Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-03 / 18. szám

punk javára folyósított évi 100000 frt. mint a mely öszszegeknek más rendeltetésök van, továbbra is változatlanul fenmaradna. Tudjuk és érezzük azon kötelességet, melylyel az állam pénzügyi helyzete iránt viseltetnünk kell, s valamint hosszú türelmünkben hazafias kötelességünk, s igényeink megállapításánál folyton szem előtt tartott szerénységünk vezérelt, mely számos sajgó sebeink közül csak a legégetőbbeknek orvoslását kérte az állam segélyétől: ép úgy készek vagyunk azon esetben, ha az állami pénzügyi helyzete még a legközelebbi költségvetésnél nem engedné meg a 800 frtra való kiegészítés összes hiányát az államkincstárból fedezni: ebbeli igényeinknek törvényszerű elismerése mellett, belenyugodni abba, hogy egyelőre legalább 600 frtos minimum, ez azonban mindenesetre már a legközelebbi költségvetésben adassék meg részünkre, illetőleg az annak pótlására szükséges összeg már e budgetben bocsáttassék rendelkezésünkre. Nemcsak egyházunk érdeke, hanem hazafias kötelességünk ösztönöz arra, miszerint Nagyméltóságod kegyes figyelmét felhívjuk azon Nagyméltóságod előtt bizonyosan ismeretes szomorú körülményre, hogy lelkészeinknek, úgy más felekezetekhez viszonyított, mint általában véve is szomorú helyzete majdnem üresekké tette theologiai intézeteinket, s hogy az anyagi szükség nyomása alatt a segélynek most már halaszthatatlanná vált megadása nélkül nemcsak a fentartási összeg, de arra alkalmas lelkészek hiányában is kénytelenek leszünk nagyon sok helyen feladni oly állomásainkat is, hol csupán egyházunk s lelkészünk szájában hangzott a magyar szó. Azon nagymérvű felelősség élénk tudatában, mely Isten és emberek előtt reánk nehezedik, ha e folyton folyó pusztulás elé gátat vetni s legalább a megmenthetőt megmenteni nem igyekszünk, hálás köszönettel fogadva Nagyméltóságod kegyes biztatását és tettét, teljes bizalommal kérjük a tizenkettedik órában a fentiek értelmében való további bölcs intézkedéseit. Nagy méltóságodnak stb. Az ev. reformátusok egyetemes konventjének 1896. évi április 23-diki üléséből Kun Bertalan püspök-elnök, Tisza Kálmán főgondnok-elnök. György Endre jegyző. ISKOLAÜGY. Az országos középiskolai tanáregyesület és a vallásoktatás. A mult hétnek nagy tanügyi sensatiója volt. A középiskolai tanáregyesület választmánya az országos tanügyi kongresszuson megvitatandó tételek közé felvette ezt a tételt is: A vallásoktatás helye a középiskolában. Eddig helyes. De felvette nem a tanítás reformálása végett, hanem az előadó által határozottan körvonalozott azzal az intentióval, hogy a vallás tanítása a középiskolából kiküszöböltessék. Az elkeresztvéntelenedés e botrányos tervét, melynek részleteit az alább közlendő 1-ső számú ügyirat tárja föl, nagy megütközéssel fogadta nemcsak az egyházi sajtó, hanem a világi sajtó is. A »Magyar Hirlap«, »Budapesti Hirlap* erőteljes vezércikkekben keltek ki e socialista-ízű törekvés ellen. A róm. kath. szerzetes tanárok és vallásoktatók egymásután tiltakoznak ez eljárás ellen s már is számosan kijelentették, hogy a tanáregyesületből kilépnek. Maga a választmány is megrökönyödött a felzúdult vihartól. Szelet vetett s vihart aratott. Legutóbbi ülésén csúfosan meghátrált elszeleskedett határozatától, ötöl-hatol és mentegetőzik, s a végén kijelenti, hogy * a vallásoktatás kérdését a kongresszus középiskolai szakosztályának napirendjéről leveszszük*. Ez a Ibik számú okmányban olvasható. A kérdés érdemével Lapunk mai vezércikke foglalkozik, e helyütt azt a két nevezetes okmányt közöljük, melylyel a kérdést napirendre tűzték s azután a napirendről csúfosan levették a tanáregyesület választmányi tagjai. Sajnos, hogy ennek a derék egyesületnek a kebelében is uralomra vergődtek ama keresztyén-ellenes elemek, melyek a liberalismus örve alatt újabb időben annyi éretlen eszmét hoztak forgalomba a közoktatás terén. És sajnos, hogy ebbe a kellemetlen ügybe a választmánynak oly derék prot. tagjai is bele keveredtek, mint Beöthy Zsolt elnök és Vámossv Mihály vál. tag. Az említett két ügyirat következőleg hangzik : I. A napirendre tüzes. Szigetvári a választmánytól elfogadott 2. tételt: A vallásoktatás helye a középiskolában — hozza szóba. Kötelességének tartja a végleges döntés előtt a következőket elmondani: A mikor a választmány első ízben, 1895. október 14-én foglalkozott e tétellel, akkor is kijelentette határozottan, hogy ő ez előadásban a vallásoktatás eltörlését fogja indítványozni. A kérdés pro és kontra már akkor is nagyobb vitára adott okot, de végre a választmány elfogadta a kérdés kitűzését és őt jelölte ki előadónak. Most újra megkérdi a választmány: vájjon nem tartják-e az egylet érdekével ellenkezőnek, hogy habár nem az egyletben, de az egylet által rendezett szakosztályban és épen az egylet egyik tisztviselője tartson ilyen előadást. Neki magának nincs szüksége arra. hogy akár az egylet, akár a kongresszus vállán állva hirdessen merésznek látszó tanokat; talált ő erre eddig is elég teret, hirdette szóval is, írásban is. Az egyletet pedig épen nem akarná semmi bajba keverni, épen azért még egyszer kéri a választmány nyilatkozatát. Alexander szerint Szigetvári bizonyára nem a XXV. század iskoláját akarja organizálni. hanem tekintetbe veszi korunkat. Ha atheista szempontból ellensége minden vallástanításnak, akkor előadását ellenzi. Ha ellenben kifejti a mostani vallástanítás hibáit és azon konklusióra jut, hogy a középiskolában el kell törülni és a családra bízni, akkor előadását a kérdés megvitatása céljából igen hasznosnak tartja ; a mai vallástanítás kompromittálja a vallást és a többi tárgyakat. Beöthy szerint Szigetvári konklúziója nem helyes. Ha ma rossz a vallástanítás, a minthogy mindnyájan annak