Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-19 / 16. szám

Kovács Albert budapesti theol. tanár és országgy. képviselő hasonló irányú beszéde és Nemes Árpád mezőbodoni ref. lelkész felszólalása után Kovács Gyula nagyenyedi polgármester kijelenti, hogy az enyedi theologiát az igazgató-tanács egyszerűen és önkényesen el akarja pusztítani. Ezután gr. Bethlen Gábor elnök oly beszédet tartott, a melynek tónusa az elnöki székbe sem nem odaillő, sem meg nem engedhető. Kimondta abbeli észrevételét, hogy a javaslatnak a nagy-enyedi theologiára vonatkozó részletét az igazgató-tanács törvénytelenül be akarta csempészni. Végül pedig önkényüleg enunciálta, hogy a Zeykféle javaslat elfogadtatott. A zavar, az izgatottság erre tetőpontjára hágott. Óriási lárma, kiabálás, heves tiltakozás keletkezett erre, minek folytán Bethlen az ülést 10 percre felfüggesztette. A gyűlés újra megnyílása után ár. Kolozsvári Sándor akart szólani, gr. Bethlen elnök azonban nem engedte szóhoz jutni, a mire következő óriási izgatottság és lárma miatt elnök az ülést felfüggesztette és az üléstermet odahagyta. A dolgok ily váratlan fordulata rendkívüli feltűnést keltett mindenfelé. A szerencsétlen kimenetel után mindenki heves izgatottsággal tárgyalta a lefolyt eseményeket. Egyik rész az elnök eljárását és állásfoglalását ítélte el a legkeményebben, a másik rész, az ellenzék pedig az igazgatótanács ellen fordult. ^Elszakadunk a püspöktől*, hangzott olykor ezek soraiból. A közgyűlési tagok felzaklatott kedélylyel oszlottak szét s rövid időn az egész városban a sajnos kimenetelű gyűlésről beszéltek. D. u. 4 órakor újra fenyegető előjelek közt nyílott meg az ülés, ismét a gr. Bethlen elnöklete alatt. Alig foglalta el az elnöki széket, a délelőtti közgyűlésnek néhány tekintélyes tagja, épen a délelőtt történt eseményekből indulva ki, bizalmatlansági nyilatkozatot adott be az elnök eílen. Erre ismét fenekestől felfordult a gyűlés békéje s Bethlen indulatosan odahagyta az elnöki széket s a közgyűlést minden legkisebb tanácskozás nélkül feloszlatta. Az ezután következő értekezleten Dr. Kolozsvári Sándor mély sajnálattól és őszinte fájdalomtól remegő hangon az egész magyar protestáns egyházra nézve szerfölött elszomorító eseménynek jelentette ki a közgyűlés tanácskozásainak ilyen térre való vitelét s egyszersmind felvilágosítással szolgált a Bethlen-kollégium alapítójának a végrendeletben kifejtett intentióiról, s igazolta az igazgatótanács eddigi eljárását. Kimondotta ezután az értekezlet, hogy miután a közgyűlésnek egyik legfontosabb és legsürgősebb teendője a fiatal papok kibocsátása: másnap, 12-én déli 9 órakor, e teendők mielőbbi elvégzése céljából, az értekezlet ismét összejön. Igv végződött április 11-ike, mely nap nemcsak az erdélyi, sőt általában a hazai protestáns egyház történetében egy sajnálatos pont s mely végkifejleményeiben teljességgel nem járult hozzá a prot. egyetértés biztosításához s a vállvetett munkálkodás megszilárdításához. * — A jubileum napja, április 12. — Az e nap délelőttjén összejött közgyűlés sem sokkal volt szerencsésebb a tegnapinál. Az egyenetlenség most is csakúgy felütötte fejét. Id. Lészay Ferenc volt az elnök, ki megtámadott egészséggel bár, de a közgyűlés méltó örömére, mégis megjelent. 