Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-05 / 14. szám

zatát, 1894-ben a templom fedél alá jön s 1895. aug. elsején a kulcsokat átadják. Az építés vezetése felett a főfelügyeletet gr. Tisza Lajos tartotta a kezében s mily előszeretettel csüggött a gróf ezen az építkezésen, mutatja az a nyilatkozata, melylyel egyszer az építés sürgetésére felelt. »Azt hiszik — úgymond — hogy én nem szeretném már ha készen volna? Hiszen valahányszor a Fazekas-tér felé járok, gondolatban már most is mindig oda képzelem a mi templomunkat^ Bizonynyal az ő előkelő ízlésének s építészi talentumának maradandó emléke ez a templom ! 1893-ban Szász Károly püspök úr, a ki egyházi életünket folytonosan figyelemmel kisérte s annak, mint gondos jó atya vezetője volt s e mellett paptársával, Papp Károlylyal többször egyházi szolgálatokat is teljesített Budán, püspöki látogatása alkalmával meglátogatta az ő pesti egyháza budai részét is. A püspök úr örömét fejezte ki a fellendült egyházi élet felett, melyet a vallásos társaságok, a nőegylet s az ép ez évben alakult nagypénteki társaság is ápoltak, s továbbá az akkori h.-lelkósz, dr. Kecskemóthy István által hetenként tartatni szokott vallásos összejövetelek s énekes társaságok felett. Az isteni tiszteletek végzésére különben sokszor a theol. tanárok, Iíenessey Béla, dr. Szabó Aladár is átjöttek. Az éneklést s orgonázást rendesen a budai állami tanítóképző zenetanárai és növendékei végezték. A templomópítósre visszatérve, a pesti egyház elnökségének folyamodására a székes főváros, mely semmiféle kulturális vagy valláserkölcsi cél támogatásától vissza nem vonul, a telekadományozást egy nagyobb építési segély adásával növelte, melyből a budai templomra 30,000 frt jutott. Ekkép körülbelül 110 ezer forintunk lévén együtt, az építkezést csakugyan megkezdhettük. A fentebb említett programm szerint a templom másfélszáz ezer frtba került, mihez még 26 ezer frt belső felszerelési költség járult. A belső felszerelésre újabb adakozást kért az egyháztanács, s ha a templomópítósre való gyűjtés, melyben O Felségétől Urunk Királyunktól kezdve a Jószívig annyian részt vettek, bámulatos volt, még csudálatosabb vala e második gyűjtés, nem azért, mintha anyagilag értünk volna el nagy eredményt, bár a mi szegénységünkhöz képest azok az ezrek is, melyek összejöttek, számot tesznek; de nevezetes volt e gyűjtés azért, mert a társadalom magas osztályaitól kezdve a református cselédekig részt vettek abban a mi hitsorsosaink. S ne ütközzék meg senki, ha úrasztalán, a szószéken, melyre a főtiszteletű püspök úr gyűjtötte a fedezetet, az ablakokon, székeken mind egyes neveket talál s ha jegyzőkönyvünk lapjain annyi hitsorsos nevét találja adományaival együtt feljegyezve. Ez nem a puritán érzék hiánya. Ez nem dicsekvés, ez a vallásos lélek jutalma; nem önző célokból való adakozás dicsérteti itt magát; az adakozók azt jelzik, hogy ők hitök, vallásuk tagjainak egész leikökre vallják magukat s vallást tesznek érzelmeikről. Az eddigiekből az is látható, hogy sem a templomépítés, sem a belső bútorzat költségei teljesen nincsenek fedezve, a budapesti egyház nagy adosságot vállalt magára, melyet évi törlesztéssel fizet. E mellett még az orgona s a sokak által óhajtott villamos világítás, a toronyból az óra is hiányzik, Van tehát még tér a vallásos áldozatkészség előtt. A harangokat egynek kivételével, mely egy egyháztag ajándéka, az egyház öntette. A paplakul szolgáló Fazekastéri emeletes házat is mintegy 28 ezer forinton az egyház szerezte. A templomot körülvevő tért meg a székes főváros rendezteti. Áll tehát a templom s szólnak fent a toronyban a harangok s mindazoknak, kiknek e szép eredmény megalkotásában részük volt, az a harangzúgás egy-egy titkos húrt rezdít meg belsejükben s édes, megnyugtató érzetet kelt szivünkben. Egyházunkért, magyar nemzetünkért tettük. Vajha azok, kik tizenegy évvel ezelőtt a kezdetnél ott valának, a mai napot megérhették volna! Tanárky Gedeon, dr. Hamary Dániel, Vári Szabó Antal, dr. Szónássy Sándor, Csepelyi Sándor s annyian egymásután költöztek el. Ok a munkából vették ki a részüket, a befejezés örömét egészen reánk hagyták, de nekünk kötelességünk, hogy e napon róluk is hálásan megemlékezzünk. Az elhunytaké a hálás emlékezet, az élőké az elismerés. Fogadják azért tőlünk mindazok, a kik e jó, e nemes munkában fáradoztak, fogadj a a székes főváros, fogadj a a templomépítés pártfogó asszonya, fogadja a lelkében velünk ünneplő Tisza Lajos gróf, a főt. püspök úr s Darányi J. és Hegedűs Sándor gondnokok, s a pesti egyháztanács és minden elöljáróink, nekünk buclai reformátusoknak mély s őszintén átérzett örök hálánkat s köszönetünket! S te templom állj, s légy tanuja a mi buzgóságunknak, légy hirdetője az igaz keresztyénségnek ós honszerelmünknek. Légyen a te falaid közt nekünk békés lakozásunk. Amen. Dr. Kiss Áron.