Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-03 / 18. szám
tartjuk, abból nem az eltörlés, hanem a reformálás szüksége következik. Müller: Ha Alexander a vallástanítást az iskolában szükségesnek tartja, az csak azt mutatja, hogy még nincs olyan nagy fia, mint neki, a kit a vallástanítással inkább vallástalanná tehettek volna. Vámossy látott arra példát, hogy 13 éves katholikus gyerek a bűnöket tanulta és összecsapta kezeit, hogy ennyiíéle bűn létezik és azt neki a vallásból kell megtanulni. Erödi: A mai állapot olyan, hogy a kérdést okvetetlen szőnyegre kell hozni. Egyik budapesti középiskolában tettek is e tárgyban fölterjesztést. A túlterhelésnek is a vallástanítás az egyik oka, mert megértés nélkül kell bemagolni a könyvet. Fest nem tartja lehetetlennek a reformot; az kellene ugyanis, hogy legyen itt is ellenőrzés úgy, mint más tárgyakban és hogv a vallásoktatók épen úgy tegyenek pedagógiai tanárvizsgát, mint a rendes tanárok. Ha a kongresszus sürgetné a reformot, talán győzne. Mindnyájan kívánták, hogy Szigetvári még egyszer nyilatkozzék, hogy milyen szellemben akarja megtartani előadását. Szigetvári körülbelül a következő nyilatkozatot tette : Álláspontomat legrövidebben a német szocialistáit góthai pro grammjával fejezhettem ki: »Die Religion ist Privatsache«. Az állam ne avatkozzék bele a polgárok vallásába sehol, az iskolában se. Tanítását bízza rá a családra. A vallástanítás bajait itt nem akarom részletesen kifejteni, senki sem szólalt fel itt védelmére, mind egyetértünk abban, hogy a mostani tanítás nagyon rossz. Én egyenesen erkölcsrontónak tartóin. Az elnök szerint hibás a konklúzióm; valóban, ha más tárgyról van szó, abból, hogy rosszul tanítják, én is arra a konklúzióra jutnék, hogy reformálni kell. Csakhogy a vallástanítás reformálására nincs módja az államnak se. A mit Fest említett, csak jámbor óhajtásnak tartom, mert kivihetetlen. Határozottan ki kell jelentenem, hogyha azt kívánják tőlem, hogy a reformálásra tegyek javaslatot, nem vállalkozom előadásra. A kérdés végre is ez: akarunk-e oda eljutni, a hová a világ nagyon művelt államai, például Francia- és Olaszország, Svájc és Észak-Amerika eljutottak, hogy tudniillik a vallástanítást a középiskolában eltörülték. Nekem meggyőződésem, hogy ide el kell jutnunk, nincs más megoldás; legfölebb olyan moráltant tudnék elfogadni, mint a francia iskolákban van. Még egyszer kijelentem, hogy az előadás megtartásához nem ragaszkodom, döntsön a választmány. Határozat: A választmány az előadást fölveszi a programmba és előadónak Szigetvárit jelöli ki. A választmány április 13-iki üléséből az »Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlöny «-e. II. Nyilatkozat. Az országos középiskolai tanáregyesület választmánya a második tanügyi kongresszus elnökségének felszólítására elvállalta a kongresszus középiskolai szakosztályának megalakítását és tárgyalásai előkészítését. Erre vonatkozó tanácskozásai közben, még 1895. okt. 14-én tartott ülésében indítvány tétetett, hogy a középiskolai vallásoktatás ügyét is tűzze ki tárgyalásra. A fontos kérdés megvilágítását és megvitatását tapasztalataink és meggyőződésünk alapján mindnyájan szükségesnek tartván, az indítványt elfogadtuk. Ugyanez alkalommal, hogy az ügy lehetőleg minden oldalról megvilágíttassék s az egyoldalú célzatosságnak még látszata is elkerültessék, két előadót kértünk föl: az indítványozó dr. Szigetvári Iván főtitkárt és Mauritz Rezső