Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-12 / 15. szám

maga feltűnést keltett két rendbeli leleplezésével a német birodalmi tanácsot s annak pápás és nem pápás tagjait. Az egyik az, hogy Caprivi gróf, a német birodalmi cancellár azt mondotta a jezsuita rendből kilépett, a protestantismusra áttért s nála német állami szolgálatot kereső Hoensbroechnek: »De gróf úr, mit mondana ehhez a szent atya Rómában, ha önt állami szolgálatra alkalmaznék*. E mondás szállóigévé lesz, állandó signaturája. és vezérelve a német kormány politikai magatartásának a Vatikánhoz való viszonyában ! Odáig jutottak a dolgok a prot. Németországban 25 év óta, hogy »a szent atya nézete« irányozza a prot. császárságnak, a reformáció e szülöttjének politikáját. A másik leleplezés Windthorstnak, a centrumpárt egykoron ünnepelt fejének, s »meppeni gyöngynek« önjellemzésére vonatkozik, ki évekkel azelőtt a septenátus kérdésében Kölnben kifejtette, hogy ebben a kérdésben esetleg a pápa intenciói ellen is lehetne agitálni, ha csak ez által a német birodalom biztonsága veszélyeztetnék. »S így Istennek segítségével megint csak derekasan keresztül hazudtam magam!* kiáltott volna föl a nagy centrumvezér 1 Legalább így beszélte el ezt a centrumpárti Lieber bizonyos megütközéssel az akkoriban még a jezsuita rendhez tartozó Hoensbroech grófnak, a mivel az egykori ünnepelt centrumvezérnek frivol önmegalázása napnál világosabban dokumentálva volna, s szép fényt vet a római egyház emez előkelő agitatórius fiskálisának állítólagos erkölcsi komolyságára. Valóban nagy erkölcsi bátorság kell ahhoz, hogy egy a jezsuita rendből kilépett férfi egy nyilvános előadásban ilyen dolgokat szellőztet, s hogy oly küzdelemnek a terére lépett, a melyen kevés az ehsmérés s annál több a gyűlölet s a bosszúállás. Így legközelebb is »A jelenkori német jezsuiták s a felekezeti béke* cím alatt (Berlin, Haack) egy röpiratot bocsátott közre, a melyben a Gottlieb neve alatt a berlini Germániában író Pesch T. jezsuitának 101 röpiratából drastikus kivonatokat közöl a német protestantismusról és annak jelen képviselőiről. Hogy ilyen viszonyok között a felekezeti béke lehetőségéről Németországban szó sem lehet, nem szorul bővebb magyarázatra, valamint az sem, hogy mint értelmezik a centrumpárt férfiai »a vallásos érzületek lehető kímélésének* jezsuita frázisát! Egyben osztozik a német protestantismus a centrum part jogi felfogásával s ez a párbaj kérdése, mely legközelebb a hadügyi költségvetés tárgyalása alkalmából a berlini Reichsrath-ban szóba került. Erre nézve Beyschlag »Deutsch-Ev. Blátter« című folyóiratának március havi füzetében a következőket olvassuk: A ki abban a meggyőződésben él, hogy a becsületesség egy nemzet közéletének alapja, annak a legnagyobb sajnálkozással kell látnia azt a nagy ellentmondást, mely Németországban a modern betegség kérdésében a tényleges viszonyok, a vallási felfogások s a törvényes intézkedések között fennáll. A törvény büntetni rendeli a párviadalt, míg a társadalmi szokások kötelességszerűen szentesítik azt, a vallás tiltja, a becsület megkívánja a párbajt. A tisztet megbüntetik, ha duellál, s szégyenletesen elbocsátják szolgálatából, ha meg nem verekszik. A büntető törvénykönyv áthágása tisztességbe ütköző, de a ki követné a törvénykönyvnek a duellum megbüntetésére vonatkozó rendelkezéseit, társadalmi becsületét veszti. Olyan ellentmondások ezek, a melyek megoldásra szorulnak. Vagy szükséges a duellum mint társadalmi