Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-03 / 18. szám

az történjék a felekezetek tanterve szerint s minden más órán rontani a felekezetek világnézletét: nagyon sok képtelenség ez együttvéve. Persze, a paeclagogus urak úgy gondolkoztak, hogy ők a békesség kedvéért a vallástani két órát mézes madzagnak elhúzzák a felekezetek száján, a többi órán meg majd megnevelik ők a hazafias és erkölcsös jövő nemzedéket! Most azonban kezdik érezni, hogy ha az ember rosszul keveri a kását, hát nagyon kemény eledel lesz az. Hadd törjék hát a fejőket azon, hogy a vallásban levő hatalmas erkölcsnemesítő erőket nem lenne épen hazafiatlan dolog felhasználni, mert d acara a sok mindenféle erkölcsi nevelésnek, a társadalom mind ledérebb, léhább és megbízhatatlanabb lett. Gondolom, hogy mennyire elrémülnek majd, ha látják, hogy ha jó vallásoktatást akarnak aclni, ha igazán reformálni akarják a vallásoktatást: akkor előbb saját szürke és élettelen világnézi elüket kell reformálniok. Mivel azt hiszszük, hogy Szigetvári Iván indítványának tárgyalása e punctum salienshez hajtotta volna a tanárságot, azért sajnáljuk, hogy az a napirendről levétetett. A magunk részéről semmiféle áltatásra nem vagyunk képesek. Kimondjuk nyíltan, hogy ez idő szerint csak a reformátusok és lutheránusok képesek jó vallásoktatás adására, már t. i. ha egész erővel felkarolják és érvényesítik azt az evangeliumi világnézletet, a melyet elhanyagoltak. A reformátusok ós lutheránusok bűnösebbek, mint mások, mert nekik a tiszta, erős, igaz és hatalmas evangelium rendelkezésökre állott s mégsem fordítottak az utóbbi évekig egy csepp gondot sem a helyes vallásoktatásra. A vallás mostoha tárgy volt, sok helyen az óraszám pótléka s még nem régiben a pókok tanítását kétszer annyival honorálták itt-ott, mint az Istenhez vezetést. Úgy látszik azonban, hogy ébredezünk már. A konvent határozata is, melylyel a vallástanárságot egyrangúvá teszi, persze egyelőre csak papiroson, minden más tanársággal, szintén ezt mutatja. A fődolog azonban az, hogy minden vonogatás nélkül vallás- és nem vallástanárok és fentartó testületek az élő, igaz Isten örök evangéliumát, melyet az Úr a megfeszített és feltámadott Krisztus által kijelentett, tegyék az iskolák életadó erejévé. A vallásoktatást nem lehet csak a vallásórákra szorítani, hanem az egész oktatást át kell lengenie az evangeliumi szellemnek. E fenséges főgondolat alá sorakozik azután sok másodrendű reformterv. Melegebb, egyszerűbb és világosabb vallástanítási kézikönyveket kell a tanulók kezébe adni, az evangeliumi világnézletet összeköttetésbe kell hozni a mívelődés másféle tényezőivel (Drummond »Természeti törvény a szellemi világban® c. művének a vérünkbe kellene átmennie), fel kellene tüntetni amaz áldásos hatásokat, a melyeket az evangeliumi keresztyénség a nemzetek életére gyakorolt, a sok pogány ideál helyett a Lord Shaftesbury-k, Wichern-ek, Wilíiamsok, Franke-k stb. élettörténetével kellene az ifjakat még a történetórákon is éltetni, azután konfirmáltak egyesületét kellene alapítani minden középiskolában s ennek útján vagy e nélkül is el kellene látni az ifjakat jóravaló evangeliumi szellemű lapokkal és könyvekkel. Mi mindezt nagyobb rázkódás nélkül megtehetjük; tegyük meg hát! Ila pedig középiskoláink evangeliumi szellemének erősítésére gyökeres reformokat nem alkalmazunk s a leendő protestáns intelligentiát teljesen leengedjük csuszamlani az evangeliumi világnézlet magaslatairól, hiába vigasztaljuk magunkat azzal, hogy legalább hazafiakat nevelünk, mert a történelem elmarasztal bennünket, hogy vétkeztünk az evangelium ellen is, hazánk ellen is. Mert kérem a XVI. században Oláh Miklós is meg Zápolya János is hazafiak voltak, ele a Dévai Biró Mátyások, Melius Péterek stb. híján nemzetünk aligha tartotta volna fel magát az azóta átélt irtózatos viharokon át. Az evangelium Isten ereje s ez isteni erő híján az intelligentia örvénybe viszi a népet. Szabó Aladár. A soeialis mozgalmak áttekintése ós bírálata. Felolvastatott a budapesti ref. ifjúsági egyesület febr. 10. és 17-iki összejövetelén. IV. A soeialis mozgalmak minden árnyalatánál észrevehetjük, hogy ezek minden vallásnak, de főkép a ker. vallásnak határozott ellenségei. A népet el akarják a vallástól szakítani, és ezt néha őszintén be is vallják, de a legtöbbször e szándékot titokban tartják a vezetők, mert nyilt feltárása által csak a saját helyzetöket nehezítik és sokkal nagyobb ellenállásra találnak. A socialdemokratia keresztyénellenes, mert a keresztyénség az az egyetlen hatalom, melytől még fél. A keresztyénség a családi, társadalmi és állami rendnek és intézményeknek legerősebb bástyája és biztosítéka, ezt jobban érzi és látja a socialismns és anarchismus, mint a kiváltságos osztályok, s épen ezért támad a keresztyénség ellen. De épen ez is azt mutatja, hogy ha valamely ponton meg lehet sérteni s gátolni a socialismust, úgy itt van az. A keresztyénség a legerősebb ellenfele, mely kétezer éves életében találkozott már többször is ezzel a mozgalommal. Már a II. század derekán a libertinus gnostikusok hasonló socialistikus és communistikus eszmékkel lépnek fél, egész a