáktól örökölt vallásos érzés és egyháziasság emelkedő félben van-e, avagy hanyatlóban ? Egy ily nagy város tömkelegében ki tudna e tárgyról tiszta képet festeni ? A nagy mozaik-képnek csak egyes kis darabjait mutathatjuk fel; de e darabocskák is megnyugtatólag hatnak a vallásosság iránt érdeklődő lelkekre; ezek is a felől teendenek tanúságot, hogyha bár a fővárosi élet zavaros árja híveink közül s többet-kevesebbet elsodor magával, de azért — mint Izraelben, a legnagyobb romlottság közepette is maradtak hét ezren kik nem hajtották meg térdeiket a bálvány előtt, — úgy egyházunkban is vannak még mondhatjuk ezrek és ezrek, kik az újabb idők divatos bálványai előtt nem tömjéneznek, hanem az evangéliumok forrásaiból fakadó vallásosság Veszta-tüzét, melyet még hitbuzgó apák és anyák gyújtották fél, híven ápolják leikeikben. Erre mutat legalább azon körülmény, hogy a mely helyeken rendes istentiszteletek, avagy vallásos összejövetelek tartatnak, gyakrabban kell az illető helyiségek szűk volta, mint a résztvevők csekély száma miatt panaszkodnunk, nem is szólva a főbb ünnepekről, a melyeken két-három annyi helyiségre is szükség volna. Pedig — mint már mult évi jelentésünkben is elmondok — ma már a fővárosnak több pontján hirdettetik hitelveink szerint az evangelium. Jelesen Kálvin-téri templomunkban a rendes vasárnapi két istentiszteleten kívül minden második vasárnap külön istentisztelet van a középiskolai tanulók, ismét külön a helyőrségi református katonák számára. Délután pedig 2 — 3 óra között az iparos tanoncok nyernek valláserkölcsi oktatást a templomban. Kispesten minden harmadik vasárnap rendes istentiszteletek — annak idején úrvacsoraosztással egybekötötten — tartatnak; ezenkívül az év első hónapjaiban minden második vasárnap este gimnáziumi épületünk nagy termében a budapesti ref. munkás, iparos osztály számára az úgynevezett közmívelődési egyletnek énekkel egybekötött valláserkölcsi irányú felolvasások tartatnak, az Erzsébet-körúton bérelt házban, a hold-utcai skót iskolában a téli időszakban vasárnaponként esteli istentiszteletek, Budán a várban, a h.-lelkészi lakáson csütörtökön esténként vallásos estélyek tartattak. Tudjuk, hogy az ily vallásos összejöveteleknek megvan áldásos hatásuk, de a vallásos életnek valódi központjai mégis a templomok. Ezért az Egyháztanácsnak, sőt általában a vallás érdekeit leikükön viselő egyháztagoknak főtörekvésúk oda irányul, hogy a város különböző részein rendes templomok, imaházak emeltessenek. A Zuglóban már használatban van a toronynyal ellátott csinos imaház és segédlelkészi lakás. Budán a Fazekastéren a templom Isten segedelmével fölépült, s 1896. tavaszán fölavattatott. Kőbányán és Kispesten is van már templomtelkünk, némi templomépítési összegünk s az előbbi helyen legfeljebb harmadfél év alatt hozzá kell kezdeni az építéshez. Az egyházunkban már előbb létesített vallásos és jótékonysági egyletek állanak fenn, minők a »Református ifjúsági egylet«, »Református közművelődési és temetkezési egylet*, »Lorántffy Zsuzsánna-egylet«, »Budai református nőegylet«, a »Nagypénteki társaság«, melyet a budai oldalon lakó hitrokonok az elhagyatott gyermekek megmentése, vagyis egy men- és árvaház létesítése céljából alapítottak, s e célra már egy telket is szereztek. Az egyházunkhoz tartozó növendékek vallásos oktatásáról az egyháztanács lehetőleg gondoskodott a vallástanárok számát ismét szaporította úgy, hogy ez évben már a gimnáziumban működő vallástanáron, Kőbányán, a Zuglóban lelkészi teendőket is teljesítő segédlelkészekkel együtt tíz vallástanár és egy segédhitoktató foglalkozik a székesfőváros bel- és külterületén levő elemi, polgári és középiskolákba járó református vallású növendékek és ifjak vallásos oktatásával.