Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-17 / 20. szám

ISKOLAÜGY. Az iskola ezredévi ünnepe. Elmondatott a gyönki algimnázium május 9-iki ünnepén. Tisztelt ünneplő közönség! A Mindenható nekünk, e mostani nemzedéknek engedte meg, hogy szeretett hazánk évezredes fennállásának emlékét megünnepeljük. Megengedte, hogy békében dicsérjük az Ö nevét; megengedte, hogy hosszú évek kénytelen mulasztásait egy jó fejedelem bölcs uralkodása alatt gyorsan pótolva, hazánk új felvirágzásának idején rójjuk le a kegyelet adóját azokkal az ősökkel szemben, a kik saját vérükön szerezték, saját festőkkel fedezték, kimondhatatlan küzdelmek árán tartották meg e kedves, e szeretett hazát! Az írás szerint az Úr előtt »ezer esztendő, mint a tegnapi nap, mely elmúlt s az éjszakának negyedrésze« (90. Solt, 4.), de az emberiség életében mily óriási időtartam, mely alatt nemzetek, államok feltűnnek, hogy ismét lemerüljenek és mily keveseknek adatott, hogy oly csodálatos emlékoszlopot állíthassanak, mint Magyarország állított. Sámuel egykor az Úr segítségének, az Ő segítségével nyert győzelemnek s a győzelem által lett megmentésük hálás emlékéül kőoszlopot állított fel, melyet »Eben Haezernek« nevezvén, róla azt mondá: »Mindeddig segítséggel volt nekünk az Úr« (I. Sám. 7. 12.). A magyar szent korona országainak törvényhozása több nevezetes emlékmű felállítását határozta el, de ezek között a legmagasztosabb az, a mely nem kőből van alkotva, csak kőbe fog vésetni, a honalapítás évezredes emlékéről szóló törvény ez. melyben a törvényhozó testület és a király »vallásos áhítattal ad hálát az isteni Gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megállapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta és az országot jó és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fentartotta*. Tisztelt ünneplő közönség! mily felséges »Eben Haezer*, melyben egy dicső múltú és ifjú erővel előre törő nemzet és egy jó és bölcs király, a letűnő ezer év Sylvesterén s az új évezred hajnalán leborul a hatalmas Isten előtt, hogy hálát adjon a haza megtartásáért. Adja az Úr, hogy ez érzelmek az iránta való hála, a király iránt való hódolat és a királyi hajlandóság magasztos összhangja kísérje hazánkat a következő időkben, s bármint alakuljanak azok, adja a kegyelem Istene, ki idáig segített, hogy legyen az a következő ezredév az áldások időszaka, a béke, a boldogulás, a megelégedés korszaka szeretett hazánkra nézve! De tisztelt közönség, ez az ünnep a tanuló ifjúság ünnepe, azért engedjék meg. hogy inkább az ő nyelvükön hozzájuk forduljak; mielőtt azonban ezt tenném, a hála és kegyelet megsértése nélkül, nem mellőzhetek hallgatással két eseményt, mely gimnáziumunkat oly közelről érinti. Ez az esztendő gimnáziumunk életében egy szomorú és egy örvendetes esemény által lesz emlékezetes. Intézetünk néhai Varga István váratlan és kora elhunyta által nagy, pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Ő nemcsak igazgatója, atyja volt ez intézetnek s növendékeinek, az a lelkiismeretesség, az az önzetlenség, az a fáradhatatlan munka és szigorú kötelességérzet, melylyel ő intézetünket s annak érdekeit szolgálta, az a szeretet, melylyel az intézeten függött, valóban el nem évülő hálára kötelez bennünket; nektek pedig kedves tanuló ifjúság, a kik őt ismertétek, tanárotokul tiszteltétek, szolgáljon ő követendő például arra, hogy az