Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

a mely alapítvány hasonlókép mély elismeréssel vétetett tudomásul. Nemcsak az agrar-sociaüsmus és méregkeverés bűnei emelték fel tehát bűnös fejeiket e városban, de a keresztyén munkás szeretet is tiszteletet keltve mutatta meg, hogy a konkoly mellett van itt tiszta gabona is bő mértékben 1 De van harmadik is, az t. i., hogy ugyanezen város, illetőleg egyház, bár állami segélylyel, de magas és nagy áldozatot hozva jóhirű gimnáziuma számára, egy a kor követelményeinek minden tekintetben megfelelő új épületet emel, régi épületét pedig jövedelmező bérházzá alakítja át. Hát mindezek a tények nyilvános bizonyságot tesznek a felől, hogy mennyire tévednek azok a napilapok, a melyek egy-egy bűn felmerülése alkalmából, egy egész várost vagy egyházat oly kíméletlenül elítélnek. Hiszen ha helyesek volnának az ily elhamarkodott ítéletek, akkor legelső sorban minden fővárost el kel'ene törülni a földnek színéről. A gyomai egyház ez alkalommal jelentette be. hogy a néh. Csapó Mihály és neje által a diakonissa-jellegű polgári nőnevelde számára hagyományozott háznak most lép birtokába. E kegyes adomány is elismeréssel vétetett tudomásul, s a hagyományozok neve jegyzőkönyvileg megörökíttetett. Érdekes eszmecserét keltett Pap Imre h.-m,-vásárhelyi lelkész s egyházmegyei pénztárnok azon munkálata, a mely szerint egyházmegyei gyámoldánknak, az országos lelkészi gyámintézethez való jövőbeni viszonyát s a fizetési kötelezettségek mikénti rendezését körvonalozza. E tervezet szerint a régi intézet kötelezettsége is megmaradna, szemben a tagokkal, s netaláni szükség esetén; ez is fizetné a megállapított összegeket, másrészről pedig ugyancsak ez fizetné az országos intézetbe is a tagdíjakat s a belépési járulékokat, kivévén az I-ső és II-od osztályú lelkészeket, de a kik szintén részesülnének annyi kedvezményben, hogy fizetésüknek csak l°/<rá