választmányi tagot, kik a megbízást el is vállalták. Mauritz igazgató úr azonban utóbb egészségi okokból visszalépett s így állt elő az a helyzet, melyet dr. Szigetvári úr az ápr. 13-iki ülésén megismertetett. Jóllehet teljes lojalitással terjesztette elő az ügyre vonatkozó ismeretes nézeteit, a választmány nem vonta vissza a neki még a mult év októberben adott megbízást. Miután erre nézve mind ama különböző fölfogások képviselői között, melyek a kérdés érdemét illetőleg az ülés folyamán kifejezésre jutottak, eltérő nézet nem merült föl; miután továbbá a tárgyalás előzményei is az Egyesületi Közlönyből ismeretesek voltak: a választmány nem hihette, hogy megállapodásával félreértésre szolgáltat okot. Nem hihette különösen azért, mivel köztudomás szerint oly természetű előadói megbízásáról volt szó, mely nem a megbízó testület valamely határozatának indokolására és képviseíésére vonatkozik, hanem olyanról, melvlyel csak egy-egy kérdés mibenlétének, történeti fejlődésének és jelen állásának előterjesztése jár. A kongresszusi előadó megbízása csak erre az előterjesztésre szorítkozik, melyhez fűzhet ugyan esetleges javaslatokat, de ezek már nem a megbízó testületéi, hanem egyedül a magáéi, melyekkel szemben mindenki, így a testület tagjai is, szabadon kifejthetik és érvényesíthetik eltérő nézeteiket. Tévedés volna azt hinni, hogy a kongresszus középiskolai szakosztályának bármely előadója is a választmány nevében hirdetne véleményt, vagy tenne javaslatot. Nem tarthatott félreértéstől a választmány még ezenkívül annál fogva sem, mivel az ápr. 13-iki ülésen történt fölszólalások nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy Szigetvári úr tételei választmányi határozaton nem alapultak és nem alapulhattak : a választmány egyszerűen nem kívánta megvitatásuknak útját állani. Reményében azonban csalatkozott, részint a napisajtó közleményeiből, részint a tagtársainktól érkezett nyilatkozatokból sajnosan kellett meggyőződnünk, hogy az ügyszereteten s a szabad szó tiszteletén alapult eljárásunk széles és tisztelt körökben félreértetett. A megtörtént félreértésnek minél gyorsabb és minél alaposabb eloszlatását egyesületünknek s az összes középiskolai tanári karnak vele kapcsolatos fontos érdekei kötelességünkké teszik. Ennek e kötelességünknek az ügyállás előterjesztése mellett alig felelhetünk meg már máskép, mint azzal a kérdés érdemére vonatkozó kijelentésünkkel, melyben egy ellen összes szavazatainkkal megnyugodtunk, hogy a középiskolai vallásoktatásnak nem törlését, hanem reformját kívánjuk. Szükségesnek tartjuk pedig ezt a reformot, a magunk tapasztalatai és meggyőződése s a legkülönbözőbb oldalakról nyilatkozó óhajtások alapján, úgy a valláserkölcsi nevelés, mint a tanítás sikere érdekében s iskoláink működése pedagógiai összhangjának tekintetéből. E meggyőződésünkben fogunk rá alkalmat találni, hogy a kérdést a szakkörök érett és hivatott megfontolása alá terjeszszük s minden irányban megnyugtató megoldásra juttassuk. A mindenek fölött nyugalmat, elfogulatlanságot s kölcsönös bizalmat igénylő tárgyalásra azonban közvetlen a félreértések fölmerülése utáni időt és hangulatot, még ha reményünk szerint a kétségeket eloszlatni sikerül is, nem tarthatjuk alkalmasnak és a vallásoktatás kérdését a kongresszus középiskolai szakosztályának napirendjéről leveszszük. Kelt Budapesten, 1896. április 27. Az országos középiskolai tanáregyesület választmánya. Beöthy Zsolt, e'nök.