igaz ember milyen legyen. Legyen emléke mindenkor áldott közöttünk. A másik esemény nemes Tolna vármegye törvényhatóságának nagyszerű alapítványa. Közismeretű, hogy vármegyénk hazánk évezredes fennállásának emlékét — az alkalomhoz és önmagához méltóan — nevezetes kulturális alapítványok tétele által örökítette meg, melyeknek egyike azon 100,000 koronás alapítvány, melyet gimnáziumunknak adományozott. Rövid napok választanak el attól az időtől, a midőn ezért az illetékes helyen köszönetünket kifejezhetjük, de már ez alkalmat sem mulaszthattam el, hogy intézetünk részéről hálás köszönetet ne mondjak. Kedves fiatal barátaim! Mi az oka, hogy ma, szombaton az iskola szünetel s mi ím a templomban jöttünk össze ? talán vallásunk rendel ünnepet ? Nem az rendeli, nem is ünnepel e haza határán kívül egy nép sem, bár egyházi ünnepeink velők közösek. Csak Magyarország ünnepel, de abban aztán minden hazafi, s ma egész tanuló ifjúsága megemlékszik Isten kegyelméről, mely megtartotta ezt a hazát 1000 éven át. Kedves fiaim! ezer év nagy idő, sok történik az alatt, sok nemzedék jött és ment; az emberek három nemzedéket számítanak 100 évre s így azt mondhatjuk, hogy nemzetünk 30 nemzedéke élt e földön, dicsőséges, majd borús napokat: s vajmi sokszor mindkét kezében kardot kellett tartania eleinknek, s ha jöttek a békésebb idők: akkor is csak egyik kezökből tehették le a kardot, hogy az ekeszarvát megfogják. így éltek, mert kénytelenek voltak vele, a vérrel és véren szerzett hazát vérrel és saját vérökön tarthatták csak meg. Ezért drága, szent nekünk e föld, soha erről meg ne feledkezzünk! Kedves fiaim ! Ennek a letelt ezer évnek mi vagyunk utolsó, a következő ezer évnek ti vagytok első nemzedéke. Mi igyekszünk kötelességeinknek legjobb tehetségünk szerint megfelelni, hogy nektek a jövőt előkészítsük; első kötelességünk pedig Isten és hazánk iránt, hogy benneteket úgy neveljünk, hogy az életben megálljatok, hogy a második évezredet úgy kezdjétek meg. hogy az hazánk dicső múltjához s magasztos hivatásához méltó legyen. Azt kérditek, hogy kelljen méltón kezdenetek az új ezredévet? Kedves fiaim, mikor bölcs Salamonnak még fiatalon át kellett vennie országának kormányzását, érezve tapasztalatlanságát és gyengeségét, Istentől értelmes szívet kért és Isten kérésén felül megajándékozta minden földi és szellemi javakkal. Kedves fiaim, ha nem királyfi is valaki, a közönséges ember fiának, gyermeknek, fiatal embernek is megvannak a maga kötelességei, s ezek lelkiismeretes teljesítéséért épen úgy felelős Isten előtt, mint az; a kisebbnek kötelességei is kisebbek, a nagyobbnak kötelességei is nagyobbak. Kövessétek bölcs Salamont, boruljatok le mindenkor Isten előtt, kérjetek tőle értelmes szívet; sem nem csupán értelmet, sem nem csupán szívet, a kettőnek együtt kell lenni, hogy az Úrtól kérésteken felül nyerjetek áldást; az értelemnek és szívnek rendben kell lenni, ha méltón akarjátok a második évezredet megkezdeni! Azt kérditek, hogy szerezzetek értelmes szivet? Kedves fiaim! Mindnyájan bűnösek vagyunk, gyermek, fiatal, öreg, egyik sem bűn nélkül való. Isten mindnyájunkat a maga képére teremtett, de mindnyájan elhajlottunk tőle, nemde emberi hivatásunk, hogy feléje törekedjünk ismét, s ezt azzal teszszük, ha kikérve az Ő segítségét, minden jó tulajdonainkat, tehetségeinket, melyeket tőle nyertünk, fokozzuk, nemesítjük, kifejtjük, azt