Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-14 / 24. szám

A konfirmációi oktatást a központban, szokás szerint, az egyik rendes lelkész — évenként felváltva — végezte, Budán. Kőbányán s a Zuglóban pedig az ottani s.-lelkészek. Az 1895-ik évben konfirmáltatott 104 fiú, 131 leány. A félegyházi egyesült prot. gyülekezet érdekében. — Segélykérő szózat. — Mi alulírottak, mint a kis-kun-félegyházi egyesült prot. leány-egyház elöljárói, egyházunk nevében emeljük esdő szavunkat szeretetben bővölködő embertársaink, de különösen protestáns vallású hitfeleinkhez, hogy nyújtsanak segédkezet Istennek tetsző, szent célunk elérhetésére. Imaházat óhajtanánk építeni; de erre önerőnkből képtelenek vagyunk, a mennyiben 200, (Pusztaszerrel együtt) 300 ref. és evang. lelket számláló szegény gyülekezetünk legnagyobb anyagi megerőltetése mellett is, csak csekély részét teremtheti elő azon költségnek, melybe egy — bár a legszerényebb kivitelű — imaház kerül. Az 1895. évi egyh.-ker. közgyűlés rendelt hozzánk először lelkész jellegű hitoktatót, ki a különböző iskolákban (gimn. tanítóképezde, polgári-, ipar- és elemi isk.) tanuló mintegy 50—60 növendéknek hittani oktatást, a felnőtt egyháztagoknak pedig lelki táplálékot nyújtson; ettől fogva egyszerre érezhetővé lett egy alkalmas épület hiánya, melyben gyermekeink rendszeres oktatást s a mi lelki szükségleteink kielégítést nyerjenek. E kettős indok sarkal tehát bennünket, hogy könvörületben gazdag embertársaink, hitsorsosaink és mindenek felett a felséges Isten kegyelmével, hajlékot építsünk az Ürnak. a mi Atyánknak. Legalkalmasabbnak találtuk a szükséges alap összegyűjtésére épen a millennium évét, a midőn minden hazafi, minden egvháztag azon igyekszik, hogy ügy anyagi, mint szellemi erejével, hazájának, egyházának maradandó emlékek állításában, támogatására legyen. A mi kis egyházunk is egy történelmi nevezetességű helyen Pusztaszer közvetlen közelében épülne s ott élő híveink ide gyűjtetnének egybe. Vájjon a »magyar vallás* hívei állíthatnának-e Árpád apánk pusztaszeri márvány oszlopa mellé méltóbb és maradandóbb emléket ezen szent egyháznál, mely őseink szentelt csontjai felett szétszórt egyháztagokba krisztusi »élet leheletét lehelné* s belőlük élő kövekből emelne emlékoszlopot késő unokák számára, mely rendületlenül állna s növekednék még akkor is, midőn a márvány már elporlott. Hozzátok fordulunk kiáltásunk szavával buzgó emberbarátok és hitsorsosok, járuljatok áldozatkészségtekkel ez emlékoszlop felállításához, nyújtsatok bármely csekély adományt szent célunk előbbviteléhez, tudván, hogy az élő Isten, ki mindnyájunk szerető édes Atyja >az ő hatalmassága szerint megcselekedheti, hogy a ti jó kedvetekből való adakozástok haszna ti reátok térjen . . . Mint meg vagyon írva: Osztogatott és adott a szegényeknek és annak jótéteménye mindörökké megmarad!* II. kor. IX, 8—9. Kun-Félegyháza, 1896. április hó. Kun-félegyházi egyesült prot. fiólcegyház: Pálffy Zsigmond, jegyző. Soós Antal, gondnok. Lukácsi Imre, ref. hitoktató, h.-lelkész. Szőke Antal, egyh. pénztáros. Faluvégi Albert, presbyter. Gáli Pongrác, presbyter. 135/96. A fentebbi fölhívást helybenhagyva és megerősítve az emberbaráti és hazafias lelkek s első sorban ev. ref. vallású hitsorsosaink figyelmébe s kegyes pártfogásába Isten nevében ajánlom. Szász Károly, dunamelléki ref. püspök. Az összegyűjtött kegyes adományt Szőke Antal egyházi pénzt, címére Kun-Félegyházára kérjük küldeni. Ezt a segélykérő szózatot mi is melegen ajánljuk evangeliumi keresztyén hitfeleink munkás szeretetébe. Az evangeliumi véghelyek erősítése felebaráti és egyházi kötelességünk. Idegen felekezetek között élő csekély számú hitsorsosainkkal szemben leginkább kell éreztetnünk, hogy őket is a keresztyén testvériség és egyházi közösség kötelékébe tartozóknak tekintjük. Szerk. RÉGISÉGEK. Egyházi régiségek, i. Bizodalmas drága nagy jó Uram! Az egri káptalannak több jószágai között minémű parancsolatot küldött Mlgs gróf Batthyán Ignác nagyprépost ő Nsága Monorra is, az árváknak édes nemző szüleiknek, annyival is inkább attyafiainak s rokoninak kezek közül való kiragadtatások iránt ? a mint az odavaló bíráktól értem, az úrnak már megküldetett; 1

ex supera bundanti mindazáltal én is annectálom. Ezen természet s hazánk törvényével ellenkező parancsolatját ő Nságának mihelvest vettem, azonnal Mgs Personalis ő Nságával közlöttem; ki is látván, hogy azon parancsolat a kgimes királyi rendelések, másrészrül pedig hazánk élő törvényei elten vagyon: megígérte, hogy nagy-prépost Ő Nsgával fog szóllani, hogy az olyatén ujjításoknak, quae proximus tangunt negotium Religionis, adeosque spectant ad jura Majestatica, békét hagyjon. Parancsolt is, mint Pest vármegyének administratora a Magistratualis személyeknek a felől, hogy az ilyetén dolgokban Ő Nságának, annyival is inkább Tisztjeinek legkisebb assistentiával ne legyenek, egyszersmind pedig javasolta, hogy ezt ő Felségének repraesentáljuk. Ezen dolgot cum serie praemissorum declaratione a többek között közlöttem az úrral Bernath József urammal is, a ki nem sajnállotta a matériának mivoltához képest a maga reflexióit, melyeket hasonlóul annectálok,2 1 Nagy Sámuel ágensnek szól e levél. 2 A reflexiókat láthatni dunam. levéltár M. jegyű kötegben.