Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-05 / 14. szám

A budai egyház feltámadása ünnepén. (Felolvastatott márc. 29-én a templom felavatásakor.) Nagy kapu nyilt meg előttünk! Óh Istene a magasságnak, nem hiába vártuk a te irgalmadat, ime itt állunk a te templomodban! Hallottuk fejünk felett zúgni a harangokat, szolgáidtól a te szent lelkedért való esdeklő fohászt és szent igédnek prédikáltatását, s most hálákat adunk neked, hogy a mi törekvéseink kedvességet találtak te előtted! Jövevények voltunk e földön, s ma két seregünk vagyon . . . Kétszáztíz éven át nem volt itt hajlékunk s ime most magasra nyúló ívezetek alatt kél szárnyra lelkünk gondolatja. A Dévai Biró Mátyás ekklézsiája föltámadt hamvaiból, a a Buda visszafoglalásakor szétszórt magyar reformátusok újra visszatértek a fazekasnak ama mezejére, mely nem szolgál nekik temetőül, de új élet, megújhodás helye számukra s hallják Isten szavát: Ime, mint a sar* a fazekasnak kezében, úgy vagytok ti az ón kezemben: Izraelnek háza. Ott vagyunk az ő' kezében, melyek áldólag nyugosznak fejünk felett. Kicsiny volt a sereg tizenegy év előtt, ma háromszor annyian vagyunk. Akkor alig voltunk többen kétezernél, ma hatezeren vagyunk. A pesti egyház már 1883-ban összeiratta a budai egyháztagokat s az egyházmegye akkori esperesét kérte fel, hogy közvetítésével rendezze a Duna jobb partján az egyházi életet. A pesti ref. theologusok már akkor vasárnapi iskolát tartottak Budán s egy ily alkalommal épen az állami tanítóképző akkori helyi ségében említette föl egy egyházi központ alkotásának szükségét Szőts Farkas theol. tanár. Majd 1884. máj. 30-án Borosnyay Oszkár hívta össze egy-két hitsorsosát, hogy Budán ref. egyházat alkossanak. A több oldalról megpendített eszme jó földbe talált, ugyanazon óv október 12-én összeírták a budai reformátusokat, az adakozásokat megkezdtük, azokat Szőts Albert tartotta evidentiában s pénzkezelésünknek is ő adott irányt. Már 1885. febr. 10. az egyháztanácscsal megegyezésre jutottunk s ez egyezség szerint megkezdtük egyházi életünk szervezését. Ez óv ápr. 21-én választottuk meg a helyi egyházi bizottságot, melynek 1877-ig Borosnyai volt az elnöke. Ugyancsak 1885. húsvét második napján tartotta Simon Ferenc s.-lelkész az első ref. isteni tiszteletet s osztotta ki az úrvacsoráját a Török Pál özvegye által ajándékozott tányérról s kelyhekből. Az első isteni tiszteletet az evang. hitrokonok templomában tartottuk s a mint addig az ő papjuk is vigyázott a mi híveinkre, ettől fogva 11 éven át mind e mai napig ide adták templomukat is, hogy a szerető testvér jóságával segítsék iparkodásunkat. De ez az év másként is nevezetes reánk nézve. Mint budai reformátusok elmentünk egy jubileumra s a mi figyelmünket az ünnepelt államférfiú, egyetemes egyházunk vezérembere, Tisza Kál mán, azzal a határozott kijelentéssel fogadta, hogy örömmel látja törekvéseinket s a maga részéről mindent szívesen tesz, hogy a Duna jobb partján is erőteljes egyházi élet állhasson elő. Alig pár hónap múlva Tisza Kálmán né pártfogásába fogadta a templomépítést. Ugyanez évb en adta ki a püspök az első gyűjtőívet, a kéziratot püspöki látogatási útjából küldte meg nekünk, ezzel is mutatva szeretetét az eszme megvalósulása iránt. S ettől fogva a siker biztosítva volt. Addigi gyűjtésünk alig tett 14 ezer forintot. Ez a kis összeg már :1893-ban közel 80 ezer forintra szaporodott, melyből ötvenezer forint Tisza Kálmánné buzgósága folytán jött össze. Áldja meg őt érte a kegyelem Istene ós sokasítsa meg áldásait az ő gyermekei s unokái felett! Darányi Ignácz, a ki 1887-ben vette át az elnökséget, nemcsak saját működése s áldozatkészsége, de finom tapintata s a körülmények gondos felhasználása, az esetleg emelkedő nehézségek legyőzése, alkalmas szervezet kidolgozása, szóval kormányzókepességei által vált nagy hasznára egyházunk budai részének. A vallásos élet már ekkor izmosabb volt. Az 1885-ben keletkezett nőegyesület áldásos munkásságot fejtett ki, pártfogásába vette a szegényeket és a vasárnapi iskolás gyermekeket, kik részére évenként karácsonyi ünnepélyeket rendezett, a szegény sorsúakat ruhával megajándékozta. Isteni tiszteletet is nemcsak Budán, ele az Istenhegyen is tartottunk. S hogy templomépítésre is gondolhassunk, ekkor kezdtük a helyet kiválasztani. Nem lehet csudálni, hogy Buda sajátságos terepviszonyai miatt minden városrész a maga számára óhajtotta volna az új templomot. Gr. Tisza Lajos, egyházközségünk főgondnoka türelmesen eljött az ajánlott helyekre s az adott helyzet alapos megfontolása után a Fazekastér mellett nyilatkozott, melyet az egyháztanács is magáévá tett. Ekkép 1889-ben már a székes főváros átengedte nekünk ezt a díszes tért, melyen ma templomunk emelkedik. 1890-ben megalakult az építőbizottság. Júl. 15-kén a pályázatot a tervkészítésre kihirdették. Az első jutalmat a versenyen Petz Samu tanár nyerte el s az épület az ő tervei szerint épült fel. Az építést magát Majorossy Géza építőmester vállalta el. A programmot pedig úgy állapították meg, hogy 1893-ban felépítik a templom alap