Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-17 / 20. szám
pedig csak azon az úton tehetjük, a melyet ismét az írás jelöl meg, midőn a maga által feltett kérdésre mindjárt meg is felel: »vájjon mi módon jobbítja meg az ő útját, hanem a Te beszédednek megtartásával* (119. Zsolt. 9.) Isten beszéde ( a szent írás, ezt kell szeretnünk, hogy megismerjük az Úr akaratát. De tartozunk azzal, hogy kötelességeinket lelkiismeretesen teljesítsük s magunkat javítsuk, nemcsak Istennek és szüleinknek, hanem a hazánali is. Ez a mi kedves hazánk szegény! nem jó földben vagy más természeti gazdagságban szűkölködik ; szegény abban, hogy kevesen vagyunk, szegény abban, hogy szemben azzal a nagy feladatokkal, melyek előttünk állanak, gyengék, gyarlók, tökéletlenek vagyunk. Kedves fiaim! minden egyes magyar ember és ez alatt nemcsak azt értem, a ki magyarul beszél, de értek alatta minden hazafit, bármi nyelven beszéljen is, a ki Istentől vett tehetségeit kifejti, a kiből — szóval — derék ember lesz, az kedves hazánkat gazdagítja, s valahányszor Isten ajándékaival visszaélve, elziillenek: a hazát megkárosítják, megrövidítik, meglopják! És ez így van a gyermekekkel és fiatal emberekkel is: ti is, a kik itt vagytok, minden egyes a haza gazdagításához, boldogulásához járulhattok hozzá, ha kötelességeiteket hűségesen teljesítitek, és hozzájárulhattok annak elszegényítéséhez is, ha azokat könnyelműen elmulasztjátok. Mert a mely népnek fiatalsága derék, jóravaló, szorgalmas és kötelességtudó, annak a népnek jövője biztos, hisz az ilyenekből lesznek a derék emberek! íme kedves fiaim, nem felemelő érzés, hogy ti közvetlenül részesei vagytok már most a haza boldogulásának, gazdagságának, üdvének, adjatok hálát érte Istennek, hogy rátok ily magas hivatást bízott, de vigyázzatok is, mert a ki aztán könnyelmű, kötelességmulasztó lesz, az terhe a hazának és oka esetleges sülyedésének! Vegyétek fiaim eszetekbe, hogy a haza gazdagsága nem a föld, de az emberektől függ; sok ország van, a melynek földje ugyan szegény s azért az ország mégis gazdag, mert polgárai kitűnő, derék, igyekvő emberek! Befejezem kedves fiatal barátaim hozzátok intézett szavaimat; azzal fejezem be, hogy legyetek ti a második ezer év első nemzedéke kedves hazánknak, a szeretett jó királyunknak igaz hívei, legyetek lelkiismeretes fiatalok, hogy igaz emberek legyetek egykor; hogy igaz emberek, igaz hazafiak következzenek utánatok is, hogy így beteljesedjék rajtatok s utódaitokon Isten amaz Ígérete: hogy ezrediglen cselekszik irgalmasságot azokkal, a kik őt szeretik s az ő parancsolatát megtartják. (II. Móz. 120, 6.) Szilassy Aladár, az igazgató-tanács elnöke. TÁRC/. Ima ezredév ünnepén. Elmondatott a budapesti theologiai akadémia ezredévi ünnepén. Népek Istene! Szerető édes Atyánk! Ki nemzedékről nemzedékre kézen fogva vezetted annyi századon át a te népedet, a hála és öröm túláradó érzelmeivel borulunk ma le szent trónod zsámolya előtt! Egy nemzet emelkedik ma hozzád a buzgóság szárnyain, hogy lerójja a hála adóját szerető gondviselésed s könyörülő irgalmasságodért, melylyel e népet egy ezredéven át annyi vész és vihar között is kegyelmesen megtartottad; egy nép áll ma ítélőszéked előtt, hogy ezredéves sáfárkodásáról számot adjon. Örökkévaló Felség! te rendelted véges lakóhelyünknek e földet, te mérted ki a földi embernek egy haza határait. A te hatalmas kezeidnek munkáját dicsőítjük édes hazánk eddigi megtartásában is. Mert te voltál, ki e népet elhívtad a sötétségből a világosságra, te voltál a tűzoszlop, mely a bujdosók nehéz útját a pusztán át vezette, te adtad az erőt a hatalmas karoknak, melyek e hazát nekünk megszerezték, a te szent lelked tette kitartókká s állhatatosakká a kebleket, hogy azt annyi balszerencse közt meg is tartották! Te gyújtottad fel az evangéliumnak szent tüzét népünk körében, te oltottad szivünkbe, óh Atyánk! e hazának hő szeretetét is, melylyel forrón szeressük e földet, melyet őseink vére öntözött s hol kedveseink pihennek! S ha széjjel nézünk e hazán, minden lépten-nyomon a te adományaid isteni jeleit látjuk most is. Megáldottad e földet gazdag kegyelmeddel, tejjel s mézzel folyó Kanaánná tevéd ez országot, hogy legyen e haza népe a te választott néped és örökséged! Méltán zeng azért a hálaének milliók ajakán, méltán lobog a hazaszeretet szent tüze s méltán fohászkodik egy nemzetnek égbe szálló imája : »Mindezért pedig legyen tisztesség te Felségednek!« Lelkeknek ítélő Istene! vedd kedvesen hálánkat, mit félő alázattal teszünk le lábaidhoz. Ne nézd gyarlóságunkat, ünneplésünk kicsinységét és véges voltát! kegyelmed szárnya takargassa el erőtlenségünket s fogadd szívesen könyörgésünket a jövőért is! Nagy és csuda dolgokat cselekedtél e néppel a múltban cselekedj — kérünk — a jövőben is. Tartsd meg azt és tégy vele irgalmasságot; tedd nagygyá és hatalmassá, kárpótold a múltnak szenvedéseit a jövő örömeiben s add, hogy rendeltetését, melyért idehívtad, minél hívebben betölthesse. De jól tudjuk, Atyánk, hogy e haza csak akkor lesz virágzó, hatalmas, ha a Te lelked él és uralkodik abban. Add azért, hogy e haza fiai legyenek egyek az irántad való szeretetben, tartsa őket össze szent akaratodnak betöltése s emelje fel őket nagy nevednek dicsőítése. Küldd el, kérünk, szent Lelkedet, hogy az adjon erőt, bátorságot, kitartást a lankadó karoknak, mikor majd a bánat és szomorúság sötét napjai elkövetkeznek. Áldj meg és szentelj meg minket is minden igaz munkánkban, nemes törekvésünkben s áldd és szenteld meg e hazát, vezesd azt lépésről-lépésre, diadalról-diadalra, dicsőségről-dicsőségre, hogy ha mi már ama jobb haza lakosai leszünk is, akkor is éljen és viruljon e haza a Te dicsőségedre mind az időknek végéig. Ámen. / Horváth József, theol. senior.