Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-12 / 15. szám

elvek következők: Nem fogadható el a Vécsey által hathatósan ajánlott közös pénztárba való fizetés, nem, mert a nagy ekklézsiák jogaikról le nem mondanak s az alapítványok természete is megkötné kezeinket. Adó alapon történjék mindenféle egyházi teherviselés; de a nagyobb birtokosok csak bizonyos fokig róhatók meg, mert az egyház egyenlőtlen kötelességek teljesítése mellett is egyenlő jogokat ad. A mely egyházban a törvényesen megállapított minimum tényleg nincsen meg: az állam menjen segítségére az 1848: XX t.-c. szellemének megfelelően. A jövedelem összeírásánál mindenütt a kat. tiszta jövedelem egyszerese vétessék, mint a kath. kongrua bizottság javasolja a kath. plébániák jövedelmének összeírásánál. A kápláni fizetés emeltessék föl. És a napirendről levenni e rendkívül fontos thémát többé nem engedjük mindaddig, míg meg nem valósul. Bizottság választatott a végből, hogy a pályakérdéseket kitűzze és nemes versenyre hívja fel a lelkészeket. Kimondatott továbbá az is. hogyha lelkésztársunk koporsója mellé szólít el bennünket a gyászalkalom, ott minden jelenlevő lelkész papi ruhában palástosan jelenjék meg, hogy papi jellegünknek külsőleg is kifejezést adjunk. Majd az új egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta hallgattuk meg az új rend hatását egyházunkra és vallásunkra nézve. Bizony e hatás nem a legkedvezőbb! Mi szivesebben forgolódnánk az Úr oltára körül, ha a régi állapotok vannak ma is. Azzal a fölemelő tudattal bucsúztunk el egymástól, hogy jó munkát végeztünk, s hogy nemes munkálkodásunkat bizonyára meg fogja áldani Isten megszentelő kegyelmével. Szuhay Benedek. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. A jelenkori német protestantismus a theologiai ellentétek hazája. Növelik ez ellentéteket az eltérő egyházpolitikai felfogások, a melyek a német prot. egyházi intéző köröknél lépten-nyomon észlelhetők. A Lipsius által az Evang. szövetség egyik közgyűlésén annyira hangsúlyozott »közös evangeliumi hitalap* mellőzésével a theol. ellentétek kiszélesítésén fáradoznak mind a szélsőbb liberális. mind az orthodox körök egyaránt. A theologia evangeliumi jellege, a hitélet bensősége és közvetlensége s a tudományos kutatás valódi szabadsága fogja vallani ennek kárát. Im egy idő óta, főleg a Harnack-viták s a Lapunkban is részletesen ismertetett Grafe-Meinhold-féle bonni szúnnapi cursusok óta valóságos hajsza indult meg bizonyos orthodox körök részéről a porosz tartományegyházban, mely mozgalomnak célja: megszorítani a porosz kultuszminiszter kinevezési jogát a theol. tanszékek betöltésénél valamely egyházi hatóság, névszerint az egyetemes zsinati elnökség javára. Pedig úgy a kultuszminisztérium, s az ev. föegyházi tanács, mint maga az egyetemes zsinat valamennyi tanári tagja, így p. o. a positiv irányú Cremer és Nathusius a leghatározottabban ellene nyilatkozott a theol. akadémiai tudományosság ily egyházi gyámság alá való helyezésének. »A westfáleni hitvallás barátai* mégis sürgették legközelebb, hogy a bonni egyetemi theologián Grafe és Meinhold hypothesiseinek ellensúlyozásául egy ú. n. ó-szövetségi »Strafprofessur« szerveztessék s e tanszék az ismert nevű Volk dorpati tanárral töltessék be. Hová fogna ez vezetni Németországban, kérdi méltán Beyschlag, ha a kultuszminiszter jogainak csorbításával bizonyos theol. vagy papi körök akarnák befolyásolni egyoldalú theol vagy egyházpolitikai pártszempontok által vezéreltetve a theol. akad. tanszékek betöltését ? Ez volna hihetőleg az a szomorú perspectiva, a melylyel Schleiermacher 69 évvel ezelőtt korát így jellemezte, hogy abban »a tudomány a hitetlenséggel s a keresztyénség a barbársággal egyesül®. Elvégre is a theol. tanszékek betöltésénél a kultuszminisztert nem a theol. vagy egyházpolitikai pártállás, hanem az evangeliumi hithűség s a tudományos arravalóság szempontjai vezérelhetik. De hát Poroszországban régóta hódít a pápás vaticanismus, s bizonyos prot. köröket is kisértgetnek annak veszélyei. így legközelebb is valósággal térdet hajtott a porosz kormány az ultramontanismus előtt a redemptoristák rendjének megtelepítése, ilietve visszabonosítása tárgyában. Úgy találja a kormány, hogy a redemptoristák úgyan nem afliliáltja a jezsuiták rendjének, de azért mégis hajlandó a trieri és bochumi tömeges kérvényekre a redemptoristákat visszahonosítani s a redemptoristák miszszióit a tömeges protestáns vidékeken engedélyezni. Hát ők be is fognak vonulni »bárány ártatlansággal* a prot. Németországba századunk liberalismusának örök dicsőségére s a theol. pártharcok és ellentétek által különben is szétszakgatott német protestantismus nagy örömére és gyönyörűségére. Rég megjósolta már azt Nippold, a jénai egyháztörténetíró, a midőn tükröt állítva a német protestantismus elé s a Bismarck-féle Canossába indulópolitika által befolyásolt porosz kormány elé azt mondotta: hogy mely utak vezetnek Rómába ? Hisz' ma már a Poroszországban domináló centrumpárt nyíltan hirdeti, hogy az ókatb. törvény fennállása sérelem a német pápásokra, a mire hihetőleg a Lapunkban is megörökített derék Reinkens püspök halála lehetett a legkedvezőbb alkalom. Szomorú dolog az, ha Poroszország miniszteri tanácsa az »affiliált«-nak jogi fogalma mögé bujt, hogy a redemptoristák s a jezsuiták teljes szellemi rokonságát eltussolja s a redemptorista bigotteria s erkölcsellenes morál káros befolyását a kath. nép körében ily úton szentesíti. Nem tudjuk, mennyire van tájékozva a porosz minisztérium a redemptoristák vallási praxisa s morális tanai dolgában. De olvassa meg a Döllinger Reusch-féle forrásszerű »moralistákat^ s meg fog győződni a két rend elvi és gyakorlati azonosságáról s erkölcstana keresztyénellenességéről az egész vonalon. Ha Poroszországban utat, ajtót nyitnak a redemptoristáknak, úgy nem értjük, hogy miért haboznak a hasonló tendenciájú jezsuiták rendjének hasonlóképen peticionált visszahonosításától ? Mi mindezt a dolgok természetes fejleményének tartjuk abban a Németországban, a melynek birodalmi tanácsában a centrumpárt a vezérpárt, mert övé a prásidium. A centrumpárt pedig igen ügyes az eszközöknek a megválasztásában és felhasználásában. Kellemetlenséget neki koronként csak a protestantismus kebelébe tért Hoensbroech gróf okoz a maga röpirataival és előadásaival. így legutóbb is tartott ilyen nyilvános előadást és pedig épen azon a napon, a melyen a Röntgen-féle sugarakat is produkqJtákBerlinben. Hihetőleg befogja világítani a Hoensbroech-féle előadás a Röntgen-féle sugarak mellett is a