Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-19 / 3. szám

magyar haza ismeri ós becsüli a protestánsoknak a nemzeti szabadság ós a közművelődés érdekében tett szolgálatait.« A dolog még nincs elkésve, az elején vagyunk a millenniumi esztendőnek: még van idő rá, hogy a kormány törvényhozási úton rendezze a prot. egyházak dotációját az 1848. évi fentidézett törvény szellemében. Még elkészítheti javaslatát s még letárgyalhatja azt a törvényhozás két háza is. Nekünk is van még időnk arra, hogy konventünk tavaszi üléséből, ha addig nem indulna meg a kormány, erélyesen megsürgessük a ránk s különösen nyomorgó papságunkra nézve napról-napra égetőbbé váló kérdést. » Valójában itt az ideje, hogy az öt egyházpolitikai törvény után jöjjön most már mielőbb a liberális nagy munka méltó befejezéseül a hatodik törvény, a protestáns egyházak állami dotációját az 1848-iki törvénycikk szellemében biztosító törvény« ós szűnjenek meg ránk nézve a nélkülözéseknek és megaláztatásoknak keserves esztendei! Sz. F. Protestáns papok sorsa,* A legújabb napokban tagadhatatlan nyugtalankoclás jeleit látjuk a protestáns sajtóban. Mindenünnen várják a megnyugtató választ aggódó kérdéseikre ós mivel teljesen megnyugtató választ nem kapnak, a létező helyzetet sokkal sötétebb színekkel rajzolják, mint a minő az. Semmi kétely sem lehet arra nézve, hogy mindkét protestáns anyaszentegyházra nézve megjött teljes ideje annak, hogy az 1848: XX. törvénycikk intenciója végrehajtassék. A mellett, hogy a magyar nemzet ügyének mindig legáldozatkészebb szolgái voltak e két egyház hivei, első sorban lelkészei; a mellett, hogy az állam által kinált jótéteményt is szegénységük tudatában visszautasították, mert az nem a magyar államtól jött; a mellett, hogy áldozatkészségük legnagyobb megfeszítésével igyekeztek maguk a hívek jobb helyzetbe hozni lelkészeiket: minden elfogulatlan ember előtt világos, hogy az osztó igazságon kívül egészen méltányos követelésük ma, a mikor az által ok — saját közvetlen érdekeik ellenére, tisztán a haza érdekéből — oly mele* A »Magyar Hirlap« f. évi 5. számából vettük át ezt az aktualis tárgyú cikket, melynek felfogása egészen egyező a Lapunk által több ízben, legelőször az úgynev. »közpapok gyűlése* alkalmával kifejezett állásponttal. Elvárjuk egyházunk minden tekintélyesebb tagjától, különösen az országgyűlések és a konventek tagjaitól, hogy ezt a kérdést többé a napirendről levétetni nem engedik. Szerk. gen támogatott egyházpolitikai reformok oly mólv nyomokat vágtak a szegény protestáns papok úgyis silányon terített asztalán. Senki sem tagadhatja, senki sem fogja talán vita tárgyává sem tenni, hogy úgy az osztó igazság, mint a magyar haza körül szerzett érdemeik jogosítottá teszik a protestáns egyházakat arra, hogy az 1848: XX. t.-c. végrehajtását követeljék. Egyértelmű volt is e tekintetben a közfelfogás. A nagyváradi szabad értekezlet, az egyházkerületek, a két egyház legfőbb fórumai époly határozottan adtak e felfogásnak kifejezést, mint a mily egyértelmű volt a képviselőház hangulata a budgetvitában, Wekerle, Szilágyi és Apponyi nyilatkozataiban, vagy a pénzügyi bizottság felfog asa a mostani budget előkészítésénél. A nyugtalankodást Berzeviczy Albert, a kormánypárt egyik vezértagjának nyilatkozata idézte elő. E nyilatkozat így hangzik : »Legyen szabad nekem még arra hivatkoznom, hogy a mi az egyházi javak szekulárizációját illeti, nem erről a pártról, hanem az ellenzékről hangzottak el azok a követelések, a melyek az 1848 : XX. t.-c. végrehajtasat sürgették (felkiáltások a baloldalon : Mi nem!), a mi pedig egyértelmű az egyházi javak szekulárizációjával.« E nyilatkozat objektív kommentálásához szükséges Berzeviczy Albert egy másik nyilatkozatának ideiktatása, melyet új évi üdvözlő beszédében bizonyára pártjának és a kormánynak egyetértésével tett: »Szükségesnek tartjuk, hogy az egyházak méltányos igényei anyagi szükségleteik kielégítésére, illetve belső szervezetükre nézve mielőbb figyelembe vétessenek.« Egymás mellé helyezve e két nyilatkozatot, tagadhatatlan, hogy megnyugtatásra az aligha alkalmas. Mindenekelőtt az 1848: XX. törvénycikk genezisére kell felfogásomat konstatálni. Ennek a törvénycikknek határozottan csak annyi köze van a szekulárizációval, hogy épen annak ellenében hozatott meg. Két út állott az 1848-iki törvényhozás előtt. Vagy a francia rendszert választani, mely egyenlő kultusz adót vet ki, és azt osztja fel a felekezetek közt, vagy pedig a szegényebb felekezet igényeinek támogatása. Az első utat épen azért nem választotta, mert annak logikai folyománya az egyházi javak szekularizációja, s így épen ez eszme ellenében ajánlotta fel a szegényebb egyházaknak az államsegélyt. Mi protestánsok, mint protestánsok, készek vagyunk bármely út követésére. Mint politikus