19 iíjú lelkész jelentkezett a kibocsátásra, kikhez Szász Domokos püspök intézett üdvözlő beszédet. Borongó lelkének hangulata — úgymond — nem engedi, hogy hosszú beszédet tartson, s most csupán néhány jóakaratú, atyai tanácsra és bizalmas intelmekre szorítkozik. Türelemre, békességre inti a fölszentelendő ifjú lelkészeket, hogy álljanak meg híven a küzdelmek közt, melyeknek sorompói most nyílnak meg előttük. A most bekövetkezett új idők folyamán a lelkészeknek az ő gyülekezeteikben is kötelességeik vannak, melyek nehezek bár, de gyönyörrel teljesek. Az Isten áldását kívánja reájuk, hogy az Úr szolgálatában a keserűségek közepette is találjanak örömet, békességet, vigasztalást. Álig kezdtek a kedélyek a rendes, nyugodt mederbe térni: a közgyűlés ellenzéki része a jelen közgyűlést teljesen érvénytelennek nyilvánította, miután az tegnap fel lett oszlatva, s ennek mindennemű esetleges határozatai ellen óvást emelt. * A közgyűlés ezt, a dr. Kolozsvári Sándor indítványára egyszerűen tudomásul vette. Id. Lészay Ferenc elnök ezután, visszatekintve az elmúlt eseményekre, a közgyűlést végleg feloszlatta. A közgyűlés tagjai a theol. fakultás díszterméből egyenesen a bel-farkas-utcai ref. templomba vonultak, hol a 19 ifjú lelkipásztor ünnepélyes felavatása és kibocsátása ment végbe a következő sorrenddel: I. Invocatio : »Te rólad zeng dicséretünk« (I. dics.). Énekelte a gyülekezet. 2 A CLXXII. dics. 3 verse: >Lélek az Isten, lélekben imádjuk Őt*. Énekelte a gyülekezet. 3. Mozart A.: * Szárnyain az áhítatnak*. Férfi kar. Énekelte a »polgári dalegylet* Oberti karmester vezetése alatt. 4. Ima. Tartotta Szász Domokos püspök. 5. Bognár J.: »Isten a magas égben* vegyes kar. Énekelte a polgári dal egy let férfi- és női kara; Oberti karmester vezetése alatt. 6. Ifjú papokat kibocsátó beszéd. Tartotta Kenessey Béla theol. igazgató-tanár. 7. A szokott kérdések föltevése Szász Domokos püspök által és az eskü bevétele. 8. »Jövel Szentlélek*. Énekelte az esperesi és jegyzői kar. 9. Kibocsátás a papi pályára. 10. »Hiszek egy Istenben«. Énekelte az esperesi és jegyzői kar. II. Áldást kérő, bezáró ima. Tartotta Szász D. püspök. 12. A CLXXIL dics. 7. verse: »Tartsd meg Anyaszentegyházad*. Énekelte a gyülekezet. * Ápr. 12-ének legkiemelkedőbb pontja volt a Szász Domokos püspöki működésének tíz éves jubileuma a ref, theol. fakultás dísztermében. Annak dacára, hogy a leviharzott és szerencsétlenül félbeszakadt közgyűlés fölöttébb dissonans hangokat kevert a jubileumi hangulatba, elég szép számú ünneplő sokaság jelent meg az ünnepélyre. Arról természetesen a lefolyt események után szó sem lehetett, hogy az egész egyházkerület egyeteme egy szívvellélekkel ünnepelje Szász Domokost, a mit pedig a nagybuzgalmú, tevékeny főpap teljesen megérdemelt volna. Mindenesetre az izgatott, viharos közgyűlés kimondhatlan sokat lerontott a jubileum fényéből. Az ünnepély a belfarkas-utcai isteni tisztelet után, 3/4

12-kor kezdődött. Gyarmathy Miklós, a kolozsvári nemzeti színház intendánsa intézett meleghangú üdvözlő beszédet az ün-