t

fizetnék a 2 V2

% helyett. E tervezet ezen bizottságnak adatott ki, azon meghagyással, hogy a jövő gyűlés elé, egy részletes számításon nyugvó véleményes jelelentést tegyenek. Szapáryfalva telepítvényes egyház, Krassó-Szörénymegvében, templomot akar építeni s a gyűléstől gyűjtési engedélyt kér, a mely részére meg is adatott. A nagykikindai missziói körhöz tartozó Valkány fiókegyházzá alakult és még ez évben iskolát akar építeni s ebbe állami segély igénybe vétele mellett tanítót állítani. A krassószörénymegyei új telepeken levő iskolák, valamint az orosházai és lelei iskolák is állami iskolákká óhajtanának átalakulni, mely törekvéseik, miután mind e helyeken a tanügy jól felfogott érdeke is indokolja óhajtásukat, tudomásul vétettek. Csete György gvulavárii fitanító panaszt emelt, hogy azon fizetésétől, melyet mint egyházi jegyző élvezett, s mely fizetéses levelének is egyik pontját képezi, az egyháztanács Őt megfosztotta. Régen zavargó egyház ez, melynek csak kivételes eset. ha nincs ügye az egyházmegyén. Sokszor háborgatták itt az elhunyt jó öreg lelkipásztort is; az azonban, mit a napilapok az egyház kettészakadásáról világgá kürtöltek, úgylátszik, hogy mégis nem igaz. Hiszen alig pár éve, hogy derék új lelkészük buzgósága új templom építésére tudta lángolni ezt a sok mesterséges háborgatások által megzavart gyülekezetet. És ime a konkoly ismét ott van a drága megújult vetés között. ! Nem abban keresendő tehát az állítólagos félekezetnélküliség után vágyakozás oka, mintha el volna itt talán hanyagolva a lelki gondozás, hanem a békességrontó izgatásokban, a melyeknek ez a szegény egyház — mert mégis csak többen vannak itt a jobbérzésű hívek — régi idő óta ki volt téve. Istenem ! hogy megcsal sokszor bennünket a remény. Pár év előtt egyházmegyei törvényszékünk forma szerint elmozdította a gondnoki székről azt a fondorkodó vén embert, a ki úgy az egyház, mint a község házához is mindig vihart vitt, hacsak valaminek megválasztották. És mi azt gondoltuk, most már békesség lesz, s nem lesz aratása többé a konkolyvetőknek. Bizony nem tudom, ba helyszíni vizsgálatot tartanánk, nem ismernénk-e rá ezúttal is a vén aratókra? Hát én esküdni mernék, hogy nem Bay József lelkészben van a hiba, kit mindnyájan úgy ismerünk, mint az ifjabb nemzedék egyik buzgó tagját, a ki igen nagy lelkiismeretességgel igyekszik megfelelni mindenekben hivatásának. Békésen is zavarok vannak. Az egyházmegyét ez is lehangolta, sőt még a püspöki hivatalban is nagy visszahatást keltettek azok a socialistikus szagú fenyegető levelek, a melyek forradalmat, agyonverést stb. helyeznek kilátásba, ha Vaclay József tanító és lapszerkesztő tőlük el nem távolíttatik. Egyébként panasz is lett, a törvény rendes útján beadva Vaday ellen, mely azonban az illető N.-Váradra megválasztatván, tárgytalanná lett. De aligha lesz tárgytalan azon észrevétel, hogy e szép gyülekezetben valakinek szítani kell titokban ezt a tüzet. Küldöttség bízatott meg tehát, hogy a helyszínén vizsgálatot tartson, s kövessen el mindent arra nézve, hogy e szép és népes gyülekezet jövő békessége biztosíttassék. Megemlítem végül, hogy az egyházmegyei tanügyi bizottság is egészen új alapon szervezkedett, s a gyűlés folyama alatt bizottsági ülést tartván, működését is megkezdette. Én pedig bevégzem tudósításomat, kérve a kegyelemnek Urát, hogy adja nekünk a körültekintő bölcseség, a szeretet és a békességnek áldását! G. BELMISSZIÓ. Az evangeliumi szövetség küldöttei Budapesten. II. Nem tehetek róla, de nekem az ezredévi ünnepélyek azzal az imával kezdődtek, melylyel Szász Károly püspök az irodalmi társaság gyűlésén lelkeinket az Űr trónja elé vezérelte. Nemzeti nagy ünnepélyeket evangeliumi keresztyén imával kellene a XIX. század vég-én már mindenfelé kezdeni s mivel mi, mint nemzet nem érhettük meg ezt az örömöt, másfelől meg, mivel a magyar nemzet a XVI. században a Krisztus igaz és tiszta evangéliumának örök időkre eljegyeztetett, hát az Isten úgy rendelte, hogy legyenek magyarok, a kik nem félnek a péntek naptól s az evangeliumi igazságoknak írás útján való terjesztésére alakult társaság gyűlésével, ezt pedig hálaadó és Isten szent Lelkét kérő imával kezdék meg az új ezer évet. Nem voltunk nagyon sokan, de nem kell elfelejtenünk, hogy most az irodalmi társaság nem mint egyik vagy másik konvent függeléke jelent meg, hanem ki merte mondani a nagy szót: az evangéliumi igazságoknak az irodalom útján való terjesztése önálló nagy cél, s hogy e nagy cél megvalósítására tehessünk valamit, a tehetősebb protestánsoknak kötelességük megjelenni e társaság közgyűlésén, ha az semmi más gyűlésezéssel nincs is összekötve. Nos. hát kiállottuk a tűzpróbát. A régi elnök nyugodtan ruházhatta át tisztét új és buzgó utódára, a kinek a régi jó irányt még határozottabbá tevő