Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-10 / 19. szám

láserkölcsi nevelésnek. E tekintetben Kutas Bálint törökszentmiklósi lelkészt ós Ilyefalvi Vitéz Kálmán budapesti hitoktatót kell különösen kiemelnünk. Másik a főbizományos Hornyánszky-cóg fáradhatatlan tevékenysége, mely különösen a saját kiadásában megjelenő vallásos lapok, a »Téli Ujság«, meg a »Kis Tükör« utján jó magyar népünk körében lassanként állandó olvasó és vásárló közönséget nevel a «I\oszorú« füzetei számára. Vajha lelkészeink s egyházi ós iskolai elöljáróságaink, kiket ebben az irányban Választmányunk megbízásából elnöki körlevél útján megkerestünk, szintén nagyobb és nagyobb számmal jönnének támogatásunkra ebben a fontos valláserkölcsi tevékenységünkben, mely meggyőződésünk szerint szintén egyik módja az Isten igéje hirdetésének s a keresztyén hit- és erkölcsi élet ápolásának. A vallásos iratok terjesztése is igehirdetés, ha nem is élő szóval, de az irott, a nyomtatott szó segélyével. Épen azért kívánatos volna, hogy Társaságunk e mostani közgyűléséből is felkérné az egyházi és iskolai hatóságokat, nevezetesen az egyházkerületek, egyházmegyék és egyházközségek testületeit, hogy a népies iratkák útján való hitébresztés ós hiterősítés nemes munkájában Irodalmi Társaságunkat minél hatályosabban támogatni szíveskedjenek. A »Koszorú« füzetekre vonatkozólag tisztelettel jelentem végre, hogy Hegedűs S. úrnak fent említett nagylelkű ajánlatára támaszkodva, választmányunk a Ill-ik sorozat kia dasat is elhatározta, hozzá tévén, hogy a füzetek lehetőleg képpel illusztrálva jelenjenek meg; a szerkesztéssel továbbra is dr. Kecskeméthy István kolozsvári theol. tanár tagtársunkat bízta meg, a ki a folyó évi sorozatból immár három füzetet sajtó alá rendezett s a titkár azokat 5—5 ezer példányban kinyomatta. Tervünk szerint a nyár folyamán még három, az őszszel pedig négy füzet fog megjelenni s ezekkel a Ill-ik sorozat is kiegészül a szokásos tíz füzetre. Társaságunk pénzügyi viszonyai az elmúlt hetedik pénztári évben nem mondhatók kedvezőknek. Régi sebünk, a tagdíj-hátralók, még tovább nőtt ós mérgesedett. De igazgató-választmányunknak mult októberi ülésében a hátralékok erélyesebb behajtására irányuló határozatai kellő sikerrel bíztatnak s remélnünk engedik, hogy a folyó évben helyre pótolhatjuk azt a, bár csekélyebb, de mégis sajnálatos tőke-csorbulást, melynek hibájába a viszonyok kényszere folytán beie estünk. Különben a pénztár helyzetéről, a számvizsgálat eredményéről és a folyó évi költségvetésről a pénzügyi bizottság fog külön jelentésben részletesen beszámolni. Kiadványaival Társaságunk is részt vesz az ezredéves országos kiállításon, melynek közművelődési osztályában minden eddigi kiadványunkat : Szemlénk hót évfolyamát, felolvasásaink egy kötetét, könyvkiadványaink hét kötetét és »Koszorúcc-nk húsz füzetét csinos kötésben egy kis fal-szekrényben kiállítottuk. ITadd legyen Társaságunknak is nyoma a nemzet nagy munkaós erő-versenyében! Tagjaink száma a lefolyt évben meglehetős hullámzást mutat. Az általában mutatkozó válságot Társaságunk is megérezte. A szegényebb sorsú lelkészek sorából, kik fölött leginkább megnehezült az idők jarasa, többen kiléptek Társaságunkból. Pártolnánk a szép ügyet, írják a kilépettek, de nem telik rá a sovány fizetésből, magunk is alig tudunk élni. A jelentkezett új tagok nehánynyal kevesebben vannak, mint a kilépettek. Ez is egyik jele az időknek! A halál is sokakat kivágott sorainkból. Névszerint csak néhányat említve : elvesztettük Papp Gábor dunántúli püspököt, Lukács Ödön felsőszabolcsi esperest, Kovács Ödön nagyenyedi theol. tanárt, kik választmányunknak is tagjai voltak ; továbbá Csikay Imre, Kovács Ferenc és Kalmár Lajos alapító tagjainkat s néhány rendes ós pártoló tagot. Haláluk érzékeny veszteség a közegyh az ra, de veszteség Társaságunkra nézve is, mely iránt mindenik igyekezett megtenni a magáét. Különösen Lukacs Ödönben vesztett sokat Társaságunk, melynek gyűlésein majd mindig itt láttuk a lelkes férfiút, ki nagy kiterjedésű egyházmegyéjének úgy szólván minden gyülekezetét részint tagjaink sorába bevonta, részint nagyobb évi adományok küldésére rábírta. Elhunyt jeleseink emlékének mi is szenteljünk pár kegyeletes sort jegyzőkönyvünkben, megüresedett helyeiket a választmányban kötelessógszerűleg töltsük be a jelen közgyűlésen. Mi pedig, kik az Úr nagy kegyelméből élünk és honfitársaink millióival együtt örvendezünk nemzetünk ezredéves ünnepén, tegyünk szent fogadást ez ünnepies pillanatban, hogy nemcsak drága hazánknak leszünk továbbra is hű fiai, hanem arról sem felejtkezünk meg, hogy midőn a honszerző Árpád népével együtt ünnepelünk, ez az ünnep egyszersmind a honmentésben, a nemzetilét védelmében és az alkotmányos szabadság kivívásában oly sokat ós oly sokszor vérzett protestantismus ünnepe is; s hogy miként a honvédelem százados küzdelmeiben az Úr lelke és szent evangeliuma tartotta meg ezt a nemzetet, úgy jövőben is csak e jelben küzdve végezhetjük sikerrel a honmegtartás ós államépítés dicső munkáját mind mi, mind a mi maradókaink. Szőts Farkas.