Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-03 / 18. szám

vagyon és nőközösségig, de a ker. szellem diadalmaskodott e veszedelmes kinövések felett. Most is szembe száll velők s diadalmaskodnia kell. Épen azért mondottam helyes lépésnek, hogy a kormány az iparos tanoncokat e gonosz áramlatok elől a vallás paizsa alá akarja rejteni. Ámde ez még csak félmunka, s egészszé csak akkor lesz, ha az egész társadalom a Krisztus szellemével fegyverkezik fel. Ezen szellemtől egyesítve, kezet kell fogni minden tényezőnek, hogy nagy bajunkat orvosolhassuk. Az államnak és társadalomnak, a munkaadóknak és munkásoknak s mondjuk, az egyházaknak ki kell lépniök eddigi merev magatartásukból s több méltányosságot, s több jóakaratot kell tanusítaniok az ügy és egymás iránt. Hiszen a dolog természete s naponként itt-ott kitörő sztrájkok meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy itt megfeszített munkára s teljes odaadásra van szükség. Az államnak mindenekelőtt kötelessége volna gondoskodni a vasárnapi munkaszünet teljes és pontos megvalósításáról, de ne úgy, mint most, hogy az állam a maga monopolizált cikkeit vasárnap délután is áruitatja. A hetedik nap teljes megünneplése és pihenése sokféle áldásnak lenne forrása nálunk is. Azután meg jó volna, ha az állam a munkásszerződésekbe egy kissé jobban beletekintene s a feltételeket, a munkabért és időt ellenőrizné. így sokszor azok az egyszerű munkások egészen ki vannak szolgáltatva némely élelmes vállalkozók kapzsiságának, kik őket először eladósítják, aztán teljesen agyonsarcolják. Nem célom s nem is tudnám elősorolni az államnak minden idevonatkozó kötelességeit, de az állam intézőinek tudniok s akarniok kell, és meg vagyok győződve, hogy a modern, liberális államnak nagy és nemes szerepe lehet ebben a dologban és ha ezt betölti, csak akkor méltó a ker. állam nevezetre. Akkor aztán méltán követelheti: adjátok meg a császárnak, a mi a császáré! és ismételheti Pállal: Minden lélek a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen, mert nincsen hatalmasság, hanem Istentől ... és valaki ellene támad, az Isten rendelésének támad ellene. Róm. 18., 1. 2. De nagyon fontos szerep vár a társadalomra is, mely ha rendőri hatalommal nem is, de annál nagyobb morális erővel és tekintélylyel bír. Itt sok mindent meg lehet tenni társulati, egyesületi úton, jótékonysági intézetek által, miket az állam meg nem tehet. Nem ok nélkül utalt Schultze-Delitzsch maguknak a munkásoknak körében alakult vagy alakítandó egyesületek fontosságára. A napjainkban már honos munkásegyletek, közművelődési, betegsegélyző, temetkezési társulatok, ha helyes szellemben vezettetnek, sok áldásnak lehetnek kútforrásai. A ker. szeretet lelke által áthatott társadalom enyhítheti, csillapíthatja a nyomort. Az első keresztyének között pl. nem volt koldus, bár mindnyájan szegények voltak, mert szeretettel gondoskodtak egymásról. A szocialisták szeretnek arra hivatkozni, hogy az apostoli gyülekezetben vagyonközösség volt, de ez nem igaz, hanem igenis szeretetközösség volt. mi által a gazdag önként, jó szívből elhozta s megosztá kenyerét szűkölködő testvérével. Csel. 2, 42. 45—47. Tessék ezt a példát követni, mindjárt nem kiált a nyomor úton-útfélen utánunk! Jó lenne, ha ezt főként a gazdagok, a munkaadók, a gazdák figyelembe vennék s meggondolnák ama krisztusi szózat igazságát: jobb adni másnak, hogy nem venni (Csel. 20, 25.) és méltóba munkás a maga bérére (Máté 10. 10., Luk. 10, 7.) nem csupán a bérre, hanem egy kis jó indulatra is azonfelül. Egy fiatal gazdatiszttől hallottam egyszer a következő szavakat: az ember kénytelen ezeket a béreseket mindig szidni, marni, mert különben nem félnek s nem dolgoznak. Erre én azt gondoltam magamban: hátha még nem a félelem, hanem a hála és szeretet hajtaná őket, akkor hogyan dolgoznának! Szóval egy kis jóindulat ezek iránt, különösen ha betegség vagy más megpróbáltatás éri őket, egy ker. gyárosnak vagy munkaadónak nem szabad azért elutasítani, mintegy kitaszítani munkásait, sőt épen most álljon elő benne az igazi emberbarát, ki szeretettel gondoskodik róluk betegségükben, öregségükben, ki nem terheli őket erejükön felüli nehéz vagy hosszú munkával. Meg fogja látni, hogy nem veszített vele, mert ezek nem fogják elfelejteni a vett jót s visszafizetik a munkában. Mert nagy különbség van e között: dolgozni és jóakarattal dolgozni! De ha még vesztene is a földiekben, annál többet nyer az Isten országában! És végül a mi magukat a munkásokat illeti, ideje volna és égető szükség, hogy ott hagyják ámító vezéreiket, kik az ő bolondításukból élnek, s a helyett, hogy utópiákat kergetnek, igyekeznének elérni azt, a mi elérhető. Hagynának fel a képtelen jelszavakkal és ábrándokkal, a minő pl a nyolc órai munka, nyolc órai szórakozás, nyolc órai alvás is. Nem is említve azt, hogy ezt az ipar, főként az időszakokhoz és alkalmakhoz kötött iparágak és foglalkozások, pl. földmívelés, kertészet, kőműves, ácsmunka stb. nagyon súlyosan megéreznék, csak arra akarok utalni, tekintsenek szét a közélet munkásai között, kérdezzék meg akár a legkitűnőbb politikusokat, vagy hivatalnokokat, mérnököket, tanárokat, vagy orvosokat, mesterembereket vagy kereskedőket, a legtöbb azt fogja mondani: hogy ő nyolc óránál többet dolgozik naponta. így hozza ezt az élet, mely ma már nem oly könnyű, mint régen volt. Ha jól emlékezem, az öreg Gladstonet, a nemrég belépett angol miniszterelnököt akarta egyszer egy socialista a nyolc órai munkaidő pártolására megnyerni, mire ő ilyenformán válaszolt : hogyan pártolhatnám én a nyolc órai munkaidőt, mikor magam 16 órát dolgozom naponta ! És jó lenne, ha a munkások is nem mindig csak azt a nagy távolságot méregetnék, mi közöttük és a legfelsőbb rétegek között tátong, főként nagyon kívánatos volna, ha meggondolnák, hogy nem csupán a vagyontól függ a boldogság, sőt az ember boldog és megelégedett lehet szerény viszonyok közt is. Erre nézve már elmondtuk, mi a vagyonosabbak és hatalmasabbak kötelessége a szegényekkel szemben, de ha mindezeket a kötelességeket a legszebben teljesítik is, mégis fenn fog maradni minden időben és minden körülmények között is a vagyoni 35*