intézmény, s akkor jogosult és csak annak visszaéléseit korlátozzuk, vagy pedig büntetendő cselekvény, s akkor el kell azt pusztítani. A mostani állapot tarthatatlan, mert közhazugságon alapul. A duellumnak egyszerű várfogsággal vagy államfogházzal való megbüntetése nem akadályozza, sőt inkább előmozdítja azt. Ha az állam büntetendő cselekvénynek minősíti, büntesse szigorú börtönnel, s akkor a duellum, mint társadalmi intézmény önmagától meg fog szűnni. Nomine mutató e közfelfogás a mi viszonyainkra is vonatkozik. Jól mondja erre vonatkozólag Beyschlag. hogy ha a duellumot a hadseregből kiirtanék, a mi becsületbirósági intézmények létesítésével volna lehetséges, akkor a társadalmi élet köréhői is önmagától eltűnnék. De mindaddig, míg a társadalmi felfogás félszegsége a becsület kérdésében kedvez a párbajnak s a becsületbiróságok a párb:ijképesség s nem a becsület megvédése és szentsége felett ítélnek, szó sem lehet e modern betegség gyökeres gyógyításáról. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉGEK. Lelkipásztorsági elmélet a mult századból. 10-szer. Az Isten szolgáinak szent Pál intése szerint, mindenek iránt gazdálkodónak kell lenni; a szűkölködő szegényeken kell könyörülni, még pedig úgy, hogy a kik az Isten lelki juhai közül vagy testökben vagy lelkekben betegek, sebesek, azokat gyógyítsa, sebeiket kötözgesse. Bizony jajt kiált Isten azoknak a pásztoroknak, a kik ezeket nem cselekszik. Ezech. XXXIV: 2 3. 4. Jaj azoknak a pásztoroknak, kik nem a juhokat, hanem magukat legeltetik, kik a juhoknak kövérivei élnek, gyapjaikkal ruházkodnak, az erőteleneket meg nem erősítik, a betegeket nem gyógyítják, a megtöröttet nem kötözgetik, az elesettet vissza nem hozzák, az elveszettet meg nem keresik, hanem keményen és kegyetlenül uralkodnak ő rajtok. Csak ennek a jajnak hallása is indíthat minket kötelességünknek híven való gyakorlására. H-szer. Ne légyen az Isten szolgája hízelkedő, a bűnösöknek kivált ne hízelkedjék, ne varrjon vánkost az ő hónuk alá, mert azt mondja Isten Ezech. III: 17. 18. Embernek fia őrállóul adtalak tégedet az Izrael házának, halld meg az én számbul az én beszédemet és intsd meg őket az én nevemben. Ha én mondom a hitetlennek halállal halsz meg és te őted meg nem inted, hogy a hitetlen az ő Istentelen utátul eltérjen, hogy éljen : az a hitetlen meghal az ő álnokságában, de az ő vérét a te kezedbül kívánom meg. Nagy kívánság ez, és nagy ösztön az Isten szolgáinak a bűnök és bűnösök ellen való feddőzésre. 12-szer. Ha tapasztalná az Isten szolgája, hogy a mely ekklézsiában teljes erejébül és jó lelkiismerettel szolgál. abban szolgálatjának kevés sikere vagyon, épen nem épülnek a kegyességben és tudományban hallgatói: azért hűséges szolgálatjában alább ne hagyjon, mert Isten ő általa csakugyan véghez viszi a maga dolgát, ő pedig megmenti a maga lelkét és ha hallgatói közül valakik elvesznek is az ő bűnökben, az ő kezei tiszták lesznek az ő vétektül, ut est Ezech. XXXIII. 9. 13-szor Ha történnék az, hogy az Isten szolgájának az ő egyházi hivatalában tett hűséges eljárásáért, feddőzéseért, dorgálódzásáért gonosz akarói és ellenségei támadnának. azon meg ne ijedne s rettenne, mert az egekben lakozó Isten, a kinek szolgája parancsolatját cselekedte, leszen az ő oltalma. Akárki mivel ijeszsze, akárki mint irigykedjék tehát reája, ő teljes erőbül az Isten szent beszédét hirdesse, abban levő igazságokat oltalmazza, mint Athanasius maga idejében cselekedett, a melyért is igaz-