Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-29 / 13. szám
tokkal. A rendes tanárok a következő fizetési fokozatokba soroztainak : 5 tanár törzsfizetése egyenként 1200 frt 4 tanáré 1400 frt 4 tanáré 1600 frt s mindegyik fizetési fokozatban 200 frt lakbér (ez kevés a kecskeméti drága lakviszonyokat tekintve) s ötször öt évenkénti 100 forintos korpótlék. 300 forint igazgatói tiszteletdíj. A főgimnázium épületének gyökeres átalakítása, úgymint új tetőzet, földszinti és két emeleti zárt folyosó, lépcsőház, ajtók, ablakok s egy iskolai díszterem — mely isteni tiszteleti és alkalmi ünnepélyek helyéül szolgál — stb. 72—75 ezer frt költséggel van előirányozva, melynek fedezetére a miniszteri kiküldött 35 ezer frt állami hozzájárulást hozott javaslatba egvetértőleg a fentartó egyházzal. A megkötött szerződés illetékes helyeken várja megerősítését. Adja Isten, hogy ez mielőbb megtörténhessék, hogy a nagy múlttal dicsekedő kecskeméti főgimnázium anyagilag is megifjodva ezután is jelentekeny részt vegyen a kultura, a hazafias és egyházi szellem terjesztésében, hogy neveljen a társadalom, a haza, az egyház részére hasznos tagokat, jó fiakat. A kiküldött miniszteri megbízott tapintatos és jóakaratú eljárásáért találjon jutalmat azon tudatban, hogv küldetésében hasznos szolgálatot tett nemcsak a kecskeméti fentartó egyháznak, de a hazának is. A munka oroszlán részét végző egyházi elnök, Mészáros János lelkész és az iskolának nagy buzgóságú igazgatója, Katona Mihály vegyék fáradhatlan szorgalmuk jutalmát az iskola újra fellendülésében, virágzásában s nagyon sok érdeklődő hálájában. K. B. TÁRCA. Egyház és theologia ellentéte Németországon. (Vége.) Sardeman lelkész egyelőre saját tartományi egyházában, Kurhessenben, úgy akarta a jobb jövőt előkészíteni, hogy Marburgban a theol. hallgatók lelkipásztori gondozása céljából, külön állás szerveztessék. A zsinathoz intézett beadványában két tényre hivatkozik: a szentírást szinte egy fakultáson sem olvassák épülés kedvéért, sem cursim és csak a nehezebb helyeket rövid magyarázattal kisérve; az evangelikus egyház kötelessége leendő szolgáira lelkipásztorilag felügyelni. A jelenre nézve kemény ítéletet mond: »hogy a fiatal theologus szorgalmas-e vagy léha, verekedő, iszákos és erkölcstelen, igyekszik-e az Ur Jézust hittel elsajátítani, vagy hitetlenül él-e, azzal az ev. egyház nem törődik*. Határozza el tehát a zsinat, hogy az egyházi hitvallásra kötelezett lelkész alkalmaztassák, a ki oly fizetést élvezzen, hogy semmifele mellékfoglalkozásra ne szoruljon, a ki a theol. hallgatókat maga köré gyűjtse, velők mint lelkipásztoruk érintkezzék, az ó- és új szövetséget cursim olvassa, velők átvegye és építőleg hasson rájok, hogy továbbá a tartományi egyházban lelkészi állásra pályázók kötelesek ezentúl bizonyítványt felmutatni, mely szerint ama bibliaolvasásban szorgalmasan és sikerrel résztvettek s az illető lelkész pásztori befolyása alól nem vonták ki magokat. E javaslatot a nem hivatalos körök rokonszenvvel fogadták. Sajnálattal említették, hogy egyetlenegy fakultáson érintkezik a tanárok többsége sokszor és barátilag a hallgatósággal, a sirass burgin, de még ezt sem tartották elegendőnek; másrészt elismerték azt is, hogy a lelkipásztori munkásságot, a melyre nem csak a theol., hanem még sokkal nagyobb mértékben a többi fakultásbeli hallgatók erkölcsi és egyházias jellemének megőrzése végett okvetlenül szükség van, az ily széleskörű pásztorkodást az akadémiai tanárok természetszerűleg nem gyakorolhatják. A javaslatnak másik részében említett kényszer azonban veszedelmes képmutatásra oktatná az ifjú nemzedéket. A zsinat a javaslatot a marburgi fakultás ellenkező véleményével együtt a nagybizottságnak adta ki, mely remélhetőleg nem temette el. Kényszer nélkül s az összes egyetemi ifjúságra kiterjesztetvén: életre való szép terv! Azzal a megszorítással, hogy a lelkész c<ak a theologusokkal törődjék, a theologia és az egyház ellentétét nem lehet megszüntetni, sőt az ifjú még korábban sodortatik bele az áldatlan harcba, melyben, hogy kinek ítéli oda a győzelmi babért, nem oly kétes kérdés, ha meggondoljuk, hogy az az egy lelkész nem mérkőzhetik a tanárok mindegyikével azon a téren, melyre az utóbbiak kötelességszerűleg a hallgatóságot vezetik, a tudományágak terén. A javaslat érdemes arra, hogy megvalósíttassák és az új intézmény sok régi bajt orvosolhat, de azt az egy ellentétet ki nem egyenlítheti. Ez irányban többet lehetne várni a gyakorlati theologia egy első rangú képviselőjének, Zimmernek tervétől. Zimmer nem lát az ellentétben nagy bajt mindaddig, míg ezt az ellentétes nézetek védőinek kölcsönös személyi tisztelete ellensúlyozza. Mielőtt a theologusok az egyetemről a gyakorlati életbe, lelkészi hivatalba és ezzel rendesen egy időben valamely párt egyletbe lépnének, egy ideig, legalább egy évig folytassák tanulmányaikat valamely »Predigerseminar*-ban, nem annyira a tanu'mány kedvéért, mint inkább a különböző álláspontú és irányú társakkal való személyes ismeretség és baráti eszmecsere végett. Maradjon a fakultás az államé, az akadémiai tanárválasztás joya a fakultásé, de gondoskodjék minden tartományegyház oly seminariumokróJ, minővel bír a hesseni egyház Friedbergben, a nassaui Herbornban. A két intézet nagy áldással működik és Zinrner ajánlatának elfogadása sok bajnak elejét venné, de megszüntetné-e az egyháziatlan theologiát? Még két javaslatot hallottunk a vitában, az egyiket tanár, a másikat lelkész tette; és sajátságos amaz a lelkészi hivatal viselést, emez új theologiai fakultás alapítását ajánlja. A báseli Orelli maga is inkább kegyes óhajként, mint egvhamar megvalósítható tervként fejezi ki nézetét. Nemcsak azt szeretné, ha minden theol. tanár azt az egyházi hivatalt, melyre másokat előkészít, saját gyakorlatából is valamikor megismerte legyen, hanem, hogy mint tanár is viselje és pedig nemcsak alkalmi »szószéki előadásokkal*. hanem olyformán, hogy esetleg minden 7. évben egy félévre újra átvenné az egész hivatalt, egyházi beszéddel, vallásoktatással és lelkipásztorkodással együtt. Azt hiszem, ez a szer bármily radikálisnak lássék, nagyon mechanikus és sem a gyülekezeteken, sem a theologia egvháziasságán nem segítene. Nem is reflektáltak reá egy részről sem. Annál több figyelmet keltett Bodelschwingh; van-e evangelikus lelkész, a ki ne ismerné? Eleinte csak bizonytalan hír szólt az ő szándékáról; nemsokára előállott a kész tervvel, melynek megvalósítására az anyagi eszközök