Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

Nevelj magadnak egy jobb nemzedéket, A ki majd egykor megbecsülni tud. A hogy te munkálsz, úgy a nagy hazának Hű mintaképe lesz kicsiny falud. Előre bátran, hű apostolok ti! Egy jobb kor üdve a ti ügyetek, S ha él a nemzet még egy ezer évet, Új ezredéve a ti művetek. Majd akkor, akkor zendül a hozsánna, Szent hivatásod üdvözölve lesz . . . Büszkén tekints szét e tündér-világon, A nagy, dicső kor fényes képe ez*. Halkan beszélt és szava zengett mégis, Mint ősidőkben térítőn a hit . . . A bús tanító ellágyulva néz fel, Hogy megfigyelje arcvonásait; De összerendül; eltűnt a beszélő . . . Megfoghatlan titkos pillanat! . . . Csak a fiúcska húzódik szívéhez S szorongva suttog ilyen szavakat: »Apám, apám, ki volt ez, a ki szólott? S engem mi lelt? A szívem úgy dobog! Fejed fölött egy tüzes nyelvet láttam, Mint gyertyaláng a szélben, lobogott; S az idegennek arca úgy sugárzott, Miként a hold a tiszta kék egen . . . Gyerünk apám, a lámpák már kigyúlnak, Gyerünk, a fénytől káprázik szemem!« Az apa ott állt megrendülve, némán, A kis fiú szavára nem felel; Kopott kalapját lassan leemelve Boldog mosolylyal néz az égre fel. Lényét, miként a pünkösd nagy csodája, Egy mondhatatlan érzés hatja át . . . Két forró csepp hull a levett kalapra: »Óh Isten, áldd meg, áldd meg a hazát!« Gsengey Gusztáv. BELFÖLD. A békés-bánáti egyházmegye közgyűlése. Ez a közgyűlés N.-Kikindán folyó é. ápril hó 28. s 29-én tartatott meg, nagyszámú érdeklődők jelenlétében. A közelmúlt időben, csaknem az egész prot. közönség figyelme e nagy egyházmegye felé fordult azon alkalomból, hogy némelyek, a kik nem vették komolyan számba a helyi körülményeket, akciót indítottak arra nézve, hogy ez a tagadhatatlanul nagy test két vagy három egyházmegyévé daraboltassék szét. Olvastuk a lapokban a pro et contra felhozott érveket; sőt a napilapokban még azt is tudtunkra adták, hogy ez egyházmegye némely egyházában, a valláserkölcsi élet úgymondva hanyatlásának az oka abban rejlenék: »mert egy ember akarja ezt a rengeteg nagy megyét kormányozni*. Mindez nem támasztott volna közöttünk mozgalmat, ha a békési egyháztanács magáévá nem teszi ez ügyet s határozati javaslatával meg nem keresi az egyes egyházakat : sőt magát az egyházmegyét is. E felett már nem lehetett hallgatnunk, s nolle-velle bele kellett mennünk a tárgyalásba. Az ez idő szerint helyes eljárás irányát gr. Ráday Gedeon gondnok elnöki megnyitó beszéde jelölte meg, ki a hangsúlyt e szavakra fektette: »ez i<|ő szerint*. Hogy a jövőben, midőn majd elérkezik ez ügyre nézve is az idő teljessége, a feldarabolásnak be kell következnie, mindnyájan tudjuk s nem is csinálunk titkot belőle. Ez idő szerint, azonban, nem jelentene kevesebbet a szétdarabolás, mint — úgy egyházi, mint nemzetiségi szempontból is, szívtelen leszakgatását az anyai emlőről azon plántaegyházaknak, a melyek megfelelő anyagi és erkölcsi gyámolítás nélkül, az idegen nemzetiségek között, minden valószínűséggel szétzüllenének. Csodálatos valóban, hogy a hírlapi vita épen azon területről indult ki, hol a gyengeség érzetének egészen mást kell vala javasolnia! Az egyházmegye kötelezve volt a helyzet felett szemlét tartani, s meg kellett hajolnunk a jelennek ama parancsszava előtt, melynek mellőzésében az egész prot. világ méltó ítéletét vontuk volna magunkra. De kedvezők voltak a n.-ldkindai körülmények is, a melyek csaknem kiáltó utasítást szolgáltattak annak elbírálására, hogy mi jelentősége van egy nagy szerb városban levő közönségre nézve annak, ha egy ily nagytekintélyű egyházmegye jelenik meg gyűlésezni falai között. Nem lehet leírni azt az érdeklődést, figyelmet és lelkesedést, melynek mi itt tanúi voltunk. A városháza díszterme nyilt meg a gyűlésttartó egyházmegye előtt. S hogy mit jelentett a kiváló magyar jelleget viselő kálvinizmusnak itteni megjelenése, hírül adta azt a nemzeti lobogó, mely a városháza őrtornyára ez alkalomból feltétetett. A közebéden pedig a teljes intelligentia sorai között, ott láttuk a róm. katholikus, a szerb, az evangélikus és izraelita lelkészeket is, a kik mind megannyi szebbnél szebb pohárköszöntőkben magasztalták a magyar kálvinizmus jelentőségét. Nincs-e az ilyen alkalmaknak megmérhetetlen erkölcsi hatása, épen e plántaegyházak jövőjére nézve ? Hát bizony ezek az idegenben küzködő plántaegyházak, sőt még az e vidékeken élő népesebb és már megerősödött egyházak is, csak az esetben nézhetnek biztos jövő elé, ha óvakodnak az időelőtti elszakadásnak még a gondolatától is. Mindezekkel a legkomolyabban számot vetettünk, s e komoly számvetés magas erkölcsi jelentőségű megnyilatkozása volt az a határozat, a mely ekként lett szavakba foglalva s egyhangúlag el is fogadva:»Az egyházmegyei közgyűlés, a békés-bánáti egyházmegye jelen szervezetének bármely megbolygatását, az egyházi élet fejlődésére és a magyar nemzeti érdekekre hátrányosnak találván, a békési egyház indítványa felett napirendre tér*. A gyűlés többi tárgyai közül, csak röviden a következőket említem meg. A hódmező-vásárhelyi egyháztanács által bejelentetett, hogy néhai Kovács Ferenc volt egyházmegyei tanácsbiró s akadémiai tag, 90,000 frt értékű vagyonának örökösévé a h.-m.-vásarhelyi egyházat tette. E derék férfiúnak ezen rendelkezését egyházmegyénk hálás elismeréssel vette tudomásul, s a földön is halhatatlanná lett hagyományozó érdemeit jegyzőkönyvileg is megörökítette, Ugyancsak H.-M.-Vásárhelyen Oláh Ferenc 22,000 forintos alapítványt tett, szintén az ev. ref. egyház részére.