Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-10 / 19. szám

a vallásos élet újból való meggyökereztetése mellett főkép oda is kell törekednie, hogy Isten dicsőségének hajlékát mihamarabb megépítse oly helyen, hol a magyarság állandó megtelepedettsége annak fönmaradását legtöbb garantiával veszi körül. Éles tekintetével csakhamar belátta, hogy erre positivumot nyújt Cleveland ref. magyarsága. A szent cél elérése tekintetéből már tehát legelső teendő volt egy alkalmas templomtelek megszerzése. Ide vonatkozólag a hivek körében kezdetett meg a gyűjtés, s a tényleges adományok, vagy Ígéretek s ajánlatok beszedése, A szent cél iránt való lelkesedés megnyilatkozása valóban elismerésre méltó volt, az a hagyományos hithűség, az a századokon keresztül, a legnehezebb időkben legválságosabb korszakokban is meg nem fogyatkozott nemes protestáns áldozatkészség, mely átöröklött vér gyanánt ment a dicső ősökből a méltó utódokba, nem tagadta meg magát, sőt méltóképen kimutatta erejét. Ki a mivel tudott, hozzájárult a szent cél előmozdításához. Munkások, kiknek maguknak sem volt kenyerök. kölcsön vettek pénzt, hogy egy követ helyezzenek Isten dicsősége hajlékának megépítéséhez. Ebből az időkből a legcsekélyebb adomány — ismétlem egyszerű munkás emberek részéről — legcsekélyebb 15 frt, leggyakoribb 28—30 frt volt, de egyáltalán nem hiányzott az 50—100 forintos kegyes adomány sem. A beiratkozott egyháztagok száma már ez időtájban 150-re emelkedett. Ezen még mindég parányka szám azonban. ha minden erejét megfeszítette volna is, a minthogy azt meg is tette, nem lett volna képes még csak kellő alapot sem vetni az egyház épületének. Hogy tehát a szent munka fönnakadást ne szenvedjen, az angol és német bitrokonok, sőt általában a magyar és idegenajkú nagyközönség körében is megkezdetett gyűjtés, sőt mi több, nemcsak Cleveland városában, hanem a közeli és távolabbi vidékeken egyaránt. Az idegenek között történt gyűjtést mind a lelkész eszközölte, fáradhatatlan buzgalommal keresve föl az egyes dúsgazdag gyárosokat, valamint az elismert nagy emberbarátokat. Magyar telepekre a presb. felhatalmazásával egyháztanácsosok bocsáttattak ki, kik fáradságot s törődést nem ismerő buzgalommal keresték föl a magyar hajlékok magyar lakóit. Legnagyobb adományt a templomra a clevelandi magyar király: »King of Hungary«, Kundtz Tivadar szepes m. szül., római kath. vallású, dúsgazdag varrógépgváros tette, ki 500 frtos adományával jelentékeny lépéssel vitte előbbre a megvalósulás felé a clevelandi ref. templom építésének ügyét. Az általa aláíróit tekintélyes összeg, valamint nevének súlya több más angol gyárosokat is nemes, cselekedet véghez vitelére buzdított. Több gyáros 100 — 150 frttal járult a szent célhoz, míg magános idegenek 10.—50 frttal segélyezték a szent ügyet. Két év múlva, tehát 1893-ban már oda jutott a templomépítés ügye, hogy az egyházközség rendelkezett olyan összeggel, melylyel belemehetett egy épen kínálkozó, valóban nagyszerűen alkalmas fekvésű templomteleknek megvételébe. Ekkor a bankban, mintegy 1500 dollár (4000 frt) készpénze volt az egyháznak, melyet az egyházzal egyidős ref. férfibetegsegélyző-egylet 500 frtos adománynyal toldott és gyarapított meg. 1280 dollár készpénzen most már megvásároltatott említett szép fekvésű telek kedvezményes áron az angol ref. missziótársulattól, a mely telek úgy a fölépítendő templom, mint az emeltetni később szándékozott paplak és iskola részére megfelelőnek mutatkozott. Cleveland. 0. 717 Kinsman str. Harsányi Sándor, missziói evang. ref. lelkész. NEKROLOG. Reho János. (Szül. 1850. jan. 10., meghalt 1895. nov. 9.) Emlékbeszéd. Felolvastatott a felső-borsodi ev. ref. egyházmegye lelkész értekezleti közgyűlésén Sajó-Szentpéteren. Mi szép az élet annak, ki az Isten és haza szolgálatában élve, magasztos erkölcsi célokért küzdve megnyeri legdrágább kincsül az öntudat édes jutalmát, pályatársainak méltó becsülését, híveinek osztatlan szeretetét. Mi szép az élet annak, ki a gyönyörűséges, de terhes pálya küzdelmei között lépten-nyomon érzi sorsának jobbra fordulását, szellemi és anyagi függetlenségét, hallja bátorító szózatát a hitvestársnak, ki gyöngéd kezével elsimítja homlokáról a bánat fellegét! Óh, szép, szép az élet annak, ki nyugodtan gondol övéire még az elválás után is, ki nem érzi a testében rejlő gyilkoló betegséget, ki az élet ellenmondásait, az emberek szívtelenségét ki tudja békíteni a hit. vigaszával, meg tudja aranyozni lelke derült világával! De a ki a boldogságot csak nevéről ismeri, ki könyezve nézi remény várainak összedőlését, ki minden nappal új csalódásokra ébred, ki zúgolódva panaszolkodik a világ által lenézett és vajmi kevés jutalommal kecsegtető pálya iránt, ki kétségbeesve gondol családja jövőjére : óh, az élet annak nem lehet szép s ha rózsa után nvul is tövisek szurdalják össze kezeit! De hát az élet, öröm és bánat, remény és csalódás, köny és mosoly vegyülekéböl áll. Boldog,' kinek Istenbe vetett rendületlen hite bánatát is örömmé, csalódását is újabb remények kút forrásává, könvjét is mosolylyá változtatja ! Azon férfiú, kinek emlékezetét e díszes körben jelen alkalommal óhajtom felújítani, azok közé tartozott, a kik azt mondják magukról: a példabeszédes könyvírójával: Nevetés közben is fáj az ember szíve! Ideális célokért küzdött mint lelkipásztor, független nyugalom és boldogságért harcolt mint ember: de teljesen nem örülhetett sem magasztos céljai megvalósításának, sem független nyugalma és bolgogsága elérésének! Innen van, hogy nem tartozott az elégült emberek közé. Innen van, hogy a vála'sztott pálya keserűségei mellett észre sem vette annak gyönyörűségeit, függetlenségét, méltóságát. Innen van, hogy többször lehetett hallani ajakáról a zúgolódás fájó panaszát. mint a lemondás és megnyugvás vigasztaló beszédét. De hogy a korán elhunyt barát és pályatárs emlékezetét lehetőleg híven felújítsam, hogy feleletet adjak